Interjú

„Már nincs értelme ellenkezni”

Török András művelődéstörténész

Lokál

Rendhagyó útikalauza, a Budapest könyv 1990 óta többször is megjelent, az idén átdolgozott formában. Ennek kapcsán beszélgettünk vele a „szenzációs” Budapestről, a kihagyott városfejlesztési lehetőségekről, de még a kérészéletű államtitkári karrierjéről is.

Magyar Narancs: Az elmúlt években sorra jelennek meg a Budapestről szóló könyvek. Mondhatjuk, hogy harminc évvel az első Budapest könyv után ön is divatossá vált?

Török András: Az biztos, hogy szintet lépett és hatalmasra duzzadt a Budapest-szakirodalom. Olyan tudós, egyben olvasmányos művek születtek, mint Tomsics Emőke könyve a pesti óvárosról, vagy N. Kósa Judit alapműve a Nagykörútról. Megkockáztatom, hogy ezek nem lennének ilyen gazdagon illusztrálva, ha 13 évvel ezelőtt nem indul el a Fortepan, amelynek minden harmadik-negyedik képe Budapesten készült, és amelynek lelkes önkéntes menedzsere vagyok. De csodálatos, terjedelmes helytörténeti cikkek jelennek meg a mértékadó portálokon, olyan nagyszerű szerzőktől, mint Zsuppán András, Vincze Miklós vagy Zubreczki Dávid. Én Buza Pétertől tanultam a mesélő hangnemet és látásmódot. Azt a látásmódot, amelyet éppen ebben a 2023-as kiadásban próbálok levetkőzni. Korábban pont a Magyar Narancsban osztott ki Benedek Szabolcs egy cikkben, egyebek mellett ezért is nyugdíjaztam a latin nevű alteregóimat (a Budapest könyv korábbi kiadásaiban két alak, Simplicissimus és Complicatus csodálkozik rá a főváros nevezetességeire – a szerk.), és most már csak én beszélek a könyvben. Az unokáimmal folytatott városnézéskor éreztem meg azt, hogy milyen jó dolog fiatalokhoz beszélni, hiszen ők fogják ezt a várost tovább építeni. Budapest csodálatos kulissza: néha gazdag, művelt külföldieket vezetek körbe, és ők mind el vannak ájulva. Úgy érzik, hogy ez Európa utolsó ismeretlen kincse. Nem is értik, miért nem voltak még itt, miközben Krakkóban vagy Prágában már jártak. Őket nem érdeklik a helyi társadalmi problémák, a külsőségeket látják, és nagyon élvezik. Budapest nem túl nagy, meg lehet érteni a szerkezetét, el lehet jutni mindenhova, de ahhoz elég nagy, hogy kielégítsen minden szofisztikált kulturális, kulináris és egyéb igényt.

MN: Nem áll fenn a „túlturistásodás” veszélye?

TA: Számokat nem ismerek, de ahol most vagyunk, az előtte van annak, amit a természettudomány „átbillenési pontnak” hív. Ez akkor van, amikor minden váratlanul és hirtelen átalakul. Például az Airbnb terjedése nagyon rosszat tesz Budapestnek, kiszorítja a városból a diákságot és a fiatal értelmiséget, ebben lenne tennivalója a várospolitikának.

MN: Ön turistaként használ Airbnb-t?

TA: Mindig. Ebben sajnos kétlelkű vagyok: ha nekem jó az Airbnb, akkor szuper szolgáltatás, ha a városomat tönkreteszi, akkor nem szeretem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.

A műfaj legnagyobbjaival

Tegye fel a kezét, akinek Bayreuth hallatán először nem Wagner jut eszébe. Nem csoda, hiszen 1876, Wagner Festspielhausának, a kizárólag Wagner-operák előadására épített operaháznak a megnyitása óta a két név elválaszthatatlanul összefonódott. De a városnak van egy másik elsőrangú fesztiválja is.

Furcsa kézfogás

A program az idén másodszor egészült ki a színiiskolák találkozójával. A Szemle Off keretében hét színiiskola nyolc előadása mutatkozott be szeptember 8. és 10. között a margitszigeti Kristály Színtérben.