Az afgán művészek helyzetéről rendeznek panelbeszélgetést a Velencei Filmfesztiválon

  • narancs.hu/M
  • 2021. augusztus 30.

Mikrofilm

A résztvevők között lesz a Kabulból nemrég kimenekített Sáhra Karimi afgán filmrendező.

A szeptember 1-jén megnyíló 78. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon panelbeszélgetést rendeznek az Afganisztánban jelenleg zajló válságról, különös tekintettel a filmkészítők és az afgán művészek helyzetére. A filmfesztivál honlapján erről megjelent közlemény szerint a panelbeszélgetést szeptember 4-én tartják a Palazzo del Casinóban.

A résztvevők között lesz a Kabulból kimenekített Sáhra Karimi afgán filmrendező, aki a közelmúltban a világ médiájának, kormányainak és humanitárius szervezeteinek szánt közleményében hívta fel a figyelmet az országában uralkodó állapotokra.

Az 1985-ben Teheránban született, afgán és szlovák nemzetiségű Karimi 2019 óta az Afganfilm nevű állami filmvállalat vezérigazgatója volt, az első és egyetlen nő Afganisztánban, aki filmművészeti doktorátust szerzett. Filmjei Afganisztánon kívül is jól ismertek. Ő a rendezője például, a 2019-es velencei filmfesztiválon bemutatott Hava, Maryam Ayesha című filmnek, amely az abortusz kérdését járta körül. Karimi szavai szerint azután kellett elhagynia Kabult, hogy a felkerült a címlapokra nyílt levelével, amelyben könyörgött a világnak, védjék meg az afgán filmeseket és a művészetet a táliboktól. Hozzátette, hogy az őt fenyegető veszély ellenére az utolsó pillanatig folytatta a forgatást, dokumentálta az afganisztáni eseményeket.

A beszélgetés témája lesz a filmesek és általában az afgán művészek drámai helyzete, a humanitárius folyosók létrehozásának szükségessége és annak garantálása, hogy megkapják a politikai menekültstátuszt. Kitérnek majd a jövőjükkel kapcsolatos kérdésekre is.

 Az eseményen ott lesz Sáhra Mani afgán dokumentumfilmrendező, valamint a tavaly a velencei filmfesztiválon indult szervezet, a veszélyben lévő filmesek nemzetközi koalíciójának (ICFR) képviseletében Vanja Kaludjercic, a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztivál művészeti igazgatója, Orwa Nyrabia, az Amszterdami Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál művészeti igazgatója, valamint Mike Downey, az Európai Filmakadémia elnöke és Matthijs Wouter Knol, az Európai Filmakadémia főigazgatója.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.