Reggeli gondolatok

  • Babarczy Eszter
  • 2015. május 17.

Mentemben

Honnan tudom, hogy nő vagyok?

Nem akarok nyerni pókerben.

Felébredés közben megnéztem Melissa Mermaid cuki képeit különféle kiskorú állatokról, miután a sündisznó-kiskutya kombó szembejött velem a Facebook-híreim között.

Van ez a „jajistenem-elvagyokveszve” nézésem, anyámtól örököltem.

Egy pillanatig sem tartottam gusztustalannak a gyerekkakát. Be volt építve.

Magyarázatom a cigizésre az, hogy dopaminhiányom van, nem az, hogy menjen mindenki a kurva anyjába, szeretek cigizni és kész.

Aggódok.

Szeretem, ha valaki felemel.

Honnan tudom, hogy metroszexuális vagyok?

Gyakran ellenőrzöm pucérságom változatlanságát a tükörben.

Festem a hajam, mert korunkban csak az aktivisták elégednek meg a természet adtával, és az aktivistákkal filozófiai vitáim vannak.

Hosszan nézegetem az új arcápoló termékeket.

A street fashion szerintem cool.

Honnan tudom, hogy homoszexuális férfi vagyok?

Esztétikusnak találom a homoerotikus pornót.

Honnan tudom, hogy leszbikus vagyok?

Van egy visszatérő éber álmom arról, hogy megnyalok egy szép (ezen van a hangsúly) női mellet.

Honnan tudom, hogy férfi vagyok?

Nem zavar a rendetlenség.

Nem adom fel a nemi sztereotípiáimat.

Azonnal átlátom, hogy a mindenegyben gáz.

Szeretek valaki mást felemelni.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.