Az ukránok azt kérik az Akadémiától, ne támogassák a Top Gunt az Oscaron

  • narancs.hu
  • 2023. március 8.

Mikrofilm

Orosz oligarcha pénze állhat a Paramount mozijai mögött.

A Top Gun második részének váratlan és minden elsöprő sikeréről mi is többször megemlékeztünk: Cannes-ban a versenyfilmeket elhomályosító ováció, na meg egy meglepetés – Aranypálma – fogadta Tom Cruise-t; a diadalmenet pedig a mozikban folytatódott, ahol tavaly alig akadt nagyobbat szóló mozi a Mavericknél. Az i-re a pontot az idei Oscar-jelölések tették fel: a filmet hat Oscarra, köztük a legjobb film díjára is jelölték.

Nem mindenki lelkesedik azonban ennyire a filmért. Az Ukranian World Congress nevű, az ország kormányától független nonprofit szervezet, mely a világ különböző pontjain élő ukrán közösségeket fogja össze, arra kérte az Oscart kiosztó Akadémia tagjait, hogy ne támogassák Tom Cruise fémjelezte filmet, azaz ne szavazzanak rá. Nem a háborút dicsőítő hangnemmel vagy az izgalmas légi párbajokkal van bajuk, hanem inkább a mögötte álló pénzek forrásával.

A New Republic Pictures nevű produkciós cég ugyanis állítólag Dmitrij Jevgenyevics Ribolovljev orosz oligarchához köthető. Ribolovljev Wikipedia-oldala szerint az Uralkali nevű műtrágyagyártó vállalattal gazdagodott meg; vagyona több mint 6 milliárd dollárral tehető, amivel 391. volt a Forbes leggazdagabb-listáján. 2011-ben ő vált a francia AS Monaco futballcsapat elnökévé és többségi tulajdonosává. A New Republic Pictures még a pandémia alatt kötött 10 mozira szóló megállapodást a Paramounttal, melynek értelmében olyan blockbusterek finanszírozásáva szálltak be, mint a Maverick, vagy épp az új Mission: Impossible-filmek.

A hír, hogy Ribolovljevnek köze lehet a produkciós céghez, akkor derült ki, amikor Bradley Fischert, a New Republic akkori vezetőjét hirtelen kirúgták. Miután ugyanis Oroszország megtámadta Ukrajnát, Ribolovljev kivonta vagyonát a cégből, vélhetően azért, hogy így menekítse pénzét a szankciók elől. Fischer válaszul beperelte az orosz oligarchát, aki állítólag afféle csendestárs volt a cégben – azaz a dicső amerikai pilótákról szóló hőskölteményt részben egy orosz milliárdos finanszírozta.

Erre igyekszik most felhívnia figyelmet az Ukranian World Congress is. A szervezet szerint komoly aggodalomra ad okot, hogy az orosz befolyás a hollywoodi filmiparban is megjelent. A szervezet szerint mivel a legtöbben nem tudták, hogy Ribolovljev áll a Top Gun mögött, elképzelhető, hogy a háttérben a Kreml cenzúrázta a mozit. „Az eredeti filmmel ellentétben a Top Gun: Maverickben nincs direkt vagy indirekt utalás Oroszországra. Mindez aligha véletlen” – fogalmaztak. Mindezek ellenére kétséges, hogy az ukránok tiltakozása bármiben is befolyásolná az Oscar sorsát. Ribolovljev egyébként nem szerepel az amerikaiak szankciós listáján, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök hasonló felsorolásában azonban igen.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.