helyrajzi szám

Rottenbiller utca 16–18.

Lokál

Százezrek érkeztek Budapestre, százezrek építették a várost, csakhogy e száz­ezreknek a századfordulóig nem építettek semmit, és később se nagyon. 

Budapest első évtizedeit okkal tartják világcsodának, bár sokan megfeledkeznek arról a mérhetetlen szegénységről és nyomorúságról, valamint a lakáshiányról, ami ugyanúgy a nagyváros része volt, mint a rengeteg csillogó kirakat. Százezrek érkeztek Budapestre, százezrek építették a várost, csakhogy e száz­ezreknek a századfordulóig nem építettek semmit, és később se nagyon. Már egy évvel a fővárosi egyesülés után, 1874-ben, rémálomba illő képet festett a fővárosi lakhatásról a Vasárnapi Ujság. „A pinczelakások, félig föld alá temetett épületek, nedves és sötét kamrák rothadt szalmáján tömegesen és zsúfoltan lakók nyomoránál csak a szállástalanoké nagyobb, a mai társadalom e pária-szerű embereié” – írta a szerző, Borostyáni Nándor, kérve az illetékeseket, hogy „a humanismustól s a felebaráti szeretettől sugallva” állítsanak fel egy menhelyet. A hírlapíró hozzátette: szégyenletes, hogy miközben állatmenhelyek már működnek Budapesten, hajléktalanszállók nem létesültek.

A Vasárnapi Ujság cikkének nyomán a szabadkőműves építész, Feszty Adolf 1876 februárjában, a páholy anyagi támogatásával megnyitotta az első budapesti éjjeli menedékhelyet az Akácfa utcában. A szerény anyagiak miatt csak jelképesnek volt mondható a kéttermes, huszonnégy férőhelyes asylum, ám ez Fesztyt további pénzgyűjtésre sarkallta. Októberre összegyűlt annyi pénz, hogy a Stáhly utcában egy nagyobb helyet nyithattak, itt 45 otthontalan éjszakázhatott. Három évvel később ismét egy újságcikk nyomán indult menhelyakció. A Pester Lloyd vezércikk­írója, Neményi Ambrus 1879 decemberében írt a témában hatásos riportot, egyúttal mozgalmat is indított, mivel az anyagi hátteret elsősorban adományokból akarta megteremteni. De pár napon belül a lelkes olvasók mellett a fővárosi hatóság is felkarolta a kezdeményezést. „Nemes emberbarátok siettek adományokat tenni le a jótékonyság oltárára. De a nyomor, az ínség a lakosság szegényebb rétegeiben oly jelentékeny, a fagy, az éhség annyi hajlékban fenyeget pusztításokkal, hogy itt nagyszabású, czéltudatos, tervszerű segélyakcióra van szükség” – közölte a főváros, és már december 15-re kidolgozott egy kerületekkel közös akciótervet, amelyben már konkrét helyszíneket is felsorolnak, ahol melegedőket lehetne berendezni.

  

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.