Végre egy rendes rejtély: mi zajlik a szupravezetők között?
34491953213_1e00962a28_b.jpg

Végre egy rendes rejtély: mi zajlik a szupravezetők között?

Nagyon ritka az, amikor az élet egy Dan Brown-thrillerre emlékeztet. Például azért, mert a Vatikán megkapóan ritkán küld bérgyilkosokat egyetemi professzorok után, bármennyire is izgalmasabbá tenné ez a világot. Most viszont a szupravezetés témájában valami olyasmi zajlik, ami leginkább egy sokszor fénymásolt, néhány oldalától megszabadított Brown-regényre hasonlít.

A sztori Dev Kumar Thapa és Anshu Pandey közös, igen szenzációs eredményt bemutató tanulmányával kezdődik, amely arról szól, hogy szobahőmérsékleten szupravezetővé tudtak tenni egy aranymátrixba ágyazott, ezüstrészecskékből álló, nanoszerkezetű anyagot. Ez azért jelentene komoly áttörést, mert a legjobb eddig felfedezett szupravezetőt is 90 Kelvinre (azaz –183 Celsius-fokra) kell hűteni, hogy működjön: egy szobahőmérsékleten is működő szupravezető alkalmazása pedig óriási lehetőségeket nyitna meg egy sor tudományterületen. A tanulmány emellett azért is érdekes, mert sem az arany, sem az ezüst nem rendelkezik szupravezető tulajdonságokkal, nem hogy szobahőmérsékleten, de még lefagyasztva sem. A fantasztikus eredményt közlő két tudós az Indian Institute of Science két kutatója, és létező emberek, ezt az ügy jellege miatt fontos előre közölni: van nyomuk az interneten, és minden jel arra mutat, hogy tényleg elvégezték a kísérleteiket.

Épp a fentiek miatt vizsgálta át nagy érdeklődéssel az indiai tudósok cikkét Brian Skinner, az amerikai MIT fizikusa. Az átnézés eredménnyel is járt, feltűnt neki, hogy a tanulmány szerint a különböző mérésekből származó zaj azonos – márpedig ennek valószínűsége nagyon alacsony. Adatokat ugyan nem adtak ki az indiai kutatók, így nem nézhetett pontosan bele a mérésbe, de a kiadott grafikonon ábrázolt zaj megegyezett. Mivel korábban egy nagy tudományos csalást már hasonló apró felfedezés miatt lepleztek le – ez volt a Schön-botrány –, ezért kötelességének érezte megosztani a tudós társadalommal az aggályait. Ezzel pedig elindult az ügy brownosodása, amit Skinner végig is twitterezett.

A kutatókat többen felszólították, hogy adják ki az adataikat, hogy megvizsgálhassák azokat. A kutatók is nyitottnak mutatkoztak erre, de egyelőre nem tettek semmit. Pratap Raychaudhuri, neves – és szintén létező – indiai fizikus a Tata Intézetből pedig egy nagyon jóindulatú, szándékos csalást nem is feltételező Facebook-posztban írta meg, milyen kísérletek elvégzésével lehetne kiszűrni a hibák egy részét, amelyek az azonos zajhoz vezethettek.

Itt jön be a sztori utolsó létező figurája, Ramakrishnan professzor, aki szintén indiai és szintén széles körben tisztelt fizikus. Tőle kapott Raychaudhuri egy levelet, amelyben arra kéri, hogy ne nagyon kritizálja az eredeti tanulmányt. A Tata Intézet kutatója saját szavaival „elég erősnek” nevezi a választ, amit elküldött erre. A választ azonban nemcsak a forráscímre, hanem Ramakrishnan professzor magán e-mailjére is továbbította, ahonnan hamarosan csodálkozó levelet kapott a valódi Ramakrishnan professzortól, hogy egyáltalán miért írogat neki Raychaudhuri.

Kis nyomozás után kiderült, hogy a visszafogottságot kérő üzenet egy Wiles Licher nevű felhasználótól érkezett, akinek e-mail-címét, Facebook-oldalát és minden egyéb fiókját is pár nappal az eredeti tanulmány megjelenése előtt regisztrálták. Skinner nyomoz az után, hogy ki lehet Licher, de egyelőre nem jutott eredményre. Az ügy folytatásait az amerikai fizikus a Twitter-oldalán közli, érdemes rá-ránézni, hátha kiderül végül, hogy csaltak-e az indiai tudósok, valamint, hogy ki próbálta elhitetni a világgal, hogy egy tudományos bírálat előtt közzétett tanulmányt nem kell megpiszkálni.

Másvalaki problémája – kövesse a Magyar Narancs technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogját!

Másvalaki problémája – Magyar Narancs

Nem látod, pedig ott van, és téged is érint. A Magyar Narancs új, technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogja.

 

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.