Egy 70 éve bezárt ajtóval indít a film: a kommunisták által betelepített lumpen család testközelből tartja szemmel a megbízhatatlan burzsujokat a két részre osztott polgári lakásban. Az elbirtokolt terekben csak csecsemőként járt kislányból hazáját nemzetközi versenyen képviselő matematikus lesz, a 68-as diáklázadás résztvevője, majd egyetemi tanárként mind a kommunista rendszer, mind a Milošević-rezsim nyílt kritikusa, a diktátort végül megbuktató Otpor! Mozgalom aktivistája. Aztán politikus, majd a szerbiai nácik által a nép ellenségeként számontartott értelmiségi. Srbijanka Turaljić azzal foglalja össze küzdelmes életét a filmet forgató lányának, hogy bár semmi eredménye nem észlelhető az agresszív nacionalizmussal vívott harcának, neki mégsem lehetett más választása, mint kiállni az emberi méltóságért és szabadságért, mert valakinek ki kell állni. Az emberöltők óta zárt (beszögelt, eltorlaszolt) ajtó végül kinyílik – de tulajdonosa már nem érzi magáénak a visszakapott szobákat, belakhatónak a megnyílt tereket.
Sajátos családi mozi Mila Turaljićé. A személyes küzdelmeket bemutató költői portré Jugoszlávia összeomlását, a polgárháborút, a Milošević utáni, olykor köztörvényes és háborús bűnösök által irányított ország jelenének áttekintését is ígéri. Ám ott, ahol a világháborút követő időszak legszörnyűbb népirtása után a bűnökkel való szembenézés katarzisa helyett sokaknak máig a nagyszerb álmok jelentenek vonzerőt, már nem elég a társadalom demokratikus modellek iránti közömbössége miatt érzett sajnálkozás.
Vetítik: november 7., 20.45, Toldi; november 11., 16.15, Művész
