Ha valaki az Uránia mozival szemben várja a 7-es buszt, könnyen kiszúrhatja azt a hatalmas neonreklámot a Rákóczi út 23.-as számú házának a tetején, amely egy megdöntött üveget mutat, mellette pedig a „sztár” szót. Ám hiába próbáljuk felidézni a múltat, nem jön elő, hogy fénykorában milyen színű lehetett, hogy villogott-e, vagy csak nevéhez híven beragyogta-e a pesti éjszakát. Annál inkább emlékszünk a reklámozott termékre, a Sztárra, amely nemcsak a Coca-Colára adott hazai válasz volt, de a „szénsavas üdítőital” szókapcsolat megtestesítője is.
A hatvanas évek végéig kizárólag a Bambi, illetve az Utas nevű italok voltak a műfaj megtestesítői, de ezeket inkább szörpöknek nevezték. A nagy áttörés 1968–1969-ben történt, amikor az új gazdasági mechanizmus jegyében az illetékesek lepaktáltak a Coca-Colával és a Pepsivel, megszerezték a licencet, és megkezdődhetett a korábban kábítószernek kikiáltott italok hazai gyártása. A Coca-Cola a Magyar Likőripari Vállalat, a Pepsi a Fővárosi Ásványvíz és Jégipari Vállalat terméke lett, és sikerült is pillanatok alatt meghódítaniuk a hazai piacot. Olyannyira, hogy 1970-ben a Bambi gyártását be is szüntették. Noha a kólák mellett az Utasellátó Vállalat is forgalmazott különféle vidéki üzemekben gyártott ízesített italokat, a szénsavas üdítők hazai piacának kampánnyal egybekötött kiszélesítése egyértelműen a Sztár márkanévhez köthető.
Az új üdítőital 1969-ben jelent meg az Országos Szeszipari Vállalat termékcsaládjaként, háromféle ízesítéssel. A korabeli szakvélemény szerint a Sztár Narancs állaga „narancssárga színű, finom eloszlású rostrészekkel”, ami pedig ízét illeti, „kissé fátyolos, kellemes, narancsos, üdítő hatású”. Ezzel szemben a Sztár Citrom „halványsárga, opálos finom eloszlású ital”, de mint kiderül, „összetétele a »Narancs Sztárral« azonos, de szén-dioxid-tartalma valamivel kevesebb”. A család harmadik tagja a Sztár Cola „fényesre szűrt, barna színű, jellegzetes zamatú ital”, amelynek „zamathatása a Coca-Coláéhoz közel áll”. A szakvéleményből az is kiderül, hogy „választékbővítő jellegű” üdítőitalokról van szó, ami arra utal, hogy az amerikai eredetű italokkal szemben dobták ezeket piacra. A gyártás megkezdéséhez arra is szükség volt, hogy az Országos Szeszipari Vállalat óbudai gyárában létrehozzanak egy palackozóüzemet, de az italok alapanyagát egy holland cég szállította. A korabeli tudósításokból kiderül, hogy napi két műszakban 50 ezer palack üdítőt gyártanak, de nyáron megduplázhatják a termelést.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
