Interjú

„Már nincs értelme ellenkezni”

Török András művelődéstörténész

Lokál

Rendhagyó útikalauza, a Budapest könyv 1990 óta többször is megjelent, az idén átdolgozott formában. Ennek kapcsán beszélgettünk vele a „szenzációs” Budapestről, a kihagyott városfejlesztési lehetőségekről, de még a kérészéletű államtitkári karrierjéről is.

Magyar Narancs: Az elmúlt években sorra jelennek meg a Budapestről szóló könyvek. Mondhatjuk, hogy harminc évvel az első Budapest könyv után ön is divatossá vált?

Török András: Az biztos, hogy szintet lépett és hatalmasra duzzadt a Budapest-szakirodalom. Olyan tudós, egyben olvasmányos művek születtek, mint Tomsics Emőke könyve a pesti óvárosról, vagy N. Kósa Judit alapműve a Nagykörútról. Megkockáztatom, hogy ezek nem lennének ilyen gazdagon illusztrálva, ha 13 évvel ezelőtt nem indul el a Fortepan, amelynek minden harmadik-negyedik képe Budapesten készült, és amelynek lelkes önkéntes menedzsere vagyok. De csodálatos, terjedelmes helytörténeti cikkek jelennek meg a mértékadó portálokon, olyan nagyszerű szerzőktől, mint Zsuppán András, Vincze Miklós vagy Zubreczki Dávid. Én Buza Pétertől tanultam a mesélő hangnemet és látásmódot. Azt a látásmódot, amelyet éppen ebben a 2023-as kiadásban próbálok levetkőzni. Korábban pont a Magyar Narancsban osztott ki Benedek Szabolcs egy cikkben, egyebek mellett ezért is nyugdíjaztam a latin nevű alteregóimat (a Budapest könyv korábbi kiadásaiban két alak, Simplicissimus és Complicatus csodálkozik rá a főváros nevezetességeire – a szerk.), és most már csak én beszélek a könyvben. Az unokáimmal folytatott városnézéskor éreztem meg azt, hogy milyen jó dolog fiatalokhoz beszélni, hiszen ők fogják ezt a várost tovább építeni. Budapest csodálatos kulissza: néha gazdag, művelt külföldieket vezetek körbe, és ők mind el vannak ájulva. Úgy érzik, hogy ez Európa utolsó ismeretlen kincse. Nem is értik, miért nem voltak még itt, miközben Krakkóban vagy Prágában már jártak. Őket nem érdeklik a helyi társadalmi problémák, a külsőségeket látják, és nagyon élvezik. Budapest nem túl nagy, meg lehet érteni a szerkezetét, el lehet jutni mindenhova, de ahhoz elég nagy, hogy kielégítsen minden szofisztikált kulturális, kulináris és egyéb igényt.

MN: Nem áll fenn a „túlturistásodás” veszélye?

TA: Számokat nem ismerek, de ahol most vagyunk, az előtte van annak, amit a természettudomány „átbillenési pontnak” hív. Ez akkor van, amikor minden váratlanul és hirtelen átalakul. Például az Airbnb terjedése nagyon rosszat tesz Budapestnek, kiszorítja a városból a diákságot és a fiatal értelmiséget, ebben lenne tennivalója a várospolitikának.

MN: Ön turistaként használ Airbnb-t?

TA: Mindig. Ebben sajnos kétlelkű vagyok: ha nekem jó az Airbnb, akkor szuper szolgáltatás, ha a városomat tönkreteszi, akkor nem szeretem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.