A kartell egy szeméttelepen végzett velük, a holtesteket elégették, hamvaikat a folyóba szórták

  • -ts-
  • 2020. november 12.

Mikrofilm

Mai verziós ajánlatunk egy rémtörténet nyomait kutatja.

Ai Weiweit nem kell különösebben bemutatni: az építészként, szobrászként, fényképészként, konceptuális művészként és kommunikátorként (bloggerként, twitterezőként) világhírűvé vált – demokratikus elkötelezettsége felől egy percnyi kétséget soha nem hagyó – kínai megmondóember Verzió fesztiválon műsorra tűzött dokumentumfilmje mégis szolgál meglepetéssel, már a témaválasztásában is.

A Vivos ugyanis arról a 2014. szeptember 26-án eltűnt 43 mexikói diákról, pontosabban az emlékezetükről szól, akiknek egy baloldali tüntetés után veszett nyoma. Az eltűnésükről máig is kábé annyit lehet tudni, hogy a Guerrero állambeli Iguala városában megtartandó választási kampányeseményre igyekeztek a buszukkal, hogy felemeljék a hangjukat a drogkartellel szorosan együttműködő helyi polgármester ellen. De soha nem értek oda. A buszukat ugyanis rendőrattak állította meg: a rend mexikói őrei egyszerűen tűz alá vették a diákokat. Hatan a helyszínen életüket vesztették, a többiek, 43-an eltűntek... Egészen biztosat máig nem tudni róluk, de annak, hogy életben lennének... vajmi csekély a reménye.

Ai Weiwei ennek a szerfelett csekély reménynek állít emléket gyomorba markoló hatású filmjével, mely a hátramaradott családok igazságért folytatott harcát mutatja be – megrázó művészi erővel. Hősei gyakorlatilag nincstelen földművesek, ha tetszik olyanok, mint akiket a hollywoodi klasszikusban A hét mesterlövész megvéd a rájuk törő bűnbandától. Csakhogy itt nincsenek gyámolítói az elesetteknek, itt maguknak megvédeniük magukat – úgy, hogy mindenki, de mindenki, még az állam is ellenük van. De nem adják fel, sem az igazságért folytatott harcot, sem az eltelt évek alatt már százszor szertefoszlott reményt. Ai Weiwei filmje minden fordulatánál visszatér egy ködbevesző útra, s minden ilyen visszatérés után egyre csak erősödik a gondolat, mely szerint talán jobb is nem megtudni, hogy mi vár köd mögött, pedig nincs is mögötte. Csak a fojtogató köd van.

A filmet az alábbi linkre kattintva a november 22-ig tartó 17. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál zárónapjáig tekinthetik meg.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.