A sztori egy városi legendával kezdődik, amely szerint Lyon város takácsai annyira megharagudtak a programozott szövőgépet feltaláló Joseph Marie Jacquard-ra, hogy behajították a Rhône folyóba. Viszonylag szó szerint megúszta az incidenst, 82 évesen halt csak meg, igaz, ez nem a takácsokon múlt. A selyemipar nem rokkant bele a felfedezésbe, az olcsóbban előállítható kelmére megnőtt a kereslet. Ugyanez történt röpke százötven évvel később is, amikor a Visicalc nevű program, a világ első táblázatkezelője, forradalmasította a számolást. Korábban a hónap végére, egész nap matematikai műveleteket végző emberek megfeszített munkájával elkészült egy verzió egy cég költségvetéséből. A Visicalc bevezetése után szabadon lehetett kísérletezni az ár leszállítását vagy a termelés megnövelését feltételező forgatókönyvekkel.
Ha nagyon nem jön be, kilőjük az űrbe
Az irodalom viszont egészen hamar ráébredt arra, hogy nem működik minden területen a „majd többet vesznek belőle” logika. Például többet olvasni biztosan nem lesz ideje az embereknek, így az írók jogosan retteghetnek a géptől. Rögtön két remek jövőképből is válogathatunk habitustól függően. Stanisław Lem Kiberiádájának első pótutazásában Trurl megépíti a gépet, amely képes úgy verselni, mint egy költő. Ehhez persze modellezni kell a galaxis létrejöttét, Buddha lelkét a vizek fölött, és még pár apróságot, de a végén a gép termelésre kész állapotba jut. Az események innentől felpörögnek.
„Most már egyetlen poéta sem tudott ellenállni a végzetes ambíciónak, hogy költői versenyre hívja ki az Elektrubadúrt. Csapatostul jöttek mindenhonnét, kéziratokkal tömött zsákokkal és aktatáskákkal. Az Elektrubadúr először hagyta szavalni a jövevényt, gyorsan megállapította költészetének algoritmusát, és annak alapján olyan versekkel válaszolt, amelyek ugyanabban a stílusban íródtak, de minimálisan kétszázhússzor, optimális esetben pedig háromszáznegyvenhétszer jobbak voltak.” (Ford. Murányi Beatrix)
Végül a költőgépet csak úgy lehet leállítani, hogy eladják egy szomszédos uralkodónak, aki egy csapat változó csillag „lírai programjává” tette a végtelenül megható verseket generáló Elektrubadúrt. Techológia:költők 1:0.
Save our souls
Roald Dahl meghökkentő meséiben még jobb sztori található. Az ő programozható írógépe, ami A nagy automata grammatizátor című novellában bukkan fel, tizenöt perc alatt képes regényt alkotni, a történetet, csavarokat, érzéseket és félelmeket pedig úgy lehet adagolni vele, mintha az ember orgonán játszana. A gép ebben az 1953-as történetben nem önjáró, de benne van a lehetőség, hogy akár egy betanított munkás is tudja kezelni. Egy igazi író pedig, aki jó ritmusban tudja a feszültségpedál mellé simítani a romantikát is, akkor percek alatt írhat vele remekművet. A grammatizátor lényegében mindenkinek a szellemírójává válik, az írók branddé válnak, a sztori narrátora pedig kegyelemért rimánkodik a novella végén.
| ||
Ott még nem járunk, hogy neurális hálókkal – ez az egyik technológia, amit egyszerűen csak mesterséges intelligenciának szokás nevezni – remekműveket lehessen íratni. Ezek a nagy mennyiségű adaton betanított szoftverek amúgy csodás dolgokra képesek, a Google AlphaGo-ja például nagymestereket vert a legendásan nehéz táblás játékban. Egy regény generálása azonban nem is munka. Van is egy hónap, amikor a generatív algoritmusokkal szórakozók versenyt rendeznek. A regényírás amerikai hónapjával – ez november, a rendezvény pedig a NaNoWriMo – párhuzamosan zajlik a könyvgenerálás hónapja is.
Egyelőre az eredmények nem olvashatók a szó hagyományos értelmében. Címet adni viszont már fel lehet kérni. Az Elle O’Brien által húszezer Harlequin romantikus füzet címén betanított neurális háló például már képes tökéletes címeket kitalálni. És mellette néhány igazán vicces, kérdéseket felvető darabot is. Kezdve azzal, hogy a kód által javasolt „A terhes herceg” címszereplője vajon hogyan esett teherbe.
A hülyeség az bezzeg megy
Van egy terület, amiben tökéletesek a generatív algoritmusok. Ez a flash fiction, a pár szavas, egymondatos novella. (A legjobb magyar példa Juhász Viktor hatszavas sci-fije: „A harmadik mecha a Városligetig jutott.”) Az ilyeneknek ráadásul tökéletes vivőhullám a Twitter, amin többtucatnyi vicces szöveggeneráló robotra lehet feliratkozni.
Operative AURORA MORGUE has been compromised. Enact protocol SOCRATIC PURPLE.
– Mission Command (@MissionCommand) September 14, 2017
A Midsomer Murders Bot olyan sztorikat gyárt, amelyek akár felütései is lehetnének egy-egy Kisvárosi gyilkosságok-résznek. Mivel ez önmagában nem lenne nehéz, ezért a robotot úgy tuningolták, hogy minél szürreálisabb szüzsékkel álljon elő. Azt a részt például, amelyben a község borzszakértőjét egy mérgező bogárral gyilkolja meg a helyi sakk-kör, szívesen megnézném.
How Real Estate Agents Can Capitalize on Towers of Skulls for Big Results
– Magick at Scale (@ourmagickfuture) September 11, 2017
Szürrealitásban utazik a Brand New Facts is, ami két Wikipédia-szócikkből kiragadott mondatot gyúr össze új tények kitalálásához. Például tegnap innen tudtam meg, hogy az irónia a szó legtágabb jelentésében egy fehérorosz focista.
– Threat Update (@threat_update) September 12, 2017
A műfaj királya pedig a Magic Realism Bot, ami pont azt csinálja, amit a neve is ígér. Nem mindegyik írása tökéletes, de azt a novellát elolvasnám, amiben a reggel felkelő narrátor azt fedezi fel a tükör elé állva, hogy az éjszaka során Vlagyimir Putyinná változott. Vagy persze azt is, amiben San Diegóban feltűnik egy trombita, ami a kubai rakétaválságból készült.
Másvalaki Problémája – kövesse a Magyar Narancs technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogját!
Magyar Narancs – Másvalaki Problémája
Nem látod, pedig ott van, és téged is érint. Elindult a Magyar Narancs új, technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogja.
