„Végre egy buli, ahol nem hányják le a cipőmet” – Zenés-táncos ébredés az egész városnak

Lokál

Ingyenes jóga és masszás, kedves emberek, pörgős zenék és házibuli-hangulat. Ehhez nem kell mást tenni, csak felkelni korán, ugyanis a pesthajnal nevű rendhagyó, ám rendszeres rendezvény 6.30-tól 9.30-ig tart.

Meglepő látvány tárult a szemem elé szerda reggel, a pesthajnal ötödik reggelköszöntő buliján. A belváros szívében lévő Anker Klub tele volt húszas-harmincas, munka vagy egyetemi előadás/vizsga előtt álló fiatalokkal. Az ajtón belépve egy jól felpörgetett, vidám hangulatú házibuliba csöppentem, ahol az emberek beszélgettek, táncoltak, nevettek és ittak – kávét vagy narancslevet. A tánctéren akkor indult be a vonatozás, amikor a város többi lakója épp a másik oldalára fordult álmában, vagy a villamoson zötyögött félig eszméletlenül munkába menet.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Műfajteremtő szórakozás

„Mindig is korán akartunk felkelni, de nem volt miért. Még ha meg is van a motiváció és egyszer-kétszer felkel az ember, az nehezen lesz rendszeres, nem marad meg folyamatként” – meséli Iván, azon szervezők egyike, akik először csak maguknak hoztak össze egy ilyen reggeli bulit, amit ugyan nem ők találtak ki, de itthon úttörőnek számít. A szervezők közül mindnyájan kreatív területekről érkeztek, egy social media- és egy társadalmi innovációs ügynökség munkatársai. „Ez a kezdeményezés abban segíti az embereket, hogy energizálják őket, és jól induljon a nap. Ezt a jó szokást viszont csak egy közösség tudja megtartani” – mondja Iván. Mivel 6.30 és 9.30 között folyamatosan lehet érkezni és távozni, elég sokan be tudnak ugrani egy kis táncra munka előtt, attól függően, hogy ki hányra jár dolgozni. Talán az idő rövidsége lehet a jó hangulat titka, mert ha csak kb. egy órája van az embernek a buliban, akkor belead mindent. Az első alkalommal egyébként százan voltak még a Kekszben, de a szervezők nagy örömére hamar kinőtték a helyet, és új helyszín után kellett nézniük. „Az Anker volt az első, amit megkerestünk, és számunkra meglepő módon egyből mellénk álltak” – meséli Fanni, a másik szervező.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

De talán nem is olyan meglepő ez, ha azt nézzük, hogy – noha a jóga és a masszázs ingyen van – a fogyasztásért fizetni kell. „Valóban jól jár maga a hely is, hiszen ez egy kihasználatlan idősáv, amikor még ezek a helyek nyitva sincsenek. Ezen az eseményen viszont ma összesen több mint 250 ember fordult meg” – mondja Fanni. „Mi most vagyunk itt először, és nagyon tetszik nekünk. Végre egy buli, ahol nem hányják le a cipőmet” – meséli az egyik résztvevő, akinek három percre van a munkahelye. „Bár lehet alkoholt kapni, de mi azt kommunikáljuk a vendégeknek, hogy ne igyanak. Eddigi tapasztalatok alapján nem is nagyon kérnek alkoholt, persze volt már rá példa, de akkor elmondjuk nekik, hogy a rendezvény egyik célja az is, hogy alkohol nélkül működjön ez az egész. És mivel a bulizásra szokatlan időpontban vagyunk, hamar túlteszik magukat ezen” – állítja Iván.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Szívszeretet és üzleti terv

A mostani alkalom volt az első, amikor sávokra bontották a programokat. Reggeli jóga után pörgős zene és tánc következett, majd ismét jóga, pont, mint egy hideg-meleg váltózuhany. A tánc egyébként a jógával ellentétben nem táncóra, csak éppen arra az idősávra pörgős, populáris-elektronikus zene megy, amire bárki táncolhat. A jóga viszont kicsit körülményesebb, ugyanis oda saját matracot kell vinni, és átöltözni sem árt kényelmes ruhába. Ennek ellenére elég sokan jógáztak. Az, hogy melyik idősávban mennyien vannak, még elég kiszámíthatatlan. „Van, hogy valaki már 6.20-kor itt topog az ajtóban, de 7 és 8 között volt tele a hely.”

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

A masszőr és a jógatanár „szívszeretetből” dolgozik, de hosszútávon nekik is megéri, hiszen – ahogy a szervezők mondták – többen érdeklődnek a privát órák iránt. Nem lenne meglepő, ha a következő fél évben Budapesten gombamód szaporodnának a hasonló kezdeményezések. „Olyan sokan érdeklődnek a pesthajnal iránt, hogy azt tervezzük, hogy a jelenlegi havi rendszeresség helyett kéthetente fogjuk megrendezni. Egyébként külföldre is szervezünk ilyet, például Berlinbe” – mondja Iván. Ezzel a programmal nem csak a vendéglátóhelyek járnak jól, hanem idővel a szervezők is. „Szeretnénk a későbbiekben üzleti célokra is használni. Cégeknek szerveznénk privát csapatépítő tréningeket ebben a formában. Azt gondolom, hogy értékesebb ilyen körülmények között munkatársaknak időt tölteni egymással, mintsem lerészegedni egy céges csapatépítőn este és másnap lesütött szemmel mászkálni. Egy ilyen reggeli alkalmon pedig ugyanazt az energiát és flow-t át lehet élni, mint egy alkohollal töltött bulin. Mi ezt az egészet ebben a szellemiségben csináljuk. Azt szeretnénk, hogy minden résztvevő élményekkel és energiával feltöltődve induljon munkába: stresszmentesen, tele inspirációval, hogy jobban tudjon teljesíteni.”

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.