Az iskolakezdés és a múlttal való szembenézés nehézségeit is díjazták – íme a Blue Danube győztesei

  • narancs.hu
  • 2022. január 24.

Mikrofilm

Argentin játékfilm, lengyel kisfilm, francia animáció, belga doku és német kísérleti film.

Kihirdették az ötödik Blue Danube Nemzetközi Filmfesztivál díjazottjait. Idén először nagyjátékfilmek is versenyeztek az alapvetően kisfilmes seregszemlén.

A győztes az argentin Betania Capato Iskola Cerra Huesoban című drámája lett. Ebben a hatéves, autizmussal diagnosztizált Ema új iskolában kezdi meg a tanévet, ezért kénytelen alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. A zsűri indoklása szerint a rendezőnek sikerült pontosan és érzékenyen megörökítenie egy autista kislány és szüleinek életét, a dráma és a dokumentumfilm határvonalán mozogva. A film a tavalyi Berlini Filmfesztiválon különdíjat is nyert.

A narratív rövidfilmek között a lengyel Damian Kocur Beyond is the day című alkotását találták a legjobbnak. A 25 perces kisfilm főszereplője Pawel, aki egy kisebb folyó kompján dolgozik. Minden nap ugyanolyan számára, azonban egy nap valami szokatlan dolgot vesz észre a vízben: egy pakisztáni menekültet. A zsűri szerint a film az egyik legégetőbb társadalmi krízisünk mélyen humanista megközelítésű, letisztult formavilágú, megindítóan szép ábrázolása.

Az animációk versenyében francia siker született: Yoriko Mizushiri Anxious Body című filmje azt mutatja be, hogyan születnek új dolgok, amikor geometriai formák, árnyak és vonalak, élő és élettelen dolgok találkoznak.

A dokumentumfilmes elismerés a belga Olga Lucovnicovához került, aki My Uncle Tudor című dokujával már az Európai Filmdíjat is elnyerte. Az önéletrajzi ihletésű műben 20 évnyi hallgatás után a rendező visszatér dédszülei házában, és szembesíti rokonait azzal, hogy nagybácsija annak idején szexuálisan bántalmazta. Az indoklás szerint a film erénye a családon belüli erőszak megrendítően személyes és őszinte bemutatása, amely a traumafeldolgozás aktusaként is példaértékű vállalkozás. Különdíjat kapott az afgán Three Songs for Benazir is a Elizabeth Mirzaei, Gulistan Mirzaei rendezőpárostól.

A mexikói származású német Voctor Orozco Ramirez kísérleti filmje, a Revolykus kapta a experimental kategória fődíját. „Néhány évvel ezelőtt Németországba költöztem. Itt egy kis öreg házban lakom, amelynek sürgős felújításra van szüksége – de amely elméletileg megvád a széltől, esőtől és hidegtől” – szól a film hivatalos leírása.

Az 5 percnél rövidebb filmeknek fenntartott Super Short kategória fődíjasa egy norvég film, a For Real lett, amely egy buszút viszontagságait mutatja be. Van azonban egy ennél is rövidebb kategória: az egyperces alkotások – melyek egy újításnak köszönhetően mobilapplikáció segítségével bankjegyeken is megnézhetők voltak – legjobbja az iráni Moein Rooholamini Leo című műve lett. A rendező filmjét a világ azon gyermekeinek ajánlotta, akik a legnehezebb helyzetekben sem adják fel álmaikat.

A diákzsűri díjazottjai a nagyjátékfilmek kategóriájában a vietnami Le Baotól a Taste, Short kategóriában a francia Said Hamichtől a The Departure, a Super Short kategóriában a spanyol Huazkena Taldeától a Hunting, a francia Suki animációja a Mondo Domino, a belga Olga Lucovnicova My Uncle Tudor dokumentumfilmje, a lengyel Zbigniew Czapla On Time kísérleti filmje, valamint az iráni Moein Rooholamini egyperces műve lett.

A fesztivál kísérő programjában több beszélgetés is szerepelt alkotókkal, filmtörténészekkel, pszichológusokkal valamit a filmek témáihoz kapcsolódó szakértőkkel. A mesterkurzusok és beszélgetések a következő napokban is folytatódnak. További információ a fesztivál honlapján és Facebook oldalán található. 

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.