helyrajzi szám

Récsei

Lokál

...sok szeretettel vár.

Majd’ száz éve, 1927-ben hirdette meg a kormány 100 hazai gyártású kocsi beállítását előirányzó budapesti autóbusz-programját, ráadásként pedig egy korszerű buszgarázs építését. A létesítmény helyszínéül a Keleti pályaudvar mögött lévő régi lóversenyteret jelölték ki. A két tervező közül Hültl Dezsőnek már olyan épületei álltak, mint a Vöröskereszt Egylet palotája a Dísz téren, a Magyar Gazdák Biztosító Szövetkezetének székháza a Kálvin téren, vagy a Pajor szanatórium a Vas utcában. Mihailich Győző nevéhez elsősorban hidak fűződtek, de például az újpesti víztornyot is ő tervezte.

A megbízást követően Hültlék külföldi tanulmányútra indultak – ekkor még nem volt egyetlen komolyan vehető buszgarázs sem Magyarországon –, majd olyan tervvel álltak elő, amely nemcsak korszerű volt és praktikus, de építészeti szenzáció is. Egy 100 méter hosszú, 72 méter széles csarnokot álmodtak meg, amelynek a tetőszerkezetét nem kellett tartóoszlopokkal alátámasztani. Ez jócskán megnövelte a garázs befogadóképességét, ráadásul a járművek mozgatása is sokkal egyszerűbb volt. De nemcsak a csarnok miatt vált az 1930-ra felépült garázs a főváros egyik legérdekesebb építményévé. A csarnok mellé ugyancsak 100 méter hosszú, kétszintes műhelyépületet is emeltek, amelyből 23 méter magas, órával felszerelt torony emelkedett ki; ebben az irodahelyiségek kaptak helyet. A dekorációról Bory Jenő, a székesfehérvári Bory-vár építője gondoskodott: homlokzati kőszobrokat készített a képzeletbeli buszvezetőről, az autószerelőről, a kalauzról, a rendőrről és az idealizált női utasról, akinek még egy ezüstróka gallért is kanyarított a nyakába.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.