Nem a levegőbe beszéltek a Magyar Földrajzi Társaságnál, amikor bejelentették 1891-ben, hogy a magyar tájegységek közül először a Balatont kívánják tanulmányozni, több tudományágat átfogva. A Balaton Bizottság néven létrehozott tudósközösség két évtized alatt 32 kötetes, több mint hatezer oldalnyi terjedelmű Balaton-monográfiában írta meg magyar és német nyelven mindazt, amit a tó és környezete földtani felépítéséről, kőzeteiről, őslényeiről, geomorfológiájáról, vizéről, növény- és állatvilágáról, emberi történelméről, gazdaságáról tudni érdemes. A társaság 1905-ben még nagyobb vállalkozást hirdetett meg: az Alföld, a „legszebb és legdicsőbb objektum” tanulmányozását. Alföld Bizottság néven munkaközösséget hozott létre és úgy számolt, vagy 150 éven át fogja tanulmányozni a tájat és embereit.
Vajda Tamás idén megjelent könyvéből (A Szegedi Alföldkutatás története. A Szegedi Alföldkutató Bizottság és az Alföldi Tudományos Intézet története [1928–1949]) kiderül, hogy a kezdeményezők számítottak két egyetemre, az Akadémiára, a minisztériumok mellett az „intelligens közönség” „legszívesebb támogatására”. Kilenc évvel később azt állapította meg a bizottság elnöke, Cholnoky Jenő, a kolozsvári egyetem földrajzi intézetének vezetője, hogy nem jutott elég pénz erre. A nemes cél mintha hidegen hagyta volna a kormányt, a vármegyéket és a városokat. Ráadásul közben az Alföld a világpiaci, a háborús és a hazai politikai körülmények nagy vesztese lett.
Horger Antal úr örül
A magyar gabonatermésnek 1918-ig biztos piaca volt Ausztria és Csehország, magas áron is, mert működtek a védővámok. A húszas években világszerte nagy mennyiségű eladatlan búza halmozódott föl, az ár csökkent, a magyar gabona korábbi vásárlói pedig egyszerre elzárkóztak. A gazdálkodók, nagybirtokok bevételét tovább csökkentette, hogy a külföldi kölcsönök törlesztése érdekében az állam megemelte az adókat.
Az ország egyik legnagyobb földbirtokosát, Szeged városát mindez különösen rosszul érintette. A településnek mindig tetemes bevétele volt abból, hogy földjeinek nagy részét hosszú időre bérbe adta gazdálkodóknak, az átlagos birtokegység 7,5 hold volt. A trianoni határhúzás nyomán azonban Szeged vonzáskörzetének legnagyobb részét elcsatolták.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
