Interjú

„Már nincs értelme ellenkezni”

Török András művelődéstörténész

Lokál

Rendhagyó útikalauza, a Budapest könyv 1990 óta többször is megjelent, az idén átdolgozott formában. Ennek kapcsán beszélgettünk vele a „szenzációs” Budapestről, a kihagyott városfejlesztési lehetőségekről, de még a kérészéletű államtitkári karrierjéről is.

Magyar Narancs: Az elmúlt években sorra jelennek meg a Budapestről szóló könyvek. Mondhatjuk, hogy harminc évvel az első Budapest könyv után ön is divatossá vált?

Török András: Az biztos, hogy szintet lépett és hatalmasra duzzadt a Budapest-szakirodalom. Olyan tudós, egyben olvasmányos művek születtek, mint Tomsics Emőke könyve a pesti óvárosról, vagy N. Kósa Judit alapműve a Nagykörútról. Megkockáztatom, hogy ezek nem lennének ilyen gazdagon illusztrálva, ha 13 évvel ezelőtt nem indul el a Fortepan, amelynek minden harmadik-negyedik képe Budapesten készült, és amelynek lelkes önkéntes menedzsere vagyok. De csodálatos, terjedelmes helytörténeti cikkek jelennek meg a mértékadó portálokon, olyan nagyszerű szerzőktől, mint Zsuppán András, Vincze Miklós vagy Zubreczki Dávid. Én Buza Pétertől tanultam a mesélő hangnemet és látásmódot. Azt a látásmódot, amelyet éppen ebben a 2023-as kiadásban próbálok levetkőzni. Korábban pont a Magyar Narancsban osztott ki Benedek Szabolcs egy cikkben, egyebek mellett ezért is nyugdíjaztam a latin nevű alteregóimat (a Budapest könyv korábbi kiadásaiban két alak, Simplicissimus és Complicatus csodálkozik rá a főváros nevezetességeire – a szerk.), és most már csak én beszélek a könyvben. Az unokáimmal folytatott városnézéskor éreztem meg azt, hogy milyen jó dolog fiatalokhoz beszélni, hiszen ők fogják ezt a várost tovább építeni. Budapest csodálatos kulissza: néha gazdag, művelt külföldieket vezetek körbe, és ők mind el vannak ájulva. Úgy érzik, hogy ez Európa utolsó ismeretlen kincse. Nem is értik, miért nem voltak még itt, miközben Krakkóban vagy Prágában már jártak. Őket nem érdeklik a helyi társadalmi problémák, a külsőségeket látják, és nagyon élvezik. Budapest nem túl nagy, meg lehet érteni a szerkezetét, el lehet jutni mindenhova, de ahhoz elég nagy, hogy kielégítsen minden szofisztikált kulturális, kulináris és egyéb igényt.

MN: Nem áll fenn a „túlturistásodás” veszélye?

TA: Számokat nem ismerek, de ahol most vagyunk, az előtte van annak, amit a természettudomány „átbillenési pontnak” hív. Ez akkor van, amikor minden váratlanul és hirtelen átalakul. Például az Airbnb terjedése nagyon rosszat tesz Budapestnek, kiszorítja a városból a diákságot és a fiatal értelmiséget, ebben lenne tennivalója a várospolitikának.

MN: Ön turistaként használ Airbnb-t?

TA: Mindig. Ebben sajnos kétlelkű vagyok: ha nekem jó az Airbnb, akkor szuper szolgáltatás, ha a városomat tönkreteszi, akkor nem szeretem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."