Lokál

Koncertet adott nemrégiben a HANEM alkalmi formáció.

Nemcsak a csillogó kirakatok, a premier filmszínházak és az elegáns eszpresszók miatt volt egykor oly vonzó a Nagykörút. Nem kis izgalmat jelentettek az udvari üzletek, a maszekvilág fellegvárai is. Az egykori szürke zóna ma is létezik, bár utcán át már alig érkezik vevő.

A szállodák, a színházak és a kávéházak közé egyre több kifőzde, turkáló, ázsiai diszkont ékelődik. "Eladó" és "Kiadó" feliratok díszítik a csupasz, poros kirakatokat, mintha egy magára hagyott külvárosi rész törne a belvárosra.

Már csak a sörcsapok és a mobil vécék hiányoznak, hogy a Nagykörút egy gigantikus alternatív szórakozóhellyé váljon.

Szabad idejében egy kispesti konditeremben bokszol, az edzés végeztével megkajál a szomszédos töröknél, utána, ha teheti, elmegy a lányáért az óvodába. Számai olykor kicsapják a biztosítékot. 2010-ben, a Kossuth téren állt először a Milla színpadára. Idén a Facebook-felhasználók szavazatai az alternatív köztársaságielnök-választás döntőjébe juttatták.

Ahhoz, hogy közvetlen, átélhető benyomást szerezzünk a Múzeum körúti egykori lóvasútmegálló, sőt ha igaz, egyenesen -végállomás létezéséről, nem kell feltétlenül elmennünk a Ráday utcai volt Károlyi-Almássy-palota épületébe.

Egyre-másra tűnnek fel a népi mintázatok a hazai dizájnban, a magyaros formakinccsel díszített ruhák és kiegészítők mintha külföldön is egyre népszerűbbé válnának. Ám az új trend meghökkentő divatszakmai belviszályt generált, és persze a politika sem maradhat ki belőle.

Lokálpatrióták, önkéntesek és lakóközösségek jelentkezését várják, hogy idén is együtt ünnepelhessük a százéves budapesti házakat.

Egyhangúlag úgy döntött a martfűi önkormányzat, hogy a városban még az idén felállítják a cseh cipőgyáros, Jan Antonín Bat'a (1898-1965) több mint kétméteres bronzszobrát. A terv elkészült, a helyszín is megvan, de vajon mi lehet az oka, hogy egy kisváros a mostanában divatos turulok és Szűz Máriák helyett egy multinak kíván emléket állítani?

A tavalyi dupla kerek évforduló szinte elkerülhetetlenné tette a megrendezését, a helyszín pedig adta magát. Ráadásul Teleki Lászlóval, ezzel a halála előtti fényképeken búskomorságra felettébb hajlamosnak tűnő férfiúval külön kiállítás eddig még nem foglalkozott.

Az állati migránsok után most a növényi bevándorlókat mutatjuk be. Parlagfű, selyemkóró, bálványfa és a többiek. A betelepült növényeknek egyébként több mézfajtát is köszönhetünk.

Meglepő dolgokat tapasztalhat, aki a nagy hideg ellenére kimerészkedik a Budapesti Állatkertbe: a hóesésben egykedvűen csámcsognak a tevék, kint grasszál az elefánt, leharcolt karácsonyfát nyúz a jegesmedve, és hiába repkednek a mínuszok, nem ordít a farkas.

A kutyaexport hungarikummá kezd válni, ám ennek mellékterméke a rengeteg elhagyott, illetve mostoha körülmények között tartott eb. Az elhanyagolást, illetve az állatkínzást a jogszabályok alig büntetik, és tovább tetézi a helyzetet, hogy kikényszerítésük is szinte lehetetlen.

Mint annyi jó netes ötlet, a szoborlap.hu is egyszemélyes játszótérnek indult. Aztán fél évtized alatt a hazai köztéri alkotások bemutatására szakosodott weblap lett, eddig 1280 település 14 553 műalkotását mintegy kilencvenezer fotóval illusztrálva gyűjtötték össze az önkéntesek. A helytörténet, a közelmúlt és a képzőművészet iránt érdeklődők megkerülhetetlen forrása és zarándokhelye.