Wünsch építési vállalkozóként fedezte fel magának a Magyarországon akkoriban újdonságnak számító cementet, 1884-ben már cementtechnikusként hirdette magát, egy évvel később pedig sikerrel mutatkozott be termékeivel az Országos Általános Kiállításon, ahol nagyérmet kapott. „Itt kell megemlítenünk Wünsch Róbertnek nagy mennyiségben kiállított különféle nagyságú csatornamintáit; ennek a cégnek nagy része van abban, hogy az újabb időben a cementcsatornák nemcsak Budapesten, hanem a vidéken is nagy mértékben szaporodnak” – írták a kiállítás alkalmából az Építési Ipar című műszaki hetilapban.
Ráadásul Wünsch olcsóbban dolgozott a többieknél. A csatornaépítés-megrendelések után, az ún. árlejtések alkalmával igyekezett a legjobb ajánlattal előállni, 1885-ben így kaphatta meg a vasúti nyugdíjintézeti bérházcsoport utcáinak a csatornázását, amelyet 1886-ban a házépítő tisztviselők telepén lévő csatorna kiépítése követett (20 százalék kedvezménnyel), és nemcsak csatornát épített: a külső-ferencvárosi Flóra-gyártelepen a jégverem kialakítását bízták rá; a Nyugati pályaudvaron a széncsúsztatót, a zsákraktárt, a marha- és ágyúrakodót, de még a bakterházat és az árnyékszéket is; az Erzsébet körúti építkezéseken azt a gőzlokomobilt használták, amelyet ő tervezett és szerelt össze. De Wünsch kreativitása ezzel nem ért véget, számos szabadalma közül a betonkeverő géppel és a tűzálló gipsztáblákkal foglalkozott a legtöbbet a korabeli sajtó, de a legjelentősebb találmánya egy új építőanyag volt, amelyet csak azért nem neveztek vasbetonnak, mert akkor még nem létezett ez a szó. „Nemcsak érdekes, de a technika fejlődésére nézve fontos terhelési próbáknak színhelye volt három napon át Wünsch Róbert előnyösen ismert budapesti czement-technikus gyártelepe az Aréna uton. Saját szabadalma és találmányu beton-vas-szerkezetei lettek itt egy, a keresk. m. kir. minisztérium által kiküldött bizottság jelenlétében próbaterheléseknek alávetve, melyek eredménye a várakozásokat felülmúlta” – számolt be 1891. május 22-én a Pesti Napló az izgalmas kísérletsorozatról, amelyet ekképp nyugtáztak: „Wünsch találmánya a magyar iparnak becsületére válik és a hazai czement-technika tekintélyét emelni fogja a külföld műszaki körei előtt.” Wünsch-féle vasbetonból épült egy évvel később az érsekújvári Nyitra-híd és a kőbányai Dreher sörgyár kétemeletes épülete, amelynek alsó szintjeit raktározásra használták, a felsőt pedig a sör medenceszerű hűtésére.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
