Performansz

Nylon Group - Start

  • Ady Mária
  • 2014. január 19.

Lokál

A zene basszusára reszkető, áttetsző, felfújt burokból, a susogó, zörgő, fojtogató zacskóbábjából kibontakozó Eke Angéla nejlonvariációival az esztétika tárgyává emeli a banálisat. A levegő lassú kiáramlásával fokozatosan leeresztő műanyag az ember nagyságú kocka szoborból habos szoknyává, fürdővé, köpönyeggé, tömör testté lényegül.

A meglelt, egy-egy pillanatra kitartott alakzatok önmagukért, a fizika törvényei szerint átalakuló anyag kreatív megformálásáért izgalmasak, a képek felfűzéséhez választott klisészerű, születéstől szülésig ívelő női sors vezérfonala ehhez képest fölösleges lehorgonyzás. A Trafó klubpincéjében debütáló Nylon Group különböző területekről érkező alkotói Eke Angéla szólója köré komponálják a lazán kapcsolódó etűdöket, eseményeket, effekteket. A keverőpultról vezérelt zene lüktetése élővé teszi a rezgésérzékeny szatyorkreációt, majd kirajzolja az összegyűrődő nejlon elnehezülését, a villódzó, színes fényeknek azonban - a ruhakompozíciónak kijáró "vakuvillanások" kivételével - nem sikerül szervesülniük. Márkus Sándor képében testet ölt a mindaddig hiányként létező, bábként animált férfi, a nejlon pedig háttérré, átsejlő drapériává, árnyjátékfelületté, vízhatlan zuhanyfüggönnyé avanzsál. Ömlik is rá a festék, miközben Eke Angéla épp olyan nehézkesen szabadul meg fűzőjétől, két réteg testszínű ruhájától és melltartójától, amilyen könnyed finomsággal uralta a kontrollálhatatlannak tetsző műanyagot. Innen kezd a dolog a bőrre mázolt melltartóval, a festékszóró sugarában forgó színésznővel és a ragasztószalaggal betapasztott szájjal, valamint a közönség részére felszolgált bizarr vacsorával paródiába hajlani. Az opcionálisan a Dub Phase Sound System partijával folytatódó este innovációja mégsem annyira a hajdani avantgárd szeánszok kiforgatásában, mint inkább az újszerű buli-színház árukapcsolásban rejlik.

Kontra Klub, december 14.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.

Realista karikatúrák

Tizenkilenc kortárs szerző írta meg, mit jelentett az elmúlt egy-két évtizedben Magyarországon felnőni. Változatos a névsor: van pályakezdő és többkötetes író, eddig elsősorban költőként vagy gyerek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert alkotó is.

Jövő idő

A politikai pártokat nem szokás szeretni Magyarországon, mi tagadás, a pártok adtak s adnak is okot erre jócskán.