Tévésorozat

A vezércsel

  • SzSz
  • 2020. november 26.

Mikrofilm

„– A sakk a legnagyobb elmepróba. – Úgy gondolja? Én mindig azt hittem, a nők” – szól a klasszikus Columbo-poén. A vezércsel épp egy női sakkozó megpróbáltatásait mutatja be, valójában azonban ez sem kap nagyobb hangsúlyt, mint a sakkvilág hidegháborúja vagy a zsenik élete. Mindegyik ott van benne, és még sok minden egyéb is: hogyan hagyjuk magunk mögött a múlt árnyait, hogyan cseréljük le káros szenvedélyeinket valami jótékonyabb örömforrásra, vagy épp miért nem érdemes lebecsülni a gyalogok erejét és kitartását. Az egyik szál sem nyomja el a másikat, nincsenek erőszakolt tanulságok.

Beth Harmon egy családi tragédia után árvaházba kerül, ahol felfedezi a nyugtatók és kábítók bódító hatását, megismeri a barátság erejét, és a legfontosabb: a jóságos, hallgatag karbantartó segítségével találkozik a sakkal. Karrierje a klasszikus sportfilmek kliséit idézi üstökösszerű feltűnéssel, gyors kiégéssel, majd a felállással, miközben az ellenség futói és bástyái mellett saját démonaival is meg kell küzdenie. A sorozat végig ki­egyensúlyozott marad, a játszmák képeinek a flashbackek és látomások adnak súlyt, a jól kiválogatott mellékszereplők pedig egyszerre jelképezik a felnövéstörténet stációit és a sakkpályafutás egy-egy állomását.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.