„– A sakk a legnagyobb elmepróba. – Úgy gondolja? Én mindig azt hittem, a nők” – szól a klasszikus Columbo-poén. A vezércsel épp egy női sakkozó megpróbáltatásait mutatja be, valójában azonban ez sem kap nagyobb hangsúlyt, mint a sakkvilág hidegháborúja vagy a zsenik élete. Mindegyik ott van benne, és még sok minden egyéb is: hogyan hagyjuk magunk mögött a múlt árnyait, hogyan cseréljük le káros szenvedélyeinket valami jótékonyabb örömforrásra, vagy épp miért nem érdemes lebecsülni a gyalogok erejét és kitartását. Az egyik szál sem nyomja el a másikat, nincsenek erőszakolt tanulságok.
Beth Harmon egy családi tragédia után árvaházba kerül, ahol felfedezi a nyugtatók és kábítók bódító hatását, megismeri a barátság erejét, és a legfontosabb: a jóságos, hallgatag karbantartó segítségével találkozik a sakkal. Karrierje a klasszikus sportfilmek kliséit idézi üstökösszerű feltűnéssel, gyors kiégéssel, majd a felállással, miközben az ellenség futói és bástyái mellett saját démonaival is meg kell küzdenie. A sorozat végig kiegyensúlyozott marad, a játszmák képeinek a flashbackek és látomások adnak súlyt, a jól kiválogatott mellékszereplők pedig egyszerre jelképezik a felnövéstörténet stációit és a sakkpályafutás egy-egy állomását.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
