„A nagypapa szürkéssé exponálja filmjét”

Mikrofilm

A Verzió hétvégi programjából az ukrán Ihor Ivanko Törékeny emlékezet című filmjét ajánljuk.

Leonyid Burlaka 1938-ban született Odesszában, ott tanult meg filmezni, s lett a hatvanas évek végétől a Szovjetunió egyik nagy filmgyárának, az Odessza Filmstúdiónak gyakran foglalkoztatott operatőre – több mint 30 filmet készített. Burlaka fényképezte például a Magyar Televízióban is bemutatott A „Fekete Macska” bandája című színes krimisorozatot, Vlagyimir Viszockijjal a főszerepben, illetve Vagyim Liszenkónak, a hazai mozikban 1976-ban játszott, Követem a kijelölt irányt című háborús filmjét. Bár ezzel kapcsolatban a Magyar Nemzet kritikusa keserűen állapította meg, hogy „hosszadalmas jelenetek terpeszkednek a filmvásznon”, Leonyid Burlaka pedig „szürkéssé exponálja a filmet”.

A cikk szerzője aligha sejthette, hogy ez a „szürkéssé exponálás” valóban Burlaka saját életére is vonatkoztatható, de nem szakmai értelemben. Kissé patetikusan mondhatnánk úgy is, hogy az operatőrt sors exponálta szürkévé. Miután munkájának köszönhetően azon ritka szovjet állampolgárok közé tartozott, akik szabadabb és színesebb életet élhettek honfitársaiknál, okkal bízhatott abban, hogy később, nyugdíjasként majd a nosztalgia hullámai édesítik meg élete utolsó éveit. Ráadásul unokája, Ihor Ivanko is a kamera mögé került, hogy folytassa a családi hagyományokat… De az odesszai filmgyártás elsorvadt, Burkala legfeljebb home-videókat forgathatott a családjáról, de ezzel párhuzamosan szellemi leépülése is megkezdődött az Alzheimer-kór nyomán.

Ihor Ivanko Törékeny emlékezet című filmjének fókuszában azok a fellelt negatívok állnak, amelyekre egy véletlen folytán talált az unoka. Olyan felvételek ezek, amelyeken Burlaka az hruscsovi évek Odesszájának „bikaborjaként” tekint a boldog jövőbe. A huszonéves unoka tehát a huszonéves nagypapát láthatja a képeken, amelyeken mindenki szép és fiatal. Sokatmondó jelenet, hogy Ivanko nagymamája nem ismer fiatal önmagára, azt mondja, hogy az a nő a képen Monica Vitti…

 

Zenés párhuzamot keresve Cseh Tamás Désire és a múlt című dala juthat az eszünkbe: „Nagyapám, szerintem te az élő múlt vagy! / Mondj hát a magnóba minden fájó élményt.” De amíg ott az emlékezés tragikomikus fordulatot vesz („E szavakkal odanyújtotta a mikrofont, /Amit aztán a nagyapja rögtön bekapott”), itt csak tragédiát látni – Burlaka már a saját lányát sem ismeri meg –, és ezen az sem segít, hogy Ihor Ivanko nemcsak e szép filmben örökítette meg egykor híres nagyapját, de 2019-ben egy nagy szabású tárlatot is rendezett megtalált fotóiból.

A Törékeny emlékezet című filmet november 12-én, 21.00-tól a Kino nagytermében, november 13-án pedig 18.30-tól a Toldi kistermében vetítik.

A fesztiválról a Magyar Narancs múlt heti nyomtatott kiadásában található ötoldalas összeállítás.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.