A pörgettyűs telefon filozófiája
35326936572_887d444688_b.jpg

A pörgettyűs telefon filozófiája

Valószínűleg nem lehetett úgy túlélni a nyarat, hogy az ember ne találkozzon a fidget spinnerrel. Attól, hogy a szó esetleg nem ismerős, a tárgy még az lesz: ez az a pörgettyű, amit mindenki az ujjai között forgatott idén. Kezdetben csak Kínából lehetett beszerezni vagy Kínából rendelős webboltokból lehetett megvásárolni, trend végére viszont már zöldségpiacon és a trafikokban is tartották. Végül pedig gyorsabban zuhant be az egész, mint hogy eljutottunk volna addig, hogy kialakuljon a magyar neve. Mégis mi ez? Baszkurapörgettyű?

A jószág viszont nem lett kevésbé érdekes attól, hogy már a kutyának sem lehet eladni, mert minden lakásban kallódik belőle kettő-három. Most bizonyítja be a sajátosan, a nyugati innovációtól vadul eltérően működő kínai ipar, hogy a fidget spinner több, mint a részeinek összege. Tekintve, hogy a részeit három súly, egy műanyag test, egy golyóscsapágy és egy markolatként funkcionáló műanyag teszik ki, ez nem merész állítás.

false

 

Fotó: Chris Yarzab


Elég öt percet eltölteni a Dealextreme, Banggood vagy Aliexpress áruházak oldalán, hogy az első receptre rájöjjünk. A bármi + led fényforrás = új termék azóta igaz, amióta a ledek olcsók lettek és lement a fogyasztásuk. Amit korábban csak karácsonyi izzóban lehetett megtalálni, azt ma már megtaláljuk – nem vicc – műszempillában is. Kicsit kényelmetlennek tűnik, mert a tarkón ül a villanyszempilla eleme és elektronikája, de hát a szépségért meg kell szenvedni, azt mondják.

Hasonló aranyszabály még a bármi + mobilelefon, illetve ennek alváltozata a mobiltelefon bármilyen alakban. A bankkártyától a kisautóig bármilyen alakban képesek telefont gyártani. Mostanra pedig van fidget spinnerbe épített két SIM-kártya fogadására alkalmas mobiltelefon. Az innováció előző szakaszában pedig legyártották a ledes, forgás közben feliratot kiíró pörgettyűt is. A kombinatorikus gondolkodás működik!
A jelenségnek természetesen neve is van: gongkainak hívják. Ezt Bunnie Huang hacker, elektronikai tervező és a kínai piac nagy ismerője írta le blogjában még évekkel ezelőtt. Az különbözteti meg az ottani innovációt a nyugatitól, hogy nagy bőségben van gyártókapacitás, olcsó alkatrész, és a tervezők szabadon, körülbelül becsületszó alapon férnek hozzá olyan technológiákhoz és specifikációkhoz, amelyeket egy nyugati startup hosszas licenctrágyalások és jogi hercehurca után tudhatna magáénak. Ilyen körülmények között nem sok kockázat van egy kisebb, pár tízezres széria legyártásában, és piacra dobásában. Ha nem jön be a BMW alakú mobiltelefon, akkor buktak egy kis szériát. Ha bejön, meg lehet rendelni pár konténernyit belőle.

A fidget spinner telefonnál valószínűleg az első periódust csíptük el. A készüléket itt-ott már lehet kapni, a kütyüblogok felfedezték maguknak, de a kínai kereskedőoldalakon még nincs belőlük kétszáz különböző verzió a vasemberestől az Én kicsi pónisig. Könnyen elképzelhető, hogy pár hónap múlva már sehol sem lehet kapni, megy az ötletek szemétdombjára. Azt viszont garantálni lehet, hogy addig lesz féltucat új hülye ötlet még. Valami csak beüt úgy, mint a tavalyi nyár slágertermékévé vált hoverboard.

A gongkai természetesen kérdéseket is felvet. A végtelenként kezelt alkatrészkapacitás mögött valójában környezetszennyező ellátási láncok állnak. Az olcsó gyártási kapacitást biztosító különleges gazdasági zónáknak is van érvényes baloldali kritikája – a Verso kiadó több kötete szól erről, vagy Tim Maughan munkássága – de a módszer hatékonyságát nem lehet letagadni. Ráadásul mókásabb tárgyakat állítanak elő, mint a dizájnerek által tervezett, viszont szoftveresen gyakran félkész nyugati óriáscégek. A gongkai termék többnyire nem akar több lenni egy poénnál, egy beszélgetés megkezdésénél – ettől eldobható és környezetszennyező is – de a vicceket könnyű szeretni. Ezzel a szemmel érdemes körbenézni valamelyik este az Aliexpressen vagy a DealExtremen. Csak előtte dugják el maguk elől a bankkártyájukat.

Másvalaki Problémája – kövesse a Magyar Narancs technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogját!

Másvalaki Problémája – Magyar Narancs

Nem látod, pedig ott van, és téged is érint. A Magyar Narancs új, technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogja.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.