A Youtube betiltotta Az akarat diadalát, de az Olympiát nem: Leni Riefenstahl felemás megítélése

  • Szabó Ádám
  • 2019. június 11.

Mikrofilm

Mi a különbség?

Jó pár éve nyilvánvalóvá vált már, hogy az internet nem az az utópisztikus hely, ahogy annak idején naivan elképzelték.

A társadalmak demokratizálásának és a tudás szabad áramlásának szuperfegyvere helyett az emberek inkább macskás videókat néznek rajta, mindenféle petíciókat indítanak, és szabadjára engedik a bennük lakozó trollt, rasszistát, hímsovinisztát stb.

Mindez ellen az internetes óriáscégek csak az utóbbi időben igyekeztek tenni valamit: a Facebook harcot hirdetett az álhírek ellen (amelyeknek eddig melegágya volt), a Youtube pedig nemrég bejelentette új irányelvét, miszerint csökkenteni igyekszenek a platformon a gyűlöletbeszédet és a kirekesztő tartalmakat.

Az Indiewire vette észre, hogy mindennek az egyik első áldozata Leni Riefenstahl 1935-ös náci propagandafilmje, Az akarat diadala lett, mely a cég blogposztja után pár órával el is tűnt a videós portálról. „Videók, amelyek a diszkriminatív náci ideológiát promotálják és dicsőítik” – ez az egyik tiltott kategória, amelynek a film nemcsak megfelel, de olyan, mintha egyenesen mozgóképes adaptációja lenne; így hát semmi meglepő nincs abban, hogy eltávolították.

Másrészt azonban Az akarat diadala

filmtörténeti mérföldkő, amelynek az értéke felbecsülhetetlen.

A rendező, Leni Riefenstahl alakja pedig máig viták tárgyát képezi, csak úgy, mint a film: lehet-e pusztán az esztétikai értékei, a plánok, montázsok és a dinamikus tömegjelenetek miatt csodálni a dokumentumfilmet – vagy témája miatt mindenképp el kell ítélnünk?

És Riefenstahlt bélyegezhetjük-e látnoki zseninek, attól függetlenül, hogy tudását Hitler szolgálatába állította?

A Youtube profitorientált cégként mindezekkel persze nem törődik, és egy egyszerű tiltással vágta el a gorfiuszi csomót. Fent maradt azonban az oldalon Riefenstahl Olympia című filmje, amely az 1936-os müncheni játékokat örökítette meg.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).