A Száll a kakukk fészkére Ratched nővére egy frigid, alattomos hárpia volt – minden férfiöröm és szabadság következetes üldözője. Louise Fletcher lefojtott játéka tette igazán hideggé és borzongatóvá a kicsit unalmas, mindennapi gonoszt. A Netflixszel éppen exkluzív szerződést aláíró Ryan Murphyt (Kés/Alatt, Glee, American Horror Story, Pose) pont a visszafogottság nem jellemzi. Minden izgatja, ami teátrális és eltúlzott, megihleti a giallo, a hollywoodi aranykor, a legcsábítóbb és a legvisszataszítóbb testek.
A Ratched minden ágán viseli az összes mániáját (bár alkotója nem Murphy, hanem Evan Romansky), szédítenek a halálos egysorosok, a 40-es évek eleganciája, a parafíliák, a gyönyörű testek és a stilizált erőszak. Mildred Ratched (Sarah Paulson minden túlzás ellenére is képes gyengéden életet lehelni a figurába) a világháború után érkezik a luciai elmegyógyintézetbe. Csellel és csábítással nővérként épül be a diliházba, hogy kiszabadítsa többszörös gyilkos fivérét. A cselekmény ezután nekivadul, számos mellékszála a murphyi fétisek felsorakoztatására szolgál. Látunk perverz szexuális játszadozást egy Hannibal Lecter-szerű gyilkos és egy nimfomán nővérke között, lobotómiának és élve megfőzésnek alávetett pácienseket – közben egyre távolabb sodródunk az „antihős/szörnyeteg születik” pszichológiai indíttatású drámájától. Paulson hősiesen küzd, hogy a nővért közel tartsa a néző szívéhez (Cynthia Nixonnal közös szerelmi száluk a sorozat egyetlen megindító eleme), de az egyre öncélúbb sokkolás végül maga alá temeti.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
