A vietnami és indiai gyökerekkel is rendelkező férfi Franciaországban tanult, ahol kevert származása miatt megvetés és viszolygás övezte – a sorozat főképp az emiatt kialakult kisebbségi komplexussal igyekszik magyarázni szörnyű tetteit.
Richard Warlow kacifántos narratív fogásaival görcsösen próbálja leválasztani sorozatát a ma oly elterjedt a true crime/docu halmazról. A minisorozat sokszor teljesen feleslegesen ugrál az idősíkok és a szereplők fókusza között, nagyon megnehezítve az azonosulást. Ezen nem segít, hogy az egyébként tehetséges Tahar Rahim mesterkélt hűvösséggel tartja távol a nézőtől Sobhraj figuráját, akiből így pont a szavakkal sokat sulykolt karizma vész el. Warlow nem merte rábízni a cselekményt az egyébként izgalmas hajszára, amely a dörzsölt gyilkos és az idealista holland diplomata, Herman Knippenberg között bontakozik ki. Ráadásul a főbb szerepeket mind angol anyanyelvű színészek játsszák, emiatt pedig olyan nyelvi káosz jellemzi a sorozatot, ami már a 90-es években is ciki volt. A Sobhrajt hajtó posztkoloniális frusztráció nem lenne rossz motívum, ha nem csüngene suta ideológiai koloncként a cselekményen.
Persze ne legyünk igazságtalanok, szórakoztató nézni a színes, időnként szándékosan harsány kosztümöket és a diplomáciai évődést/tusakodást, ami egyébként tragikusan megnehezítette Sobhraj kézre kerítését.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
