Azt ma már szinte mindenki tudja, hogy a világ legnagyobb bevételű filmje James Cameron Avatarja, melyet a Marvel-hősöket egyesítő Bosszúállók: Végjátéka követ. Ha megnézzük a Boxofficemojo toplistáját, nem sok újdonságot találunk: a bevételi lista tetején szinte kizárólag képregényadaptációk, folytatások, franchise-ok és adaptációk szerepelnek. Igazi érdekességeket csak lejjebb görgetve fedezhetünk fel: tudjuk-e például melyik minden idők legsikeresebb, nem James Cameronhoz köthető, eredeti mozija? A téma a Reddit bevételi eredményekkel foglalkozó topikjában merült fel, a válasz pedig nem más, mint egy 2016-os animáció, a Disney Zootropolis – Állati balhé című filmje.
Eredetinek filmes berkekben azokat a filmeket nevezik, amelyek nem valamilyen előző alkotáson (legyen szó könyvről, képregényről, játékről, újságcikkről vagy akár filmről) alapulnak. Ezek azok a filmek, amelyek manapság (hacsak nem Christopher Nolannek hívják az embert) egyre kevesebb esélyt kapnak, hiszen a stúdiók sokkal szívesebben teszik pénzüket biztosabb befektetésekbe. Ha egy eredeti film mégis sikert ér el, szinte azonnal érkezik a folytatás. A Zootropolis bemutatója óta hét év telt el; hollywoodi számítások szerint ennyi idő alatt akár már a harmadik epizódnál is járhatnánk, mégse ez történt.
Ami pedig még furcsább: nem a Zootropolis az egyetlen nagy sikert arató film, amelynek nem siették el a folytatását. Mintha az animációs filmeknél sokkal nagyobb lenne a "türelmi idő". A saját korában minden idők legjövedelmezőbb animációjának számító Jégvarázs (1,12 milliárd dolláros bevétel, 19. helyezett az említett toplistán) után hat évet kellett várni a folytatásig – a Jégvarázs 2. pedig annak rendje és módja szerint le is taszította a trónról (1,45 milliárd dollár, 13. hely). A Szörny Rt. (579 millió dollár, 186. hely) folytatása ettől is több időbe, tizenkét évbe telt, a Szörny Egyetem pedig szintén felülmúlta elődjét (743 millió dollár, 125. hely). A Hihetetlen család (631 millió dollár, 161. hely) tizennégy évet várt folytatására (1,24 milliárd dollár 21. hely); a Némó nyomában (941 millió dollár, 63. hely) pedig tizenhármat (Szenilla nyomában, 1,02 milliárd dollár, 44. hely). Látható tehát, hogy nagyon is megérte kivárni azt a pár évet, hiszen a második rész mindig felülmúlta az elsőt. Könnyen elképzelhető, hogy épp azért, mert az első résznek volt ideje kifutnia magát, a közönség pedig nem csömörlött meg a rájuk szakadó folytatásoktól.
Gondoljunk csak a Star Wars esetére! Az első trilógia vége (A jedi visszatér, 1983) és a második trilógia kezdete (Baljós árnyak, 1999) között tizenhat év telt el. Az utóbbit lezáró 2005-ös A sithek bosszúja után azonban már csak tíz évet kellett várni a harmadik trilógia nyitányáig (Az ébredő erő, 2015). A következő évben pedig már jött is a Zsivány Egyes, majd rá két évvel a Solo: Egy Star Wars-történet 2018-ban. Egy évtized alatt öt film, azaz kétévente egy új. Nem csoda, hogy a legnagyobb rajongók is besokalltak: a Solo csúfosan megbukott. A stúdió fejese, Bob Iger ezt követően maga is bevallotta: hibát követtek el, hogy ennyi Star Wars-filmet erőltettek a moziba. Ehelyett áttértek a sorozatokra, ahol úgy néz ki, ugyanezt a hibát ismétlik meg: A mandalóri sikere óta futószalagon érkeznek az újabbak.
Hasonló a helyzet a szuperhősfilmekkel: a 2008-as Vasember óta 31 Marvel-film készült, azaz átlagban évi kettő, nem beszélve a sorozatokról, kisfilmekről és különkiadásokról. A legutóbbi felvonás, A Hangya és a Darázs: Kvantumánia esetében már a bevételek is visszaestek, ami jelzi, hogy a nézők egy része kezdi unni a repkedő lényeket – jóllehet a rajongók tábora így is olyan nagy, hogy a Marvel jó pár évig elevickél még a hátukon.
A jelek szerint tehát hamis az a vélekedés, hogy minél hamarabb minél több részt ki kell dobni egy sorozatból, hogy fel lehessen ülni a hype-ra és a nézők se felejtsék el az adott filmet.
Persze van példa, amikor működik (lásd Halálos iramban-franchise), de épp itt lenne az ideje a stúdióknak átgondolniuk ezt a stratégiát. A legnagyobb ellenpéldát a már emlegetett Avatar szolgáltatta: a világ legsikeresebb filmjét gyakorlatilag mindenki elfelejtette, mire megérkezett a folytatás, ami aztán 2,3 milliárd dollárjával jelenleg minden idők harmadik legnagyobb bevételt hozó mozija.
Az Avatarra részben pont azért kellett annyit várnunk, amiért a fentebb citált animációk folytatására is: egyszerűen több időbe kerül elkészíteni őket, mint egy élőszereplős mozit. Ráadásul a legismertebb animátorok a munka befejeztével szinte azonnal újabb projektbe kezdenek, melyek befejezése ugyancsak évekig tart. A Zootropolis két rendezője, Byron Howard és Jared Bush közvetlenül utána vágott bele például az Encantó-ba. Egy másik ok, ami az animációk hosszú várakozási idejét indokolja, az, hogy egyszerűen hosszabb az élettartamuk: kedvenc meséjüket a gyerekek akár heti többször is megnézik, a családi filmek pedig egyébként is alkalmasabbak az újranézésre. Így tehát egy Némó nyomában vagy egy Zootropolis még évekkel a mozipremier után is vígan elél a streamingen, ahol milliónyi nézőt vonzz.
Épp a streamingek tartaloméhsége veszélyezteti azonban az eddig bevett gyakorlatot: ma már szinte minden stúdiónak saját platformja van, melyeket kötelező kiszolgálniuk. A Disney épp nemrég jelentette be, hogy nem hagyja békén a Toy Story-sorozatot – sőt, a Zootropolisból és a Jégvarázsból is érkezik újabb epizód. A stúdió filmlistája pedig elég bő ahhoz, hogy a következő évtizedekben is el legyünk látva folytatásokkal: olyan nagy sikereik árválkodnak második rész nélkül, mint a Wall-E, a L’ecsó vagy az Aranyhaj és a nagy gubanc. Csak rá ne unjunk ezekre is.
