helyrajzi szám

Récsei

Lokál

...sok szeretettel vár.

Majd’ száz éve, 1927-ben hirdette meg a kormány 100 hazai gyártású kocsi beállítását előirányzó budapesti autóbusz-programját, ráadásként pedig egy korszerű buszgarázs építését. A létesítmény helyszínéül a Keleti pályaudvar mögött lévő régi lóversenyteret jelölték ki. A két tervező közül Hültl Dezsőnek már olyan épületei álltak, mint a Vöröskereszt Egylet palotája a Dísz téren, a Magyar Gazdák Biztosító Szövetkezetének székháza a Kálvin téren, vagy a Pajor szanatórium a Vas utcában. Mihailich Győző nevéhez elsősorban hidak fűződtek, de például az újpesti víztornyot is ő tervezte.

A megbízást követően Hültlék külföldi tanulmányútra indultak – ekkor még nem volt egyetlen komolyan vehető buszgarázs sem Magyarországon –, majd olyan tervvel álltak elő, amely nemcsak korszerű volt és praktikus, de építészeti szenzáció is. Egy 100 méter hosszú, 72 méter széles csarnokot álmodtak meg, amelynek a tetőszerkezetét nem kellett tartóoszlopokkal alátámasztani. Ez jócskán megnövelte a garázs befogadóképességét, ráadásul a járművek mozgatása is sokkal egyszerűbb volt. De nemcsak a csarnok miatt vált az 1930-ra felépült garázs a főváros egyik legérdekesebb építményévé. A csarnok mellé ugyancsak 100 méter hosszú, kétszintes műhelyépületet is emeltek, amelyből 23 méter magas, órával felszerelt torony emelkedett ki; ebben az irodahelyiségek kaptak helyet. A dekorációról Bory Jenő, a székesfehérvári Bory-vár építője gondoskodott: homlokzati kőszobrokat készített a képzeletbeli buszvezetőről, az autószerelőről, a kalauzról, a rendőrről és az idealizált női utasról, akinek még egy ezüstróka gallért is kanyarított a nyakába.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.