Bertrand Blier: A mozinak a kiszámíthatatlanság az egyik legjellemzőbb sajátja

Mikrofilm

Mindig is olyan írókhoz, könyvekhez, alkotókhoz vonzódtam, akik túljutottak az élet normalitásán – mondja egy még 2011-ben készült interjúnkban a napokban elhunyt francia filmrendező. Ezt a beszélgetést idézzük most fel, rá emlékezve.

A kora hetvenes éveit taposó direktor most éppen öt év mozis hallgatás és színpadi dicsfény utáni, Jégkocka koccanás (más fordítás szerint: A jégkockák zörgése – a szerk.) című új filmjében az ember halálos ellenségével, a rákkal találkozik. Ironikus művét az I. Frankofón Filmnapokon vetítik, míg az Örökmozgó retrospektív vetítéssorozatot szentel munkásságának.

Magyar Narancs: Az milyen már, amikor egy pasasnak úgy mutatkozik be a másik, hogy uram, én vagyok az ön rákja?

Bertrand Blier: Elmesélhetővé próbáltam tenni egy hétköznapi értelemben véve elmesélhetetlen történetet. Nincs épeszű ember, aki normális körülmények között személyes kapcsolatot kívánna kialakítani a betegségével. Két eset van többnyire: a menekülés vagy a küzdelem. Én egy harmadik utat választottam. Mindebben az is közrejátszott, hogy amióta ezt a tervet dédelgettem magamban, számottevő változások, ha úgy tetszik, eredmények születtek a rák gyógyításában. Ha valakinek azt mondta az orvosa húsz-huszonöt évvel ezelőtt, hogy uram vagy hölgyem, ön rákos, akkor az szinte egyenértékű volt az illető halálos ítéletével. Manapság már nem egyenlő feltétlenül a halállal. Jobban, szabadabban lehet akár viccelődni is vele.

MN: A Jégkocka koccanás már-már meg is barátkoztatja velünk: rengeteg humort, reményt, cinkosságot is belevitt a két színész, Dupontel és Dujardin kettősébe.

BB: Igazat szólva magamnak írtam a forgatókönyvet, később találtam rájuk. Mindketten nagyon karizmatikus figurák, valahol az ördög és az angyal szélsőségeit hozzák.

MN: Állandóan hangoztatja, hogy csak a színészek miatt folytatja a filmezést.

BB: Így van! Csináltam már elég filmet ahhoz, hogy megunjam és abbahagyjam az egészet. Dupontel és Dujardin visszahozták a mozis csikóéveimet. A Tojástánc Depardieu-jét és Dewaere-jét juttatták az eszembe. Szinte harminc évet fiatalodtam velük.

MN: Mi a véleménye arról, hogy a mai nyugati társadalom még mindig inkább retteg a haláltól, mintsem megbékél vele?

BB: Valóban nem tudunk mit kezdeni sem a halállal, sem az elmúlással, sem a betegségek elfogadásával. Másfelől azt látom, főként a rák esetében, hogy a hajdani halálos ítélet hullaszagát felváltotta valamiféle igény a küzdelemre. Ha csak Michael Douglas esetére gondolunk, úgy tűnik, hogy a legmélyebb reménytelenségből nyert csatát. Beszél róla, s jó értelemben véve foglalkoztatja vele a közvéleményt. Pozitív példát mutat: minden hozzáállás, akaraterő kérdése. Rajtunk is múlik, hogy megadjuk magunkat, vagy felveszszük a harcot.

MN: Honnan vette a rák megszemélyesítésének az ötletét?

BB: Jó néhány orvost ismerek, és bizony akad közöttük olyan, akinek halálfeje van, mások meg a totális bizalom, a gyógyító erő jeleit hordozzák magukon. Tény, hogy volt egy barátom, aki úgy nézett ki, mint a két lábon járó kaszás.

MN: Ön amúgy is vonzódik a bizarr figurákhoz, bizarr helyzetekhez.

BB: Vélhetően minden nézőpont vagy látásmód kérdése. Maga az élet bizarr, nemde? Mindig is olyan írókhoz, könyvekhez, alkotókhoz vonzódtam, akik túljutottak az élet normalitásán. Bizonyára van családi indíttatás is bennem, apám (Bernard Blier, híres színész - Sz. R.) egy csomó különös karaktert formált meg színpadon és filmen.

MN: Nem lehetett könnyű producert találni a rák témájához...

BB: Tényleg féltek zöld utat adni a filmnek. De megedződtem már az elmúlt évtizedekben. Soha nem voltam egyszerű eset, ráadásul tudják rólam, hogy nem szeretek kompromisszumokat kötni, inkább lemondok egy filmtervről, vagy évekig, évtizedekig jegelem.

MN: Nem furcsállja, hogy míg vígjátékai, könyvei oly népszerűek, filmrendezőként manapság sikertelen?

BB: Nem mond újat, minden filmes életében van ilyen időszak. Egyszer fenn, egyszer lenn. Voltak hangos sikereim és nagy bukásaim. A mi mesterségünk leginkább a szerencsejátékosokéhoz hasonlít; van, hogy jó a lapjárás, van, hogy nem. Ezzel mindenkinek számolnia kell. A mozinak a kiszámíthatatlanság az egyik legjellemzőbb sajátja.

MN: Sokáig szoros barátság és alkotói kapcsolat fűzte Gérard Depardieu-höz. Miért nem dolgoznak már együtt?

BB: Elváltak az útjaink. Öt közös filmet forgattunk. Egyikünknek se lenne jó, ha rutinszerűen ismételgetnénk magunkat. De a barátságunk változatlan. Mindig fontos nekem a véleménye, és remélem, ez fordítva is igaz.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.