Aki akár csak egyetlen filmben is látta Gary Oldmant, abban biztos lehetett, hogy a legkevésbé sem hasonlít Winston Churchillre. Ráadásul ebben sokáig ő maga is teljesen biztos volt. Most pedig ott tartunk, hogy Oldman az egyik nagy esélyese a legjobb férfi színésznek járó Oscarnak, amiért eljátssza az egykori brit miniszterelnököt. Hogy történhetett mindez?
Amikor először, még 2014-ben megkeresték, hogy bújjon a dohányos (Sir Winston 15 évesen kezdett füstölni) Churchill bőrébe, valami olyasmit kérdezett, „hogy a fenébe fogja ő ezt megcsinálni”. Majd gyorsan hozzá is tette: „Ez soha nem fog megtörténni.” Aztán mégis megtörtént, Oldman ugyanis a hozzánk csütörtökön érkező A legsötétebb óra című történelmi drámában játssza a miniszterelnököt, aki élete egyik legnagyobb dilemmájával szembesül 1940-ben, néhány nappal megválasztása előtt: megkösse-e a békét a nácikkal?
| ||
A mozi valójában két ötlet összedolgozásából született meg, amelyekben a közös leginkább az volt, hogy mindkettő Churchillre fókuszált. Egy Churchill-film persze a legkevésbé sem tűnik újdonságnak – jelenleg is fut például a II. Erzsébetről szóló The Crown, amelyben az igen jó John Lithgow játssza a brit miniszterelnököt –, ám A legsötétebb óra mintha tényleg azt a célt tűzte volna ki maga elé, hogy ez lesz a Churchill-mozi. És úgy tűnik, ennek érdekében mindent be is vetettek.
Az egyértelmű volt már az elejétől, hogy a legfontosabb Gary Oldman meggyőzése, akit mindenképpen szerettek volna a szerepre, ehhez meg az kellett, hogy olyasvalaki vegye rá a munkára, akivel már dolgozott együtt. Ő volt Eric Fellner, aki úgy harminc évvel ezelőtt arról is meggyőzte a színészt, hogy neki feltétlenül el kell játszania a Sex Pistols fiatalon meghalt gitárosát, Sid Vicioust. Most is bejött a dolog, bár vélhetőleg az is kecsegtető volt, hogy egy Churchill-szerepért szívesen adnak Oscar-szobrot, ilyenje pedig még nincs Oldmannek, bár a John Le Carré-adaptációért majdnem összejött neki.
A legsötétebb óra – 1. magyar nyelvű előzetes
Országos bemutató: 2018. január 18. Néhány nappal azelőtt, hogy Nagy-Britannia miniszterelnöke lett, Winston Churchill élete egyik legmeghatározóbb próbatétele elé került: megfontoljon egy kidolgozott békeszerződést a náci Németországgal, vagy határozottan kiálljon, és harcoljon az elveiért, a nemzet szabadságáért. A megállíthatatlan náci erők legázolták Nyugat-Európát, és az invázió veszélye a küszöbön állt; a közvélemény felkészületlen volt, a király szkeptikus, saját pártja pedig ellene szervezkedett.
Az nem annyira meglepő, hogy a készítők ügyeltek a történelmi hűségre, az viszont már igen, hogy minden még nekik sem jöhetett össze. Hiába szerettek volna például a brit képviselőházban forgatni, ez lehetetlen volt, mert oda csak a választott képviselők mehetnek be, politikusnak öltözött színészek nem, ezért kénytelenek voltak megépíteni a terem mását.
A legizgalmasabb nyilván Oldman Churchillé maszkírozása volt. Az ilyen átalakulásoknál a legfőbb kérdés mindig az, hogyan lesz a vékonyka színészből pocakos fickó, vagy hogyan csinálnak a középkorú legényből idősödő nagypapát. Oldman annyira nem volt bevállalós, így a szerep kedvéért nem a régi, sokaknak bevált módszerhez nyúlt, vagyis nem hízott meg. Az a Kazuhiro Tsuji nevű jelmeztervező sietett a segítségére, akivel már A majmok bolygója-remake idején is dolgozott. Oldman azt mondta, kezdetben katasztrofális volt az egész Churchill-outfit, úgy nézett ki benne, mintha Gary Oldman és Winston Churchill szerelemgyereke lenne.
Oldman egyébként becsületes tanulóként készült a szerepre: órákon át hallgatta, hogyan beszélt a miniszterelnök, és közben archív felvételeket nézett. De ott volt a szivarozás is, amit lehetetlen volt megúszni, lévén Churchill is állandóan füstölt. Ennek megfelelően Oldman 400 darabot fogyasztott el a forgatás alatt Churchill kedvenc kubaijából, a Romeo y Julietából. Hogy megérte-e a szenvedés, azt pár nap múlva tudhatjuk meg, a színész mindenesetre nikotinmérgezést kapott a forgatás során.
A cikk a The Hollywood Reporter forgatási riportja és a Variety cikke alapján készült.
Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!
