Performansz

Nylon Group - Start

  • Ady Mária
  • 2014. január 19.

Lokál

A zene basszusára reszkető, áttetsző, felfújt burokból, a susogó, zörgő, fojtogató zacskóbábjából kibontakozó Eke Angéla nejlonvariációival az esztétika tárgyává emeli a banálisat. A levegő lassú kiáramlásával fokozatosan leeresztő műanyag az ember nagyságú kocka szoborból habos szoknyává, fürdővé, köpönyeggé, tömör testté lényegül.

A meglelt, egy-egy pillanatra kitartott alakzatok önmagukért, a fizika törvényei szerint átalakuló anyag kreatív megformálásáért izgalmasak, a képek felfűzéséhez választott klisészerű, születéstől szülésig ívelő női sors vezérfonala ehhez képest fölösleges lehorgonyzás. A Trafó klubpincéjében debütáló Nylon Group különböző területekről érkező alkotói Eke Angéla szólója köré komponálják a lazán kapcsolódó etűdöket, eseményeket, effekteket. A keverőpultról vezérelt zene lüktetése élővé teszi a rezgésérzékeny szatyorkreációt, majd kirajzolja az összegyűrődő nejlon elnehezülését, a villódzó, színes fényeknek azonban - a ruhakompozíciónak kijáró "vakuvillanások" kivételével - nem sikerül szervesülniük. Márkus Sándor képében testet ölt a mindaddig hiányként létező, bábként animált férfi, a nejlon pedig háttérré, átsejlő drapériává, árnyjátékfelületté, vízhatlan zuhanyfüggönnyé avanzsál. Ömlik is rá a festék, miközben Eke Angéla épp olyan nehézkesen szabadul meg fűzőjétől, két réteg testszínű ruhájától és melltartójától, amilyen könnyed finomsággal uralta a kontrollálhatatlannak tetsző műanyagot. Innen kezd a dolog a bőrre mázolt melltartóval, a festékszóró sugarában forgó színésznővel és a ragasztószalaggal betapasztott szájjal, valamint a közönség részére felszolgált bizarr vacsorával paródiába hajlani. Az opcionálisan a Dub Phase Sound System partijával folytatódó este innovációja mégsem annyira a hajdani avantgárd szeánszok kiforgatásában, mint inkább az újszerű buli-színház árukapcsolásban rejlik.

Kontra Klub, december 14.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.