Tévésorozat

A kígyó

Mikrofilm

Charles Sobhraj, a Kígyó néven emlegetett francia sorozatgyilkos a hetvenes évek közepén rabolt ki és gyilkolt meg tucatnyi nyugati hátizsákos hippit Délkelet-Ázsia különböző pontjain.

A vietnami és indiai gyökerekkel is rendelkező férfi Franciaországban tanult, ahol kevert származása miatt megvetés és viszolygás övezte – a sorozat főképp az emiatt kialakult kisebbségi komplexussal igyekszik magyarázni szörnyű tetteit.

Richard Warlow kacifántos narratív fogásaival görcsösen próbálja leválasztani sorozatát a ma oly elterjedt a true crime/docu halmazról. A minisorozat sokszor teljesen feleslegesen ugrál az idősíkok és a szereplők fókusza között, nagyon megnehezítve az azonosulást. Ezen nem segít, hogy az egyébként tehetséges Tahar Rahim mesterkélt hűvösséggel tartja távol a nézőtől Sobhraj figuráját, akiből így pont a szavakkal sokat sulykolt karizma vész el. Warlow nem merte rábízni a cselekményt az egyébként izgalmas hajszára, amely a dörzsölt gyilkos és az idealista holland diplomata, Herman Knippenberg között bontakozik ki. Ráadásul a főbb szerepeket mind angol anyanyelvű színészek játsszák, emiatt pedig olyan nyelvi káosz jellemzi a sorozatot, ami már a 90-es években is ciki volt. A Sobhrajt hajtó posztkoloniális frusztráció nem lenne rossz motívum, ha nem csüngene suta ideológiai koloncként a cselekményen.

Persze ne legyünk igazságtalanok, szórakoztató nézni a színes, időnként szándékosan harsány kosztümöket és a diplomáciai évődést/tusakodást, ami egyébként tragikusan megnehezítette Sobhraj kézre kerítését.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."