Film

Jetikölyök

  • - kg -
  • 2019. november 30.

Mikrofilm

Na, vajon mit látunk a DreamWorks legfrissebb, kínai–amerikai koprodukcióban készült animációs cukiságának már az elején?! Még szinte el sem kezdődött a visszaeső cinikusokat is simán megkönnyeztető mozi, a címszereplő fehér szőrgombóc még épp csak megszökött a gonoszok kísérleti laborjából, és az őt gondjaiba vevő, apátlan kínai kislány is csak most kezdett bele szívszaggató hegedűszólójába, amikor egy ormótlan McDonald’s-plakát tolakszik a képbe. Pedig ezen a ponton a legtöbb szülő még magánál van, tartja magát, később tán észre se vennénk az ilyesmit, de itt – a hetedik percnél járhatunk – valamelyest őrizzük még józan ítélőképességünket, még nem adtuk fel a reménytelen küzdelmet a jetigyerekkel és a gyászoló kislánnyal elkövetett gátlástalan hatáskeltéssel szemben. Igen, amit látunk, az nem más, mint egy Big Mac-plakát vagy annak alig burkolt mása egy kínai házfalon! Ha a film egy bajba jutott Big Mac kalandjait mesélné el egy távoli, dim sumok uralta világban, egy szavunk sem lehetne, de a kínai húsos batyuk csak epizodisták a történetben, így viszont kicsit kiábrándító, bár kétségkívül őszinte a gesztus: hegedáljon csak a kislány, cukiskodjon kedvére a junior korú jeti, a lényeg úgyis a falon van. Ez persze csak amolyan felnőttes kötözködés, hamarosan úgyis minden aggályt maga alá temet az a vállról indítható érzelmi attak, amit a szakirodalom csak úgy ismer, hogy jeti–kislány-barátság. Mindehhez megkapjuk Kína természeti és emberi kéz alkotta nevezetességeit, elvégre kinek a Big Mac menü, kinek a lesani óriás Buddha.

Forgalmazza a UIP–Duna Film

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.