Tévésorozat

Ratched

Mikrofilm

A Száll a kakukk fészkére Ratched nővére egy frigid, alattomos hárpia volt – minden férfiöröm és szabadság következetes üldözője. Louise Fletcher lefojtott játéka tette igazán hideggé és borzongatóvá a kicsit unalmas, mindennapi gonoszt. A Netflixszel éppen exkluzív szerződést aláíró Ryan Murphyt (Kés/Alatt, Glee, American Horror Story, Pose) pont a visszafogottság nem jellemzi. Minden izgatja, ami teátrális és eltúlzott, megihleti a giallo, a hollywoodi aranykor, a legcsábítóbb és a legvisszataszítóbb testek.

A Ratched minden ágán viseli az összes mániáját (bár alkotója nem Murphy, hanem Evan Romansky), szédítenek a halálos egysorosok, a 40-es évek eleganciája, a parafíliák, a gyönyörű testek és a stilizált erőszak. Mildred Ratched (Sarah Paulson minden túlzás ellenére is képes gyengéden életet lehelni a figurába) a világháború után érkezik a luciai elmegyógyintézetbe. Csellel és csábítással nővérként épül be a diliházba, hogy kiszabadítsa többszörös gyilkos fivérét. A cselekmény ezután nekivadul, számos mellékszála a murphyi fétisek felsorakoztatására szolgál. Látunk perverz szexuális játszadozást egy Hannibal Lecter-szerű gyilkos és egy nimfomán nővérke között, lobotómiának és élve megfőzésnek alávetett pácienseket – közben egyre távolabb sodródunk az „anti­hős/szörnyeteg születik” pszichológiai indíttatású drámájától. Paulson hősiesen küzd, hogy a nővért közel tartsa a néző szívéhez (Cyn­thia Nixonnal közös szerelmi száluk a sorozat egyetlen megindító eleme), de az egyre öncélúbb sokkolás végül maga alá temeti.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.