Újfehértó alig tizenöt kilométerre fekszik Nyíregyházától, a jellemzően mezőgazdaságból élő, majdnem 14 ezer lakosú várost a rendszerváltás erősen megviselte. Akkor zárta be kapuit az Újpesti Szövőgyár helyi üzeme, a termelőszövetkezetek, az ÁFÉSZ, az Építő- és Faipari Szövetkezet, és jobb híján kényszervállalkozások sora jött létre. Újfehértón a munkanélküliségi ráta ma jócskán az országos átlag fölötti, 20 százalékos.
Csukrán Mihály minden hajnalban háromkor kel, és húsz perc bemelegítés után lefut 12 kilométert. Utána megeteti borjú méretű, ámde jámbor kutyáját, kitakarít, bevásárol, meglátogatja édesanyját Nyíregyházán, a kórházban. Mire délután kettőkor visszatér, megérkeznek a gyerekek a újfehértói Csukrán-pályára.
De ne gondoljunk zöld gyepre, vörös salakra, itt csak töredezett betont, rozsdálló vasat, hullámlemezt, dróthálót és ócska traktorgumit láthatunk. Ezekből épült
a "sportbirodalom",
mégis naponta 10-20 gyerek jár ide rendszeresen. A foglalkozások fociból, bokszból, súlyemelésből állnak. Mivel a gyerekek ingyen jöhetnek, nem igazán foglalkoznak azzal, hogy minden focilabda rongyos, az öltöző korhadó fából tákolt fűtetlen viskó, és a fekvenyomó pad is hasonló kalyibában rozsdásodik.
Elsőnek Szémán Márk, alias Hangya érkezik, aki rögtön zsákolókesztyűt húz, és püfölni kezdi a házilag készített, rongyokkal kitömött bokszzsákot. Márkot nem igazán zavarja, hogy a kesztyű legalább két mérettel nagyobb, de ha zavarná, más kesztyű akkor sincs. Sem az edzőnek, sem a gyerekek családjának nincs arra pénze, hogy rendes sportfelszerelést vegyen, így marad az, ami.
"Na, megjött a Lánghajú - bök a kapuban álló 12-13 éves forma fiúra Csukrán. - ' az igazi bokszoló, Hangya inkább focista lesz." Úgy tűnik, itt becenév mindenkinek jár. Míg a Lánghajú vagyis Juhász Sándor melegít, megtudjuk, hogy itt kezdett bokszolni a híres Hosszú Ferenc is, aki a thai boksztól kezdve egy rakás küzdősportban szerzett bajnoki címet, persze már az egyik nyíregyházi klub színeiben. "Felnevelem őket, aztán meg elszökdösnek a városba, és ha az utcán jönnek szembe, nem is köszönnek. Ugye, te nem ilyen leszel, Lánghajú?" - néz Csukrán a rossz elektromos vezetékekből összetákolt ugrókötelet hajtó fiúra. - "Én nem ilyen leszek, Miska bá'!" - fogadkozik a fiú. "Akkor meg hajtsd meg rendesen azt a kötelet, hogy szakadjon darabokra az egész!" - üvölt rá Csukrán a gyerekre.
Olyan a hangulat, mintha a kelet-európai Rocky forgatásán lennénk. Különösen, amikor Csukrán bemutatja, hogyan kell vállizmot erősíteni: "Itt van ez a 8-10 kilós vasrúd. Ezzel kell traktorgumit verni teljes erőből, váltott kézzel. Legalább hatszázszor. Mert ettől nő a vállizom. Így aztán tőlem nem ilyen felgyógyszerezett, lombikbébi bunyósok jönnek ki, akiknek semmit sem ér az izmuk."
Ezt a Böszörményi Ökölvívó Egyesület ifjoncai is megtapasztalták. Nemrég Csukrán tanítványait hívták ki házi bajnokságra, gondolván, jó lesz a szedett-vedett társaság - edzőmeccsre. De Juhász Sanyi, aki
akkor látott először
rendes öltözőt, ringet, és akkor húzott először a kezére méretéhez illő nagykesztyűt, nemcsak a súlycsoportját verte végig, hanem a fölötte lévőket is. Ráadásul úgy, hogy a győzelmek között kiütés is volt, ami gyerekeknél ritka. Ezek után visszavágót is kértek a böszörményiek, de ismét csak Juhász Sanyi nyakába került az aranyérem.
Az újfehértói Csukrán-grund egy fogadásból és egy fogadalomból nőtt ki. A Csukrán testvérek az 1970-es években kerültek Pestre. Mihály a Vasasban, öccse az UTE-ban bokszolt. Szerettek volna megmérkőzni, de ahhoz Mihálynak le kellett fogynia az öccse súlycsoportjába. "Mire lefogytam, az öcsémet kirúgták az UTE-ból. ' úgy kapta a sportolói fizetését, hogy törzsőrmesteri rangban volt, de belekeveredett egy utcai verekedésbe, és egy törzsőrmesternek ilyet nem igazán szabad. A hivatalos meccs helyett maradt a fogadás, hogy ki tud jobban kitűnni. Én akkor határoztam el, hogy maratoni távokat fogok futni. Az első Guinness-rekordomat 1993-ban szereztem: hátrafelé ugrálókötelezve lefutottam a maratont. Aztán a magyar világkiállítás tiszteletére 1994-ben rendesen is nekimentem a maratonnak: 200-szor futottam le. Volt úgy, hogy egymás után négyszer egy héten. Ez is hivatalos Guinness-rekord lett, a világkiállítás viszont elmaradt. De Kónya Imrétől kaptam egy gratuláló levelet."
