A független vígjátékok királyából vált a megrögzött önismétlés művészévé

  • Szabó Ádám
  • 2019. október 20.

Mikrofilm

A Jay és Néma Bob visszavág folytatásának apropóján tekintünk vissza Kevin Smith karrierjére.

Kevin Smith nevéről még mindig mindenkinek a Shop-stop ugrik be – tudja ezt ő is, és köszöni, nagyon is ki van békülve a helyzettel. Első mozija óta 25 év telt el, az életunt eladókról szóló komédia pedig a kultfilmek tankönyvbe illő példájává, a 90-es évek amerikai filmtörténetének megkerülhetetlen darabjává vált: a néhány évvel korábbi Szex, hazugság, videó mellett talán Smith moziját emlegetik legtöbbször a független filmek felemelkedését magyarázó cikkek.

A Shop-stop kultuszához

az elkészítésének körülményei ugyanúgy hozzátartoznak, mint legendás figurái és szövegei: abban a boltban forgatták, ahol Smith akkoriban dolgozott, szigorúan este 11 és reggel 6 között, nyitvatartási időn kívül – így mindenki azt hitte, pornót készítenek. A rendező saját és barátai bankkártyáit lenullázva finanszírozta a filmet – a közel 28 ezer dolláros befektetés végül busásan megtérült, Harvey Weinstein Miramaxa 227 ezer dollárért vette meg a jogokat a Sundance filmfesztiválon. A Shop-stop abban is különlegesnek számított, hogy a filmben felhangzó dalokat tartalmazó soundtrack – melyen többek között a Bad Religion vagy az Alice in Chains is hallható – többe került, mint maga a teljes mozi.

Smith a siker után

néhány év leforgása alatt leforgatta azokat a vígjátékokat, melyek örökségéből gyakorlatilag a mai napig jól megél: a Shop-Show és a Comic strip – Képtelen képregény több pénzből és profibb körülményekből készültek, de gyakorlatilag ugyanúgy a Shop-stop univerzumában játszódnak: a társadalom által semmirekellőnek bélyegzett, a nagybetűs élet előtt álló karakterek szenvednek a szerelem, na meg a lét elviselhetetlen könnyűségének súlya alatt, mindezt pedig vicces és szókimondó párbeszédek teszik életszagúvá. A Dogmát szintén a klasszikus Smith-filmek között szokás emlegetni – itt már kifejezetten a polgárpukkasztás volt a cél, de a mozi mégsem vált öncélúvá, főleg azért, mert a humora a helyén volt. Ezt a filmet már nem kizárólag haverokkal készítette: Matt Damon és Ben Affleck – aki a Képtelen képregényben is szerepelt – ekkor már a Good Will Hunting sikerével a zsebükben igazi sztároknak számítottak. Nem csoda, hogy Smith korai filmjei közül a Dogma került a legtöbbe és hozta a legnagyobb bevételt.

2001-ben, mindössze négy filmmel a háta mögött Smith máris

nekiállt emlékművet állítani

saját örökségének: a Jay és néma Bob visszavág valójában csak így, a Smith-filmográfia ismeretében élvezhető valamennyire. Egyedül az utalások és kikacsintások teszik ugyanis többé a filmet, mint egy indokolatlanul mocskos szájú, bugyuta komédia. Ráadásul ez már többe került, mint Smith addigi filmjei összesen: 22 millió dolláros költségvetése dacára világszerte alig 33 milliót hozott a konyhára. Az ez után következő, 2004-es Apja lányát sokáig a rendező pályafutásának mélypontjaként emlegették – ám azóta többször sikerült ezt is alulmúlni. Ben Affleck visszatért főszereplőnek, Smith ismét kapott egy tisztességes költségvetést – mégis csúnyán beégett. A film nem jobb vagy rosszabb, mint a kor hasonszőrű romkomjai – egyszerűen csak semmi nincs benne, ami a rendezőre korábban jellemző volt. Épp ezért következő filmjével inkább visszatért legnagyobb sikeréhez: a Shop-stop 2-ben már sehol sincs az első film amatőr bája, Smith azonban láthatóan odáig van ezekért a figurákért, ahogy a nézők is – ez a rajongás, na meg a remek viccek miatt a filmet a rajongók szerették, a kritikusok pedig csendben maradtak.

Hasonló múltba menekvés volt a Zack és Miri pornót forgat: az Apja lánya buktájából tanulva Smith okosabban futott neki egy újabb fősodorbeli romkomnak. A végeredmény egy Smith filmográfiájában közepes, de egy Katherine Heigl-mércével mérve így is remek komédia. A rendező ez után egy ideig akcióval és horrorral próbálkozott: a Két kopper bár nagyot bukott, de a legtöbb bevételt termelte; a Veszett világgal, az Agyarral és a Yoga Hosersszel pedig a horror felé mozdult, felemás sikerrel. A képregények és a múltidézés legismertebb követeként Smith lehetőséget kapott olyan sorozatok egy-egy epizódjának megrendezésére is, mint a Flash – A Villám, a Supergirl vagy épp A Goldberg család.

Valójában azonban Smith

több mint tíz éve teljesen súlytalannak számít

rendezőként – a Vulture portréja szerint évek óta nem is ebből él, hanem abból, hogy beszél: magáról, a képregényekről és a filmjeiről, előadásokon, interjúkban és podcastekben. Utóbbiban igazi szupersztárnak számít, SModcast néven saját kis birodalmat épített ki, amelyen belül ő maga hat műsorért is felelős. Több millióan követik Twitteren és Facebookon is, élő műsorai pedig telt házzal futnak szerte a világon.

