helyrajzi szám

Rottenbiller utca 16–18.

Lokál

Százezrek érkeztek Budapestre, százezrek építették a várost, csakhogy e száz­ezreknek a századfordulóig nem építettek semmit, és később se nagyon. 

Budapest első évtizedeit okkal tartják világcsodának, bár sokan megfeledkeznek arról a mérhetetlen szegénységről és nyomorúságról, valamint a lakáshiányról, ami ugyanúgy a nagyváros része volt, mint a rengeteg csillogó kirakat. Százezrek érkeztek Budapestre, százezrek építették a várost, csakhogy e száz­ezreknek a századfordulóig nem építettek semmit, és később se nagyon. Már egy évvel a fővárosi egyesülés után, 1874-ben, rémálomba illő képet festett a fővárosi lakhatásról a Vasárnapi Ujság. „A pinczelakások, félig föld alá temetett épületek, nedves és sötét kamrák rothadt szalmáján tömegesen és zsúfoltan lakók nyomoránál csak a szállástalanoké nagyobb, a mai társadalom e pária-szerű embereié” – írta a szerző, Borostyáni Nándor, kérve az illetékeseket, hogy „a humanismustól s a felebaráti szeretettől sugallva” állítsanak fel egy menhelyet. A hírlapíró hozzátette: szégyenletes, hogy miközben állatmenhelyek már működnek Budapesten, hajléktalanszállók nem létesültek.

A Vasárnapi Ujság cikkének nyomán a szabadkőműves építész, Feszty Adolf 1876 februárjában, a páholy anyagi támogatásával megnyitotta az első budapesti éjjeli menedékhelyet az Akácfa utcában. A szerény anyagiak miatt csak jelképesnek volt mondható a kéttermes, huszonnégy férőhelyes asylum, ám ez Fesztyt további pénzgyűjtésre sarkallta. Októberre összegyűlt annyi pénz, hogy a Stáhly utcában egy nagyobb helyet nyithattak, itt 45 otthontalan éjszakázhatott. Három évvel később ismét egy újságcikk nyomán indult menhelyakció. A Pester Lloyd vezércikk­írója, Neményi Ambrus 1879 decemberében írt a témában hatásos riportot, egyúttal mozgalmat is indított, mivel az anyagi hátteret elsősorban adományokból akarta megteremteni. De pár napon belül a lelkes olvasók mellett a fővárosi hatóság is felkarolta a kezdeményezést. „Nemes emberbarátok siettek adományokat tenni le a jótékonyság oltárára. De a nyomor, az ínség a lakosság szegényebb rétegeiben oly jelentékeny, a fagy, az éhség annyi hajlékban fenyeget pusztításokkal, hogy itt nagyszabású, czéltudatos, tervszerű segélyakcióra van szükség” – közölte a főváros, és már december 15-re kidolgozott egy kerületekkel közös akciótervet, amelyben már konkrét helyszíneket is felsorolnak, ahol melegedőket lehetne berendezni.

  

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.