„A nagypapa szürkéssé exponálja filmjét”

Mikrofilm

A Verzió hétvégi programjából az ukrán Ihor Ivanko Törékeny emlékezet című filmjét ajánljuk.

Leonyid Burlaka 1938-ban született Odesszában, ott tanult meg filmezni, s lett a hatvanas évek végétől a Szovjetunió egyik nagy filmgyárának, az Odessza Filmstúdiónak gyakran foglalkoztatott operatőre – több mint 30 filmet készített. Burlaka fényképezte például a Magyar Televízióban is bemutatott A „Fekete Macska” bandája című színes krimisorozatot, Vlagyimir Viszockijjal a főszerepben, illetve Vagyim Liszenkónak, a hazai mozikban 1976-ban játszott, Követem a kijelölt irányt című háborús filmjét. Bár ezzel kapcsolatban a Magyar Nemzet kritikusa keserűen állapította meg, hogy „hosszadalmas jelenetek terpeszkednek a filmvásznon”, Leonyid Burlaka pedig „szürkéssé exponálja a filmet”.

A cikk szerzője aligha sejthette, hogy ez a „szürkéssé exponálás” valóban Burlaka saját életére is vonatkoztatható, de nem szakmai értelemben. Kissé patetikusan mondhatnánk úgy is, hogy az operatőrt sors exponálta szürkévé. Miután munkájának köszönhetően azon ritka szovjet állampolgárok közé tartozott, akik szabadabb és színesebb életet élhettek honfitársaiknál, okkal bízhatott abban, hogy később, nyugdíjasként majd a nosztalgia hullámai édesítik meg élete utolsó éveit. Ráadásul unokája, Ihor Ivanko is a kamera mögé került, hogy folytassa a családi hagyományokat… De az odesszai filmgyártás elsorvadt, Burkala legfeljebb home-videókat forgathatott a családjáról, de ezzel párhuzamosan szellemi leépülése is megkezdődött az Alzheimer-kór nyomán.

Ihor Ivanko Törékeny emlékezet című filmjének fókuszában azok a fellelt negatívok állnak, amelyekre egy véletlen folytán talált az unoka. Olyan felvételek ezek, amelyeken Burlaka az hruscsovi évek Odesszájának „bikaborjaként” tekint a boldog jövőbe. A huszonéves unoka tehát a huszonéves nagypapát láthatja a képeken, amelyeken mindenki szép és fiatal. Sokatmondó jelenet, hogy Ivanko nagymamája nem ismer fiatal önmagára, azt mondja, hogy az a nő a képen Monica Vitti…

 

Zenés párhuzamot keresve Cseh Tamás Désire és a múlt című dala juthat az eszünkbe: „Nagyapám, szerintem te az élő múlt vagy! / Mondj hát a magnóba minden fájó élményt.” De amíg ott az emlékezés tragikomikus fordulatot vesz („E szavakkal odanyújtotta a mikrofont, /Amit aztán a nagyapja rögtön bekapott”), itt csak tragédiát látni – Burlaka már a saját lányát sem ismeri meg –, és ezen az sem segít, hogy Ihor Ivanko nemcsak e szép filmben örökítette meg egykor híres nagyapját, de 2019-ben egy nagy szabású tárlatot is rendezett megtalált fotóiból.

A Törékeny emlékezet című filmet november 12-én, 21.00-tól a Kino nagytermében, november 13-án pedig 18.30-tól a Toldi kistermében vetítik.

A fesztiválról a Magyar Narancs múlt heti nyomtatott kiadásában található ötoldalas összeállítás.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.