Film

Az átkelés madarai

Mikrofilm

Ciro Guerra 2015-ös filmje, A kígyó ölelése mintha minden vele egykorú filmes irányzattól és zsánertől elszakadva, a maga saját kis mikrokozmoszában létezett volna – paradox módon szinte sokkoló volt kontemplatív komótosságával és régimódi, de időtlen motívumválasztásaival. A rendező új filmjével már kissé jobban rákapcsolódik kora áramlataira (Narcos és a hasonszőrű Escobar-életrajzok), de épp csak megidézi a gengszterfilmek toposzait, már szét is szereli és transzformálja is azokat.

A rendhagyó bűnfilm főhősei a Kolumbia északi részét benépesítő wayúu törzs tagjai. Az egyik befolyásos klán mátriárkájának lánya épp most lejti el első rituális táncát kérőinek. A klánon kívüli, kávécsempészésből élő Rapayet vet szemet Zaidára, de nincs elég pénze a hatalmas hozományra. Spa­nyol ajkú barátjával áttérnek a marihuánacsempészetre, ami láthatóan jobban jövedelmez, hála az országban rendre felbukkanó amerikaiaknak. A fiatalember elnyeri Zaida kezét, de ezzel párhuzamosan romlásba dönti a hagyományaikhoz ragaszkodó klánt. Guerrát és rendezőtársát, Cristina Gallegót szinte etnográfusi láz fűti, amikor a néző elé tárja a wayúuk ezerszínű szokásait. A túltelített, szinte pszichedelikus jelenetek egyszerre bizsergetően idegenek és ismerősek, megidézik Jodorowsky látomásszerű filmjeit, de ahogy a chilei-mexikói rendezőnél, úgy Guerránál sem puszta öncél a vizuális gyönyör. Az átkelés madarai ugyanúgy az erjedő, mutálódó hagyományok és a gyökértelenné váló generációk elsiratása, mint A kígyó ölelése.

Forgalmazza a Mozinet

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

„Ha kém vagyok, miért engedtek oda?”

Mint ukrán kémet kitiltották Magyarország területéről a kárpát­aljai magyar politikust. A kormánypropaganda olyan fotókat közöl leleplezésként, amelyeket korábban Tseber Roland osztott meg a nyilvánossággal. Ő azt mondja, csak az ukrán–magyar viszony javításán dolgozik.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.