„Itt akár kínai nyelvet is tanulhatsz politológiával párosítva” – írta egy ismerősöm, amikor még csak érdeklődtem az egyesült királyságbeli továbbtanulás iránt. Amikor viszont már mélyebben beleástam magam, kiderült, hogy nemcsak kínait és politológiát lehet együtt tanulni, hanem akár jogot és franciát, spanyolt és közgazdaságtant, várostervezést és űrtechnológiát és még hosszan lehetne sorolni a különböző szakpárosításokat.
Én beértem kevesebbel is: szimplán történelmet szerettem volna tanulni, kicsit máshogy, mint itthon, valahol külföldön. A távolság és a repülőjegyárak hamar behatárolták a lehetőségeimet. Néhány hét kutakodás után az Egyesült Királyságban mint helyszínben már egészen biztos voltam, csak azt nem tudtam még, melyik egyetemen.
| ||
Volt miből választani: az országban több mint 100 felsőoktatási intézmény működik, és távolról sem csak az oxfordi vagy a cambridge-i egyetemhez hasonló, több száz éves múltra visszatekintő, patinás intézményekről van szó. Sok egykori politechnikum kapott a múlt század második felében egyetemi minősítést, az utóbbi évtizedekben néhányuk egyre jobb eredményt ér a különböző egyetemi rangsorokban.
Elég csak a University of Bath-ra gondolni, amely 1971-ben vált egyetemmé, a The Guardian legutóbbi, az Egyesült Királyság egyetemeit rangsoroló listáján viszont már a 6. helyet foglalta el. Az ország 24 legjobb egyeteme alkotja az ún. Russell Groupot, az amerikai Ivy League-re hajazó tömörülés intézményeibe a legnehezebb bejutni.
Bár szinte minden brit nagyvárosnak van legalább egy egyeteme, a keresésnél a rangsorok áttanulmányozása mellett igyekeztem arra is figyelni, hogy legyen a közelben repülőtér, és ne kelljen adósságokba verni magamat, ha szeretnék egy szobát bérelni: így London rögtön kiesett. Maradt végül Manchester, Liverpool, Newcastle upon Tyne, Coventry és Leicester – a beadandó rangsor az előírások szerint maximum öt intézményből állhat.
| ||
Jelentkezni január 15-ig lehet, de akár már az előző nyáron is beadhatjuk; minél korábban jelentkezünk, annál jobb, az egyetemek kevésbé leterheltek, hamarabb kaphatunk visszajelzést. A saját tapasztalatom is ezt mutatja: a novemberben beadott jelentkezésemre a legtöbb egyetem napokon belül válaszolt, csak egy olyan volt, ami két hét múlva jelzett vissza.
Dicshimnusz, semmi más
Aligha meglepő módon a brit egyetemek számára nem utolsó szempont, hogy mi és ki van az iskolai és teszteredmények mögött. Ennek kiderítésére első körben a personal statement szolgál, ami körülbelül egy motivációs levélnek felel meg, és minden felvételizőnek írnia kell egyet. A nagyjából egyoldalas, maximum 4000 karakteres írásmű elkészítésével kapcsolatban ezernyi tanács olvasható az interneten, YouTube-csatornák adnak tippeket, és a felsőoktatási intézmények is igyekeznek tanácsokkal ellátni a diákokat.
A personal statementnek nem arról kell szólnia, hogy mi a hobbink, hány testvérünk van – ennél lényegesebb, hogy elmondjuk, miért éppen az adott szakot választottuk, és mit szeretnénk vele kezdeni a jövőben. Ahogy arra az egyetemek is felhívják a figyelmet, ezekben az írásokban nyugodtan lehet dicsekedni, a választott kurzussal kapcsolatos eredményeinket felsorolni, vagy csak egyszerűen arról írni, milyen olvasmány- és filmélmények késztettek arra, hogy az adott képzésre jelentkezzünk.