A harmadik Guinness-rekord nem sportteljesítmény: Csukrán Mihály egyszerre szívott el 1000 szál cigarettát - egy speciális eljárással. "Hát tudtam, mi a cigi meg az alkohol, mert fiatalon mi is bepróbáltuk ezeket, de én aztán kiszálltam belőle, a rekordot azért még megdöntöttem. Na, de nem erre vagyok a legbüszkébb. Ebben egyébként a második is magyar gyerek, erdélyi magyar, ő nyolcszázat tudott elszívni. De a negyedik rekordom megint a sporthoz kötődik: az újfehértói pályán 24 óra alatt 48 kispályás focimérkőzést zavartunk le."
Az évek során Csukrán Mihály sportolói élete különböző kanyarokat tett. Volt magyar szkanderbajnok, súlyemelőbajnok úgy, hogy mindeközben rendületlenül futott és futott, gyűjtötte a kilométereket. Egy bokszoló társa a Vasasból így emlékszik rá: "Miska nagyon mélyről indult, és ahhoz képest nagyon magasra jutott. Minden edzésre futva érkezett, és futva is ment el. Rajta volt a Vasas piros-kék melegítője meg egy katonai öv, azon állandóan mindenféle kulcsok csörögtek."
A sportolói karriernek egy leszázalékolás vetett véget, Csukrán a 90-es évek elején visszaköltözött Újfehértóra, és az addig összegyűjtött hárommillió forintból házat akart építeni. Azonban
nem sokra ment a pénzzel:
elkészült a terv, megépült az alap, de a folytatáshoz már elfogyott. Ekkor döntött úgy, hogy az alapra nem ház, hanem olyan pálya épül, amin lehet bokszolni, súlyt emelni és persze focizni. A gyerekek meg jöhetnek ingyen. A rokkantnyugdíjból ma is mindennap futja egy kis ropira, kekszre meg ötliteres bekevert szörpre. És mivel elég sok olyan gyerek él Újfehértón, aki nem megy nyaralni, Csukrán számára az is logikus, hogy nyaranta tábort kell szerveznie. "Van nekem egy német sátram, azzal lemegyünk a környező falvak focipályáinak a tövébe, ott felverjük, aztán focizunk, fekvőtámaszozunk meg biciklizünk. Idén a nagykállói pálya mellett leszünk. A gyerekeknek ez semmibe sem kerül. Mindennap van zsíros kenyér, bogrács meg szörp, elég az - mosolyog a rekorder, de hozzáteszi: - Régen könnyebb volt, mert voltak támogatóim, például a herceg Esterházy Antal, aki a futóteljesítményemet elismerve 200 ezer forinttal segítette a tábort. Ma a nyugdíjamból teszek félre havonta pár ezer forintot, abból megyünk."
Támogatások és elismerések azonban nem csak pénzben érkeztek. Egy angol maratonista, Jamsheed Kazahnehdari Cambridge-ből tisztelete jeléül teljes futófelszerelést küldött. "Kipróbáltam egyszer, de nem használom, mert tönkremegy" - mutatja a cipőt és a mezt Csukrán, immár az otthonában, ami csupán egy szoba, ahol nedvesek a falak, és emiatt van középen az ágy, az asztal és a tévé. Különben mindenütt oklevelek, kupák - az éremkupacok nejlonzacskóban. "Egy ötszáz oldalas bőrfüzet és tíz spirálfüzetnyi cikk született rólam 1976 óta - mondja büszkén, majd a tervekről beszél: 2012-ig futok, mert akkor meglesz az ötszázezer kilométerem, most 487 ezernél tartok. Ez olyan, mintha tizenkétszer körbefutottam volna a Földet, pedig alig voltam külföldön."
De a testvérével kötött fogadásnak - ki a jobb? - már régen nincs értelme. "Az öcsémet 2007-ben Pesten az alvilág elpusztította a lakásáért. Úgyhogy már régen nem a versenyért futok. Egyszerűen csak példát akarok mutatni a gyerekeknek. Merthogy itt, nálunk azt mondják, hogy az nem is focista, aki 14 évesen nem rúgott még be. Ezekre a sportolókra nézzenek föl a gyerekek?" Míg ezeket meséli, átmegyünk a konyhába, ahol szintén akad érem, kupa, oklevél. "Ez a kedvencem - mutatja a földimogyorós dobozt -, ebből bármennyit meg tudok enni. Nagyon szeretem. Már egyszer voltam vegetáriánus is, azt is megírta az újság, most megint az vagyok. De másért, mint akkor. Most nincs pénzem húsra."
