A 2010-es Aranyhaj és a nagy gubanc volt a Disney stúdió 50. animációs játékfilmje, egyben a „megújulásnak” vagy „második reneszánsznak” nevezett éra kezdete is. A 2000-es években ugyanis (ezt, az Aladdint, Az oroszlánkirályt, a Herkulest vagy a Tarzant követő érát posztreneszánsz korszaknak szokás nevezni) a stúdió mintha sehogy sem találta volna magát: a mozikban olyan, mára klasszikusnak számító filmsorozatok dübörögtek, mint a Harry Potter vagy A Gyűrűk Ura, a Disney pedig megpróbálkozott klasszikus beszélő állatos mesével (A legelő hősei), az ekkoriban divatossá váló CGI-technikával (Csodacsibe), és azzal is, hogy visszatérnek klasszikusaikhoz (Fantázia 2000). A Lilo és Stich kivételével azonban egyik mozi sem hozta a várt eredményt – igaz, mára ekkori animációik értékelése is átalakult, az Eszeveszett birodalmat afféle korát megelőző kultikus filmként, az Atlantisz: az elveszett birodalmat pedig igazi klasszikusként szokás emlegetni.
2009-ben aztán érkezett A hercegnő és a béka, amit A legelő hősei buktája után úgy lengettek be, mint az utolsó klasszikus rajzolt animációjuk – ezzel együtt szolid sikert ért el. Majd 2010-ben az Aranyhaj, amelynél már azt a látványos 3D-animációt használták, amely ma is dívik. Ennek megfelelően a Rapunzel-parafrázis rettenetesen sokba, 260 millió dollárba került, amiért még ma is egy Marvel-filmet adnak. Ezzel az Aranyhaj még mindig őrzi címét, mint minden idők legdrágább animációja. A költségek megugrását több dolog okozta: a forgatókönyvet rengetegszer kellett újraírni, ekkor érkezett a stúdióhoz az a John Lasseter, akinek a neve elsősorban fémjelzi a fentebb már emlegetett második reneszánszot, és az sem elhanyagolható, hogy a film központi elemének számító hajkoronát borzasztóan nehéz volt ilyen részletesen és látványosan animálni. A végén azonban a Disney próbálkozását siker koronázta: világszinten közel 600 milliót hozott az alkotás, és a mai napig az elmúlt évtizedek egyik legkedveltebb Disney-animációjának számít. Ennek is köszönhető, hogy a hírek szerint hamarosan érkezik az élőszereplős remake is belőle.
A rendező az a Michael Gracey lehet, aki videoklipek után A legnagyobb showmannel debütált játékfilmes rendezőként. De hozzá köthető Robbie Williams doku-életrajzi-fantasy-musical hibridje, a Better Man. Habár hivatalos szereposztásról még nem érkezett hír, az internet máris tele van a rajongók vágyálmaival: az egyik szerint Rapunzelt Jessica Rothe-nek (Boldog halálnapot!), míg szerelmét Donald Glovernek (Atlanta) kellene alakítania. Nagyot megy az az elképzelés is, hogy a manapság divatos, elvárásoknak szembemenő castinghoz híven még jobb lenne a főszerepre az indiai gyökerekkel bíró, fekete hajzuhatagjáról ismert Avantika Vandanapu (őt a Bajos csajok idei remake-jében láthattuk legutóbb). Az eredeti animációban a főszereplő hangját Mandy Moore kölcsönözte. A forgatókönyvön az a Jennifer Kaytin Robinson dolgozik, aki legutóbb a Bosszúra készen című sötét Netflixes fekete komédiát és a Thor: Szerelem és mennydörgést írta.
Szemmel látható, hogy az elmúlt évek nehézségei (koronavírus, lezárások, írók és színészek sztrájkja) után a legnagyobb stúdiók igyekeznek minél kevesebb kockázatot vállalni. Nem a Warner Bros. Discovery kétes megítélésű főnöke, David Zaslav tehát az egyetlen, aki a franchise-ok, remake-ek és bejáratott sorozatok mellett tette le a garast. A Disney is hasonlóan gondolkodik: még e hónapban érkezik a mozikba a Mufasa: Az oroszlánkirály, melyet a Holdfény Oscar-díjas rendezője, Barry Jenkins dirigált. Jövő évben jön a Rachel Zegler és Gal Gadot nevével fémjelzett Hófehérke-remake, májusban a Lilo és Stich élőszereplős változata. Dwayne Johnson pedig nemrég fejezte be a forgatást annak a Vaianának a játékfilmes változatán, melynek animációs folytatása november végén érkezett a mozikba.