„De ezt tényleg elolvassák az egyetemek?” – kérdeztem a Cardiff Universityn tanuló barátomat, mire ő rögtön rávágta, hogy persze, sőt, ez a jelentkezési pakk legfontosabb eleme. A hivatalos online felvételi felületnek saját plágiumszűrő szoftvere van, ami kiszűri, ha valaki netán másolta volna a personal statementjét. Amennyiben igen, ezt rögtön jelzi a megpályázott egyetemek felé, és a retorzió nem marad el: aki csalt, abban az évben nem felvételizhet felsőoktatási intézménybe.
| ||
Hasonlóan fontos a referencia is: minden felvételizőnek rendelkeznie kell egy referencialevéllel, amit legtöbbször az osztályfőnökünknek vagy valamelyik tanárunknak kell megírnia, de ha már dolgoztunk valahol, az ottani főnökünket is megkérhetjük. „Ez dicshimnusz, semmi más” – summázta nevetve egykori osztályfőnököm, aki többször is írt már hasonló referenciákat, amelyek tényleg arról szólnak, hogy a tanár egy rövid esszében kiemeli a diákja erényeit és felsorolja az eredményeit.
A felvételi rendszer abban is különbözik a magyartól, hogy a diákok (jelentkezzenek Londonból, Budapestről vagy Pekingből) előre tudják, milyen eredményt kell elérniük ahhoz, hogy felvételt nyerjenek. A januári jelentkezési határidő után a legtöbb egyetem egy hónapon belül visszajelez, és megadja, milyen érettségi vagy középiskolai záróeredmény esetén veszik fel a diákot. Ezt hivatalosan conditional offernek, vagyis feltételes ajánlatnak hívják. Persze, írhatunk olyan jó motivációs levelet, hogy rögtön felvételt nyerjünk, azaz unconditional offert kapjunk, ám ez azért elég ritka.
A felvételivel foglalkozó egyetemi alkalmazottak ismerik a legtöbb ország érettségi rendszerét, így egyetlen magyar tanulótól sem fognak követelni angol A-Levelt (nagyjából a magyar érettséginek megfelelő vizsga, amit a brit diákok a 12. osztályban tesznek le), vagy esetleg GCSE-t (szintén iskolai vizsga, amit a tanulók 16 éves korukban tesznek le), tökéletesen megfelel a magyar középiskolai érettségi is.
Ha Oxfordba vagy Cambridge-be jelentkezünk, két emelt szintű érettségire mindenképpen szükségünk lesz, és az öt érettségi tárgyból csupán egyből lehet ötösnél rosszabb jegyünk. Persze találhatunk olyan intézményt is, ahová emelt szintű érettségi nélkül is fogunk ajánlatot kapni, és egy jó motivációs levél sokat tud dobni azon, hogy egy-egy rosszabb eredményt áthidaljunk. Nekem például elég volt, hogy anno magyarból tettem emelt érettségit, és mivel történelem szakra jelentkeztem, a megjelölt egyetemek egyikét sem érdekelte, hogy matematikából 3-as érettségit írtam.
| ||
A külföldről érkező hallgatók számára szinte mindenhol kötelező egy nemzetközileg jegyzett nyelvvizsga megléte, néhány egyetem ugyanakkor emelt szintű angol érettségit is elfogad. Az összes brit egyetem elfogadja az International English Language Testing System (IELTS) Academic változatát, ami a világ egyik legismertebb nyelvvizsgája, és olyan készségeket is mér, melyekre szükség van az egyetemi tanulmányok során.
Számos helyen elfogadják az elsősorban az Egyesült Államokban népszerű TOEFL-t is, ahogy a Cambridge Assessment English nyelvvizsga is elegendő a legtöbb brit egyetemen. Az intézmények rendszerint meghatározzák, milyen nyelvvizsgaeredményt várnak el, és ha ezt nem teljesítjük, akkor nincs esélyünk.
Barátságos hitelek
Noha Európában több olyan ország is van (például Dánia vagy Norvégia), ahol ingyenes a felsőoktatás, az Egyesült Királyság nem tartozik közéjük. Sőt, a tandíj összege elsőre sokkoló lehet, ugyanis egy-egy tanévért alapképzésen 9250 fontot, azaz nagyjából 3,2 millió forintot kell fizetni a brit és az EU-s diákoknak. Ennyi pénzzel viszont egyáltalán nem kell rendelkeznünk, ha az Egyesült Királyságban vagy az Európai Unió valamelyik tagállamában élünk, ugyanis a brit kormány régóta működtet tandíjhitelrendszert, ami lehetővé teszi, hogy csak jóval később, vagy egyáltalán ne fizessük vissza a tandíjat.
