Interjú

„Már nincs értelme ellenkezni”

Török András művelődéstörténész

Lokál

Rendhagyó útikalauza, a Budapest könyv 1990 óta többször is megjelent, az idén átdolgozott formában. Ennek kapcsán beszélgettünk vele a „szenzációs” Budapestről, a kihagyott városfejlesztési lehetőségekről, de még a kérészéletű államtitkári karrierjéről is.

Magyar Narancs: Az elmúlt években sorra jelennek meg a Budapestről szóló könyvek. Mondhatjuk, hogy harminc évvel az első Budapest könyv után ön is divatossá vált?

Török András: Az biztos, hogy szintet lépett és hatalmasra duzzadt a Budapest-szakirodalom. Olyan tudós, egyben olvasmányos művek születtek, mint Tomsics Emőke könyve a pesti óvárosról, vagy N. Kósa Judit alapműve a Nagykörútról. Megkockáztatom, hogy ezek nem lennének ilyen gazdagon illusztrálva, ha 13 évvel ezelőtt nem indul el a Fortepan, amelynek minden harmadik-negyedik képe Budapesten készült, és amelynek lelkes önkéntes menedzsere vagyok. De csodálatos, terjedelmes helytörténeti cikkek jelennek meg a mértékadó portálokon, olyan nagyszerű szerzőktől, mint Zsuppán András, Vincze Miklós vagy Zubreczki Dávid. Én Buza Pétertől tanultam a mesélő hangnemet és látásmódot. Azt a látásmódot, amelyet éppen ebben a 2023-as kiadásban próbálok levetkőzni. Korábban pont a Magyar Narancsban osztott ki Benedek Szabolcs egy cikkben, egyebek mellett ezért is nyugdíjaztam a latin nevű alteregóimat (a Budapest könyv korábbi kiadásaiban két alak, Simplicissimus és Complicatus csodálkozik rá a főváros nevezetességeire – a szerk.), és most már csak én beszélek a könyvben. Az unokáimmal folytatott városnézéskor éreztem meg azt, hogy milyen jó dolog fiatalokhoz beszélni, hiszen ők fogják ezt a várost tovább építeni. Budapest csodálatos kulissza: néha gazdag, művelt külföldieket vezetek körbe, és ők mind el vannak ájulva. Úgy érzik, hogy ez Európa utolsó ismeretlen kincse. Nem is értik, miért nem voltak még itt, miközben Krakkóban vagy Prágában már jártak. Őket nem érdeklik a helyi társadalmi problémák, a külsőségeket látják, és nagyon élvezik. Budapest nem túl nagy, meg lehet érteni a szerkezetét, el lehet jutni mindenhova, de ahhoz elég nagy, hogy kielégítsen minden szofisztikált kulturális, kulináris és egyéb igényt.

MN: Nem áll fenn a „túlturistásodás” veszélye?

TA: Számokat nem ismerek, de ahol most vagyunk, az előtte van annak, amit a természettudomány „átbillenési pontnak” hív. Ez akkor van, amikor minden váratlanul és hirtelen átalakul. Például az Airbnb terjedése nagyon rosszat tesz Budapestnek, kiszorítja a városból a diákságot és a fiatal értelmiséget, ebben lenne tennivalója a várospolitikának.

MN: Ön turistaként használ Airbnb-t?

TA: Mindig. Ebben sajnos kétlelkű vagyok: ha nekem jó az Airbnb, akkor szuper szolgáltatás, ha a városomat tönkreteszi, akkor nem szeretem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Holt lelkek társasága

  • - turcsányi -

A gengszterfilm halott, halottabb már nem is lehetne. De milyen is lehetne a gengszterfilm? Nyugdíjas? Persze, hogy halott.

Kaptunk vonalat

Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.

Bobby a zuhany alatt

Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.

A vad

Ez még csak a kezdet! Folytatjuk a harcot! Ez még csak a kezdet! Folytatjuk a harcot! – skandálja fennhangon a Fiatal Demokraták Szövetségének ifjú gárdája, minden lehetséges fórumon – minél fiatalosabb az a fórum, annál jobb. Felmerül persze a kérdés, hogy milyen harcot is folytatnak ők?

A szuperhonpolgár

A lovagi rang modern kori megfelelője elsősorban az érdemet, a tehetséget és a köz szolgálatát jutalmazza, bár az is igaz, hogy odaítélésénél a lojalitás és a politikai megfontolás sem mellékes.

„Ez a háború köde”

Egyre többen beszélnek Izrael gázai hadműveleteiről népirtásként, de a szó köznapi használata elfedi a nemzetközi jogi fogalom definíció szerinti tartalmát. A szakértő ráadásul úgy véli, ha csak erről folyik vita, szem elől tévesztjük azokat a háborús bűnöket és jogsértéseket, amelyek éppúgy a palesztin emberek szenvedéseit okozzák.

A szabadság levéltára

Harminc éve költözött Budapestre a Szabad Európa Rádió archívuma, s lett annak a hatalmas gyűjteménynek, a Blinken OSA Archivumnak az alapzata, amely leginkább a 20. század második felére, a hidegháborúra, a szocialista korszakra és annak utóéletére fókuszál.

„Inkább elmennek betegre”

Időről időre felmerül, hogy Orbán Viktor és pártja adott esetben a rendvédelmi erőket is bevetné a hatalom megtartása érdekében. A nyílt erőszak alkalmazásának azonban számos akadálya van.