Film

Az átkelés madarai

Mikrofilm

Ciro Guerra 2015-ös filmje, A kígyó ölelése mintha minden vele egykorú filmes irányzattól és zsánertől elszakadva, a maga saját kis mikrokozmoszában létezett volna – paradox módon szinte sokkoló volt kontemplatív komótosságával és régimódi, de időtlen motívumválasztásaival. A rendező új filmjével már kissé jobban rákapcsolódik kora áramlataira (Narcos és a hasonszőrű Escobar-életrajzok), de épp csak megidézi a gengszterfilmek toposzait, már szét is szereli és transzformálja is azokat.

A rendhagyó bűnfilm főhősei a Kolumbia északi részét benépesítő wayúu törzs tagjai. Az egyik befolyásos klán mátriárkájának lánya épp most lejti el első rituális táncát kérőinek. A klánon kívüli, kávécsempészésből élő Rapayet vet szemet Zaidára, de nincs elég pénze a hatalmas hozományra. Spa­nyol ajkú barátjával áttérnek a marihuánacsempészetre, ami láthatóan jobban jövedelmez, hála az országban rendre felbukkanó amerikaiaknak. A fiatalember elnyeri Zaida kezét, de ezzel párhuzamosan romlásba dönti a hagyományaikhoz ragaszkodó klánt. Guerrát és rendezőtársát, Cristina Gallegót szinte etnográfusi láz fűti, amikor a néző elé tárja a wayúuk ezerszínű szokásait. A túltelített, szinte pszichedelikus jelenetek egyszerre bizsergetően idegenek és ismerősek, megidézik Jodorowsky látomásszerű filmjeit, de ahogy a chilei-mexikói rendezőnél, úgy Guerránál sem puszta öncél a vizuális gyönyör. Az átkelés madarai ugyanúgy az erjedő, mutálódó hagyományok és a gyökértelenné váló generációk elsiratása, mint A kígyó ölelése.

Forgalmazza a Mozinet

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.