helyrajzi szám

Sztár

Lokál

Az új üdítőital 1969-ben jelent meg az Országos Szeszipari Vállalat termékcsaládjaként.

Ha valaki az Uránia mozival szemben várja a 7-es buszt, könnyen kiszúrhatja azt a hatalmas neonreklámot a Rákóczi út 23.-as számú házának a tetején, amely egy megdöntött üveget mutat, mellette pedig a „sztár” szót. Ám hiába próbáljuk felidézni a múltat, nem jön elő, hogy fénykorában milyen színű lehetett, hogy villogott-e, vagy csak nevéhez híven beragyogta-e a pesti éjszakát. Annál inkább emlékszünk a reklámozott termékre, a Sztárra, amely nemcsak a Coca-Colára adott hazai válasz volt, de a „szénsavas üdítőital” szókapcsolat megtestesítője is.

A hatvanas évek végéig kizárólag a Bambi, illetve az Utas nevű italok voltak a műfaj megtestesítői, de ezeket inkább szörpöknek nevezték. A nagy áttörés 1968–1969-ben történt, amikor az új gazdasági mechanizmus jegyében az illetékesek lepaktáltak a Coca-Colával és a Pepsivel, megszerezték a licencet, és megkezdődhetett a korábban kábítószernek kikiáltott italok hazai gyártása. A Coca-Cola a Magyar Likőripari Vállalat, a Pepsi a Fővárosi Ásványvíz és Jégipari Vállalat terméke lett, és sikerült is pillanatok alatt meghódítaniuk a hazai piacot. Olyannyira, hogy 1970-ben a Bambi gyártását be is szüntették. Noha a kólák mellett az Utasellátó Vállalat is forgalmazott különféle vidéki üzemekben gyártott ízesített italokat, a szénsavas üdítők hazai piacának kampánnyal egybekötött kiszélesítése egyértelműen a Sztár márkanévhez köthető.

Az új üdítőital 1969-ben jelent meg az Országos Szeszipari Vállalat termékcsaládjaként, háromféle ízesítéssel. A korabeli szakvélemény szerint a Sztár Narancs állaga „narancssárga színű, finom eloszlású rostrészekkel”, ami pedig ízét illeti, „kissé fátyolos, kellemes, narancsos, üdítő hatású”. Ezzel szemben a Sztár Citrom „halványsárga, opálos finom eloszlású ital”, de mint kiderül, „összetétele a »Narancs Sztárral« azonos, de szén-dioxid-tartalma valamivel kevesebb”. A család harmadik tagja a Sztár Cola „fényesre szűrt, barna színű, jellegzetes zamatú ital”, amelynek „zamathatása a Coca-Coláéhoz közel áll”. A szakvéleményből az is kiderül, hogy „választékbővítő jellegű” üdítőitalokról van szó, ami arra utal, hogy az amerikai eredetű italokkal szemben dobták ezeket piacra. A gyártás megkezdéséhez arra is szükség volt, hogy az Országos Szeszipari Vállalat óbudai gyárában létrehozzanak egy palackozóüzemet, de az italok alapanyagát egy holland cég szállította. A korabeli tudósításokból kiderül, hogy napi két műszakban 50 ezer palack üdítőt gyártanak, de nyáron megduplázhatják a termelést.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.