helyrajzi szám

Villányi út 18.

Lokál

Az építészt 1959-ben bízták meg a kiváló fekvésű, a Feneketlen-tóra és a Gellért-hegyre is kilátást nyújtó, Villányi út–Tas vezér utcai saroktelek beépítésével. 

„Az álruhás modernizmus, midőn az üres modernista alapkompozíciót applikált építészeti elemekkel, szervetlenül díszítgetik. Ez az út építészetileg a legreakciósabb állásfoglalás, mert történelmi részletek mögé meghúzódva, lényegében művészietlen, kozmopolita épületeket eredményez” – figyelmeztetett a Magyar Építőművészet című folyóirat 1953 novemberében, hogy az építészek pedig leszűrhessék a tanulságot: az egyénieskedés, a kreativitás veszélyeket rejteget. Vélhetően így volt ezzel Malomsoky József is, aki ekkoriban tervezte a Villányi út 55–65. alatti nyolc kisebb, illetve az út túloldalán öt, nagyobb házból álló minilakótelepeket. A masszív szocreál tömbök 1954–1955-ben épültek, de Malomsoky arra nem gondolhatott, hogy pár év múlva ismét a tervezőasztalára kerül egy Villányi úti ingatlan. Arra meg különösen nem, hogy addigra jócskán megváltoznak az elvárások: az addig üresnek és öncélúnak tartott modernizmus követendő példává vált, ráadásul ugyanazok mondták ezt, akik pár évvel korábban még a romlottságát ecsetelték.

Az építészt 1959-ben bízták meg a kiváló fekvésű, a Feneketlen-tóra és a Gellért-hegyre is kilátást nyújtó, Villányi út–Tas vezér utcai saroktelek beépítésével. A lakóházat azonban nem önmagában képzelték el, mellette – egy jóval nagyobb telken – tervezték felépíteni az Építőipari Kutató Intézet irodaházát. „Az ötemeletes, 17 millió forintos költséggel létesülő irodaházban hétszázan dolgoznak majd. Itt fogják összpontosítani az eddig egymástól távol, különböző helyeken dolgozó építőipari irodákat. (…) Az irodaház mellett hatemeletes, modern, 53 lakásos lakóházat építenek teljesen új eljárással” – írta 1959. március 18-án az Esti Hírlap, bemutatva az irodaház és a lakóház makettjét is, 1961-es átadást ígérve.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.