Tévésorozat

A kígyó

Mikrofilm

Charles Sobhraj, a Kígyó néven emlegetett francia sorozatgyilkos a hetvenes évek közepén rabolt ki és gyilkolt meg tucatnyi nyugati hátizsákos hippit Délkelet-Ázsia különböző pontjain.

A vietnami és indiai gyökerekkel is rendelkező férfi Franciaországban tanult, ahol kevert származása miatt megvetés és viszolygás övezte – a sorozat főképp az emiatt kialakult kisebbségi komplexussal igyekszik magyarázni szörnyű tetteit.

Richard Warlow kacifántos narratív fogásaival görcsösen próbálja leválasztani sorozatát a ma oly elterjedt a true crime/docu halmazról. A minisorozat sokszor teljesen feleslegesen ugrál az idősíkok és a szereplők fókusza között, nagyon megnehezítve az azonosulást. Ezen nem segít, hogy az egyébként tehetséges Tahar Rahim mesterkélt hűvösséggel tartja távol a nézőtől Sobhraj figuráját, akiből így pont a szavakkal sokat sulykolt karizma vész el. Warlow nem merte rábízni a cselekményt az egyébként izgalmas hajszára, amely a dörzsölt gyilkos és az idealista holland diplomata, Herman Knippenberg között bontakozik ki. Ráadásul a főbb szerepeket mind angol anyanyelvű színészek játsszák, emiatt pedig olyan nyelvi káosz jellemzi a sorozatot, ami már a 90-es években is ciki volt. A Sobhrajt hajtó posztkoloniális frusztráció nem lenne rossz motívum, ha nem csüngene suta ideológiai koloncként a cselekményen.

Persze ne legyünk igazságtalanok, szórakoztató nézni a színes, időnként szándékosan harsány kosztümöket és a diplomáciai évődést/tusakodást, ami egyébként tragikusan megnehezítette Sobhraj kézre kerítését.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”