rés a présen

Vár az ősrégi

Marsi László, a Budavári Művelődési Ház igazgatója

  • rés a présen
  • 2011. december 30.

Lokál

rés a présen: Mióta dolgozol a 45 éves Budavári Művelődési Házban?

Marsi László: 1997-ben jöttem be az "utcáról", miután egy kiszűrődő koncert hangulata magával ragadott. Még aznap este elhatároztam, hogy itt szeretnék dolgozni. Úgy gondoltam, hogy két hét alatt mindent megtanulok, fiatalos, mozgalmas munkát kerestem, és itt meg is találtam. 2008-óta vagyok a Budavári Művelődési Ház igazgatója. A ház egy kuriózum a budapesti közművelődési palettán, egyrészt azért, mert az egykori Andrássy-palotában kapott helyet, másrészt pedig azért, mert egy társasházban működik. Fő vonzereje, hogy megmaradt a 60-as, 70-es évek hangulata, mind az épületen, mind a programok szerkezetében, hiszen olyan legendák nőttek itt föl, mint például a Mini együttes, Radics Béla, Dresch Mihály, a Tolcsvay Trió vagy a gyerekek nagy kedvence: Levente Péter.

rap: Mi határozza meg ma a ház profilját?

ML: A legfőbb változások a ház küllemében történtek. A 90-es évekig nagyon elhanyagolt állapotban volt az épület, de az elmúlt években fokozatosan sikerült felújítani mind a homlokzati fronton, mind a belső terekben.

rap: Vannak-e még ma is visszajáró szellemek, milyen a közönség, kikből áll?

ML: Török Ádám, a Mini együttes frontembere visszatérő szellemünk. Nemcsak azért, mert az elmúlt 42 évben közel 900-szor lépett itt színpadra, hanem azért is, mert a ház mindennapjaiban is aktívan részt vállal. A látogatóink összetétele az újszülöttektől a nyugdíjasokig minden korosztályt felölel. A programjainkat is úgy állítottuk össze, hogy mindenki megtalálja a vonzó és megfizethető kikapcsolódást. rap: A 45. jubileumra kisebbfajta fesztivált szerveztetek. Mik a kiemelt programok?

ML: Igyekeztünk úgy összeállítani, hogy minden műfajban megjelenjenek a ház alapító művészei és a jelenlegi fellépőink is. A Misztrál Klub vendége például a Tolcsvay Trió lesz november 27-én. A szájharmonika klubban december 2-án a Pribojszki Trió koncertezik. A Sebő Klubban Dresch Mihály dzsesszzenész vendégszerepel december 3-án.

rap: Mik a jövőbeli lehetőségek, tervek?

ML: Az elmúlt évben a Budavári Művelődési Ház felnőttképzési akkreditált intézmény lett, és ebben a hónapban elindult az első felnőttképzési programunk, a CMS menedzserképzés (Content Management System). A közel 25 millió forintos elnyert TÁMOP pályázatnak köszönhetően a gyesen, gyeden lévő szülőknek, a mozgásukban korlátozottaknak és a 40 év felettieknek segít ez a képzés visszajutni a munka világába.

rap: Mennyire klappol ez a te saját elképzeléseiddel? Szerinted ma Budán mi az igazi szórakozás?

ML: Úgy érzem, a közművelődési színtereknek egyre nagyobb szerepet kell vállalniuk a felnőttképzésben, úgy, hogy megmaradjanak a hagyományos programjaik is. Török Ádámtól idéznék az utolsó kérdésedre: "Nálunk az idő úgy elszalad. Vár az ősrégi Bem rakpart 6."

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.