Végül is van miről beszélnie: korai filmjeivel kitörölhetetlen nyomot hagyott a popkultúrán; az elsők között tette menővé a geekséget, ami ma talán a világ legjövedelmezőbb szubkultúrája; de felnőni képtelen gyerekember-figuráival ő ágyazott meg annak a komédia-hullámnak is, amely élén Judd Apatow Hollywood vígjáték-császárává vált. Először persze Smith is rosszul viselte, hogy leáldozott a csillaga: a 2010-es évek elején keresztes hadjáratot folytatott a kritikusok ellen, és minden létező fórumon elküldte őket a fenébe. Mára már megbékélt. „A boldog emberektől nem születnek remek műalkotások, tudod? A művészet a szomorúságból és szenvedésből születik. 46 éves vagyok – nem akarok többet annyi negatív szarságon átmenni” – mondta egy interjúban. Már nem akarja megreformálni Hollywoodot – helyette az évek alatt kialakult rajongótáborát igyekszik kiszolgálni.

Mára belátta, hogy ő elsősorban és kizárólagosan nem filmrendező. „A Shop-stop olyan volt, mint egy 27 ezer dolláros jégtörő. Legalábbis ma így tekintek rá. Olyan volt, mintha azt mondtam volna: Szia, Kevin Smith vagyok, és a következő 50 évben beszélni szeretnék hozzád” – magyarázta egy előadásában. Az emberek pedig azt mondták erre: Oké. Ma tehát Smith abból él, hogy ő Kevin Smith: egy film- és képregény-rajongó, a Shop-stop és Shop show rendezője, maga Néma Bob. Podcastjaiban persze ezer más dologról is szó esik: fogyásáról, szívrohamáról, melybe majdnem belehalt, vagy épp Jayről, vagyis Jason Mewesról, aki továbbra is legjobb barátja és állandó vendége. Ő nem csak karrierjét, de életét is Smithnek köszönheti, ő rántotta ki ugyanis a függőségéből.

Az emberek pedig továbbra is kíváncsiak rá és órákig tartó nosztalgia-monológjaira – ez adta az inspirációt, hogy évekkel később ismét visszatérjen kultikus filmjeihez. A Shop-stop harmadik részének már 2017-ben nekilátott volna, a Randalt alakító Jeff Anderson azonban az utolsó pillanatban kihátrált a projekt mögül. Évekkel később békültek ki Smithszel, így mára már sínen van a film. A Jay és néma Bob visszavág folytatása pedig elkészült, október közepén pedig be is mutatták. Ahogy az Indiewire

írta róla: Kevin Smith hivatalosan is a folytatás-bizniszben utazik. Persze nem úgy, mint a többi nagymenő.

„Nem a Halálos iramban világában élek, ahol az emberek folyton még egyet és még egyet akarnak. Senki nem sürgetett egy Jay és Néma Bob-folytatást, szóval pénzügyileg is igazolnom kellett a film elkészítésének jogosságát. Csak így lehetett megcsinálni” – magyarázta. 10 milliót sikerült összekalapoznia stúdióktól és forgalmazóktól, 2 milliót pedig egyéb befektetőktől – őket könnyedén visszafizeti országos előadó-turnéja bevételéből, ahol a Jay-t alakító Jason Mewesszal szórakoztatják a közönséget. Smith abban reménykedik, rajongói a moziban is kíváncsiak a kultikus figuráira – mint mondja, az emberek 18 évvel a film után is kifizetnek 100 dollárt, hogy láthassák őket a színpadon; ez alapján egy 10 dolláros mozijegynek is bele kell férnie. Abban bízik, hogy ha a film siker lesz, a Shop-stop mellett a Shop show folytatására is pénzt tud szerezni. „Ha te vagy a kibaszott Russo testvérpár, hónapokat kapsz a moziban a Bosszúállókra. De ha te vagy Kevin Smith, egy hétvége sem jár neked, haver” – magyarázta, miért nehéz manapság alacsony költségvetésű filmekkel számottevő betételt elérni. Aggasztó például, hogy a nyár legnagyobb durranásának szánt vígjátéka, a Csekély esély is csúfosan megbukott a Disney-mozik uralta időszakban. Smith eddigi filmjeinek összbevétele az inflációt számítva alig 300 millió dollárt – ezt egy Bosszúállók vagy Oroszlánkirály néhány nap alatt megugorja.

A Jay és Néma Bob folytatása

ráadásul az első résznél is belterjesebb lesz – pedig már az se szólt másról, mint a Smith-univerzumról. A 2001-es eredeti mű sztorija szerint a főhősök igyekeztek megakadályozni, hogy Hollywoodban a tudtuk és hozzájárulásuk nélkül film készüljön róluk. A folytatás története kísértetiesen hasonló: ebben rájönnek, hogy rebootolják azt a bizonyos, róluk szóló filmet, így ismét felkerekednek, hogy megakadályozzák ezt. A rendező tehát ezúttal sem akarja megváltani a világot – arról pár évtizede már letett. Inkább csak fityiszt mutatna Hollywoodnak és a filmbiznisznek, és tisztelegne egyet saját karrierje meg a rajongói előtt. Nem fél attól, amitől manapság egyre több komikus és rendező, hogy a MeeToo és a hasonló mozgalmak miatt ma már képtelenség önfeledten komédiázni. „A humorom nem arról szól, hogy megtámadjam az embereket, vagy megsértsem valakinek a méltóságát.  25 éve támadom Kevin Smitht. Ez az én brandem. Az egyetlen, aki panaszkodhat emiatt, az maga Kevin Smith, szóval biztonságban vagyok” – nyilatkozta.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.