Tévésorozat

A vezércsel

  • SzSz
  • 2020. november 26.

Mikrofilm

„– A sakk a legnagyobb elmepróba. – Úgy gondolja? Én mindig azt hittem, a nők” – szól a klasszikus Columbo-poén. A vezércsel épp egy női sakkozó megpróbáltatásait mutatja be, valójában azonban ez sem kap nagyobb hangsúlyt, mint a sakkvilág hidegháborúja vagy a zsenik élete. Mindegyik ott van benne, és még sok minden egyéb is: hogyan hagyjuk magunk mögött a múlt árnyait, hogyan cseréljük le káros szenvedélyeinket valami jótékonyabb örömforrásra, vagy épp miért nem érdemes lebecsülni a gyalogok erejét és kitartását. Az egyik szál sem nyomja el a másikat, nincsenek erőszakolt tanulságok.

Beth Harmon egy családi tragédia után árvaházba kerül, ahol felfedezi a nyugtatók és kábítók bódító hatását, megismeri a barátság erejét, és a legfontosabb: a jóságos, hallgatag karbantartó segítségével találkozik a sakkal. Karrierje a klasszikus sportfilmek kliséit idézi üstökösszerű feltűnéssel, gyors kiégéssel, majd a felállással, miközben az ellenség futói és bástyái mellett saját démonaival is meg kell küzdenie. A sorozat végig ki­egyensúlyozott marad, a játszmák képeinek a flashbackek és látomások adnak súlyt, a jól kiválogatott mellékszereplők pedig egyszerre jelképezik a felnövéstörténet stációit és a sakkpályafutás egy-egy állomását.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."