A Tuition Fee Loant csupán igényelni kell, és a teljes alapképzést fedező hitelt igazából nem is mi kapjuk, hanem rögtön az egyetemnek utalja az állam. A diákoknak pedig csak akkor kell visszafizetniük, ha később az éves angliai fizetésük meghaladja a 25 000 fontot (kb. 9,2 millió forint): ekkor automatikusan elkezdik vonni a jövedelemküszöb (havi 2083 font) feletti összeg 9 százalékát.
Aki hazajön Magyarországra és itt kezd el dolgozni, annak a visszafizetési küszöb évi bruttó 15 000 font, azaz körülbelül 5,5 millió forint. Ha valakinek azonban az éves jövedelme 30 éven belül nem éri el a meghatározott összeget, a hiteltartozást vagy annak maradékát eltörlik.
Nem tudni ugyanakkor, hogy akár a tandíjhitelt, akár a jelentkezési folyamatot hogyan fogja befolyásolni az EU-ból érkező diákok szempontjából az Egyesült Királyság kilépése az Európai Unióból. Tavaly nyáron Damian Hinds oktatási miniszter azt ígérte, hogy akik 2019 szeptemberétől kezdik meg a tanulmányaikat, ugyanolyan feltételekkel tanulhatnak tovább, mint azok, akik korábban érkeztek.
Egy esetleges megállapodás nélküli kilépés azonban könnyen felülírhatná ezt, és az EU-ból érkező diákok akár a nem uniós hallgatókkal kerülhetnek egy kategóriába, ami azt jelentené, hogy akár 38 ezer fontot is ki kell fizetni egy tanévért, és még az állami hitelre sem vagyunk jogosultak.
| Növekszik a számuk Lassan már közhely, hogy a világ legjobb egyetemei az Egyesült Államok mellett az Egyesült Királyságban vannak. A két legismertebb, felsőoktatási intézményeket rangsoroló lista, a World University Rankings és a QS World University Rankings szerint az első 200 intézmény között 29-29 brit egyetem szerepel. Nem véletlen, hogy az elmúlt években egyre több magyar diák jelentkezett kinti egyetemekre. A brit felvételit lebonyolító Universities and Colleges Admissions Service (UCAS) adatai alapján 2012-ben 330 magyar diákot vettek fel egyesült királyságbeli alapképzésre, de 2017-ben már 570-et. |
| Északra olcsóbb Bár a tandíjhitel igen kedvező, a megélhetési költségek magasak az Egyesült Királyságban. Főként Londonban a legmagasabbak, de ahogy megyünk észak felé, úgy lesz olcsóbb az élet. Az egyetemi jelentkezésért 18 vagy 24 fontot kell fizetni, attól függően, hogy csak egy vagy több egyetemet jelölünk-e meg. Ha pedig felvettek, jöhet a szobakeresés. Lakást szinte felesleges nézni, azt diákként egyedül aligha tudnánk kivenni, így maradnak a 4–6 fős házak, ahol egy szoba lehet a miénk. Egy ilyen havi 320–500 fontba kerül (ez legtöbbször tartalmazza a rezsit, a tévé- és internet-előfizetést, sokszor pedig a heti egy takarítást is), ha viszont ez nem nyeri el a tetszésünket, mehetünk kollégiumba is, ahol a szobák heti 80–130 fontba kerülnek. Van olyan egyetem, amely EU-s diákoknak is biztosít szociális, megélhetési támogatást, ám ennek összege ritkán több évi 1000 fontnál, ami biztosan nem elég arra, hogy fenntartsuk magunkat. Marad tehát a diákmunka: a legtöbb hallgató részmunkaidőben bárokban, éttermekben és boltokban dolgozik. |
