helyrajzi szám

Szépilona kocsiszín

Lokál

Az első pesti lóvasút 1866-ban indult a mai Kálvin tér és Újpest határa között, a második vonal két évvel később a Városligettől a Józsefvárosi pályaudvarig. 

Az első pesti lóvasút 1866-ban indult a mai Kálvin tér és Újpest határa között, a második vonal két évvel később a Városligettől a Józsefvárosi pályaudvarig. A nagy sikerre való tekintettel Budán is lóvasúti társaság alakult, s a gróf Festetich Béla vezetésével létrejött Budai Közúti Vaspálya Társaság gyors egymásutánban két járatot indított: a Lánc­híd és Óbuda között 1868. május 18-án, alig másfél hónappal később pedig már Zugliget irányába is megindultak a fogatok. A lovak napi 16 liter zabot fogyasztottak, tisztításukat a kocsisok végezték, a társaság állatorvosa egyúttal a patkolókovács-műhely főnöke is volt, amelyet a mai Bem József tér területén alakítottak ki. Itt csak 40 kocsit és 130 lovat tudtak elhelyezni, ezért Zugligetben is nyitottak egy színt 10 kocsi és a többi ló „tárolására”. A társaság egy év alatt jelentősen gyarapodott, 1868-ban 132, 1869 áprilisában már 197 lovuk volt, ezért új istállóra és kocsitárolóra volt szükség. A létesítményt Zugliget felé félúton építették fel a Szépilonának nevezett területen, amit Vörösmarty Szép Ilonka című verse és a hasonló nevű vendéglő után neveztek el így. De a dicsőség nem sokáig tartott. A budai lóvasutat 1878-ban felvásárolta a pesti konkurencia, megalapítva a Budapesti Közúti Vaspálya Társaságot (BKVT), amely a következő tíz évben a fővárosi tömegközlekedés legfontosabb szereplőjévé vált. A szépilonai létesítményt 1881-ben bővítették, s ezután hosszú évekig Budapest legkorszerűbb lóvasúti kocsiszínjének számított.

Az első villamos 1887-ben mutatkozott be a fővárosban, és 1890-ben már a Baross utcában, a Podmaniczky utcában és a Nagykör­úton – a Boráros tér és a Nyugati pályaudvar között – is villamosok jártak. A BKVT azonban csak 1894-ben határozott úgy, hogy felhagy a lóvasúttal és átáll a villamosközlekedésre. A zugligeti vonalat 1896-ban villamosították, és ugyanebben évben került sor a szép­ilonai remíz villamosítására is, ami igen jelentős változásokkal járt; az istállókat le kell bontani, áramátalakítót, elektromos hálózatot kellett kiépíteni, még a vágányokat is ki kellett cserélni. Az átalakított kocsiszín 1896. szeptember 15-én nyílt meg, és kezdetben csak 36 villamost tudtak elhelyezni. A BKVT 1902-ben indította meg Farkasrétig közlekedő járatát, 1906-ban pedig megépült a hűvösvölgyi vonal is. A kocsiszín bővítését is ekkor határozták el. A következő négy évben folyamatosan korszerűsítették az akkoriban Szépilona pályaudvarnak is nevezett objektumot, de jelentős változás csak 1910-ben történt, amikor két új színnel bővült a remíz, és így már 106 villamos elhelyezésére nyílt lehetőség. Nem sokkal később szerelőaknákat is kialakítottak, és üzembe helyeztek egy új áramátalakítót.

Nehéz lenne felsorolni, hogy mostanáig hányféle korszerűsítés történt a legrégebbi budapesti kocsiszínben, de az bizonyos, hogy az elmúlt 113 év az épületegyüttes külső megjelenésére alaposan rányomta a bélyegét. Az egységes arculatra már az ötvenes évektől kezdve fittyet hánytak, ezért ma már a legkülönfélébb stílusjegyek keverednek a kerítésen belül; a hatvanas évek klinkertéglás burkolata éppúgy megtalálható, mint a tíz évvel későbbi alumíniumépítmény, nem beszélve a különféle fémredőnyökről, amelyekkel az eredeti boltíves kapuk zárhatók le. A kocsiszín ennek ellenére műemléki védettséget kapott 2019-ben. A hivatalos indoklás szerint „az elmúlt évtizedek folyamán a remíz a kapacitásbővítés és a technológiai újítások ellenére példaértékűen megőrizte építészeti örökségét, eredeti arculatát”, amit magunk sem vitatunk. Ám ha abból indulunk ki, hogy az eredeti remízt 1881-ben építették, azért lehet némi hiány­érzetünk. Ám „az elmúlt évtizedek” nem hagytak semmi nyomot a kocsiszínen: ma is kizárólag azokat a Tatra villamosokat tárolják itt, amelyek még az 1980-as években érkeztek Budapestre.

 

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.