Interjú

„Történik most valami”

Andres Lepik a szociális építészetről

  • Somlyódy Nóra
  • 2016. május 21.

Lokál

Budapesten, a Fugában is látható volt a Goethe Intézet szociális építészetet bemutató vándorkiállítása. Ennek kurátorát kérdeztük, aki a berlini Neue Nationalgalerie, majd a New York-i MoMA építészeti kurátora volt, most pedig a Müncheni Építészeti Múzeum igazgatója.

Magyar Narancs: A kiállítást látva az a benyomásom, hogy a szociális építészet felívelésének lehetünk tanúi.

Andres Lepik: Feltétlenül létezik egy újfajta érdeklődés az iránt, hogy mit adhat az építészet a társadalomnak. Nem csak a dizájntárgy értelemben vett építészet létezik, amit sok pénzért meg lehet venni és tovább lehet adni – tehát voltaképpen árucikk. Az építészet hirtelen újra több lett ennél, egyfajta folyamat, amely a társadalomból érkezik, és amelyben az építészeknek a tervezésen keresztül katalizátorszerep jut. Ez az építészet nem felülről, hanem alulról érkezik, és eltérő helyeken érzékelhető egyszerre. Az építészeti oktatásban és a médiában például egyaránt tetten érhető, hogy az építészetnek újra másfajta szerep jut.

MN: A migrációs krízis mennyire befolyásolja ezt a szerepet?

AL: Még nagyobb nyomás alá helyezi az építészetet, hogy új megoldásokat fejlesszen ki egy alapvetően szociális kérdésben, amely e pillanatban politikai kérdésként merül fel. A probléma túl nagy, tehát az építészet egymaga nem tudja megoldani.

MN: Mióta érzékelhető ez a szociális fordulat?

AL: Mindig is foglalkoztak építészek ezzel a témával. A 20-as és a 60-as években is megnőtt az érdeklődés iránta. Gazdasági felívelés idején a szociális kérdés persze megint veszít az izgalmából. De most újfajta érzékenység irányul arra a világon mindenhol, hogy az erősödő gazdagsággal nő az egyenlőtlenség is, ami a nyilvánosság számára azt is világossá teszi, hogy az építészetnek ideje volna végre mást is szolgáltatnia, mint még gazdagabbá tenni a világ lakosságának 0,01 százalékát. Erős elmozdulást látok ebbe az irányba.

MN: Mit jelent tulajdonképpen a szociális építészet? Magyarországon még mindig szociális lakásépítést értenek alatta, de a HelloWoodnak és a MOME-nak köszönhetően árnyaltabb lett a jelentése (lásd: Cement a betonba, Magyar Narancs, 2013. augusztus 22.).

AL: Jó kérdés, mert Németországban is szívesen azonosítják a szociális lakásépítéssel, miszerint az állam mint döntéshozó és ingatlantulajdonos eldönti, hogy a torta melyik szeletét adja oda támogatott lakásépítésre. De bennünket nem ez érdekel. Az építészet akkor lesz társadalmilag valóban releváns, ha közvetlenül a felhasználókkal kezd el a szükségleteikről beszélgetni, és nem a szükségleteket rögzítik először, hogy aztán meghatározzák az egy főre eső lakóteret, aztán hogy mennyibe kerülhet a megépítése, és mennyi lesz a szubvenció. Végső soron ez nem is szociális lakásépítés, hanem államilag támogatott olcsó lakásépítés. Szociális alatt azt értjük, hogy a felhasználók bekapcsolódnak a projekttervezés különböző fázisaiba. Ez történhet az ötletkeresés, az előzetes tervezés során, a megvalósítás, illetve az építés közben. Ami persze elsősorban kisebb projekteknél működik, amelyek példáján jól bemutatható a közös építés folyamata, de az is, hogy a nagy lakásproblémát nem közösségi építéssel kell megoldani – mégis érdekes ötleteket lehet belőle meríteni.

MN: Sikkes dolog ma szociális építészettel foglalkozni?

AL: Egyre inkább a portfólió része lesz, mert a jelenlegi kemény versenyhelyzetben szociális területen is szükség van tapasztalatra. 30 éve fáradt mosoly kísérte, ha valaki kiejtette a száján az ökologikus építészet kifejezést, azt gondolták, ez csak tucatnyi zöld bolond mániája. Ehhez képest ma bármelyik építésziroda képes megfelelni a legmagasabb ökologikus építési előírásoknak, mert tudják, hogy enélkül nem maradnak fenn.

MN: Mennyit lehet tudni a szociális projektek utóéletéről, fennmaradási esélyeiről?

AL: Nagyon fontos, hogy mennyire válnak be, hogyan használják őket, milyen tényleges hatásuk van az emberek életmódjára. A legtöbb esetben, amit ismerek, az építészek szorosan kötődnek a közösségekhez, amelyekkel dolgoztak. Én is igyekszem figyelemmel követni őket, és visszamenni a helyekre. Egyelőre a bemutatott projektek mind működnek, igaz, legfeljebb 10-15 évesek.

MN: Mennyire fontos a jó dizájn a szociális építészetben? A kiállított projekteknél egyértelműen annak látszik.

AL: Már a kutatómunka idején kiderült, hogy a jó megoldás, a szép megoldás, a jó dizájn értékes. Az embereknek van hozzá szemük, mindegy, hogy favelákban vagy elegáns városrészekben élnek. A jó dizájn megmutatja, hogy egyszerű anyagokkal nemcsak szociálisan hasznos, hanem esztétikailag érvényes megoldásokat is lehet teremteni. Ami azt is jelenti, hogy becsülöd, ami az embereket a mindennapokban körülveszi, és hogy ők is szeretnének javítani a környezetükön.

MN: Vannak kézzelfogható példák arra, hogy mit értek el ezek a kiállítások?

AL: Konkrétan a budapesti kiállítás kapcsán is bemutatható ez, hiszen az eredeti kiállítás a MOMA-ban szerepelt, majd átalakítva, új címmel (Think Global, Build Social!) továbbment Frankfurtba és Bécsbe. Ezek után érkezett a Goethe Intézettől a megkeresés. Megkérdezték a világon létező 150 intézetet, hogy érdekli-e őket, és 40 közülük be is akarta mutatni. Ezért turnézik a kiállítás két azonos példányban, végül összesen 25 állomáson. Az is elég konkrét, hogy ebből a kiállításból kifejlődött egy másik, csak Afrikával foglalkozó kiállítás, amit 2013-ban Münchenben mutattunk be. És ott az történt, hogy egy müncheni család megbízta az egyik építészt, hogy építsen Burkina Fasóban egy iskolát. Hat hete voltam ennek az iskolának a megnyitóján. Szívesen továbbpörgetném ezt a mechanizmust. Egyrészt a kiállításokkal elérni az építészeket, másrészt a nyilvánosságot és a politikusokat, és megpróbálni tudatosítani bennük, hogy történik most valami, ami mindannyiunknak fontos.

 

A cikk a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Narancs közti együttműködésben, az NKA támogatásával készült.

Figyelmébe ajánljuk

A kávékapszula környezettudatos szemmel

  • Fizetett tartalom

A kávékapszula rendkívüli népszerűsége világszerte kétségtelen, ám a kényelmes és gyors kávézás mögött rejlő környezeti, gazdasági és társadalmi kérdések kevésbé kerülnek reflektorfénybe. Az alábbi írásunkban ezeket a fontos aspektusokat vizsgáljuk meg, hogy egy átfogó képet kapjunk a modern kávéfogyasztás egyik legmeghatározóbb trendjéről.

6 téma, ami ma már egyre kevésbé számít tabunak

  • Fizetett tartalom

A társadalom folyamatosan változik: átalakul, hogy milyen eszközöket használunk, hogy milyen elfoglaltságaink vannak a mindennapokban, hogy milyen tempóban éljük az életünket – és persze az is, hogy milyen témákat beszélünk meg nyíltan. Kétségtelen, hogy embere – és persze kultúrája – válogatja, mi számít tabunak és mi nem, de általánosságban azt láthatjuk, hogy a világ soha nem volt annyira nyitott és szabadelvű, mint ma.

Így válasszunk széket ülőmunkához

  • Fizetett tartalom

Az ülőmunka ugyan kényelmesnek tűnhet, viszont óriási terhet róhat az ízületeinkre és izmainkra is. Éppen ezért ajánlott egy valóban komfortos szék mellett dönteni, hogy még az igazán hosszú munkaórák után se fájjon a gerincünk vagy a derekunk. Hogyan érdemes széket választani az igényeinkhez mérten? Mutatjuk a pontos válaszokat!