Bhután is harcba szállt az Oscarért

Mikrofilm

Huszonhárom év után neveztek ismét filmet – ugyanazt, amelyiket tavaly diszkvalifikálták.

Február 8-án hirdetik ki a 2022-es Oscar-díj jelöltjeit, néhány kategóriában azonban a bizottságok már előszűrték a versenyzőket. Így már csak az a kérdés, a rövidebb listára került filmek közül melyik lesz az az öt, ami a jelölést is megszerzi. Az egyik ilyen kategória a nemzetközi filmeké. Ide az egyes országok küldik saját filmjeiket, idén például 92 nevezés érkezett. December 21-én ezekből hirdették ki a 15-ös shortlistet; nem túl meglepő módon a magyar Post Mortem nem került fel rá, így hivatalosan is eldőlt, hogy nincs esélye jelölést szerezni.

A listán azonban néhány, a végső díjra is esélyes film (ilyen a dán A világ legrosszabb embere, az olasz Isten keze, vagy épp a japán Drive My Car) mellett akad pár meglepetés is: bekerült például Bhután jelöltje, a Lunana: A Yak in the Classroom, ráadásul meglehetősen kalandos módon. A mindössze 770 ezer lakosú himalájai ország története során először 1999-ben próbálkozott a nevezéssel: az Isteni játék című film két tibetiről szól, akik egy indiai kolostorban találnak menedéket. Ám azzal, hogy ragaszkodnak hozzá, hogy megnézhessék a tévében a franciaországi futball világbajnokságot, teljesen felborítják az ottaniak életét. A mozit 2000 júliusában itthon is bemutatták, nagy ritkán pedig a tévében is elcsíphető. Habár az Oscar-jelölést nem sikerült megkaparintania, az Európai Filmdíjon így is jelölést szerzett.

Ezt követően Bhután hosszú évekig még csak nem is nevezett újabb filmet. Tavaly versenybe küldték a Lunanát, amely egy fiatal tanító coming of age sztorija. A fiú kénytelen a világ egyik legtávolabbi szegletében működő iskolájában munkát vállalni, miközben minden álma, hogy énekesnek álljon Ausztráliában. A mozit napelemmel működő eszközökkel közel három hónapig forgatták amatőrökkel és elsőfilmes színészekkel. Az eszközöket 65 szamáron cipelve, 8 napi túrázás után jutott el a stáb a film helyszínéül szolgáló Lunanába.

A rendező, Pawo Choyning Dorji újságíró és fotográfus, akinek munkái olyan magazinokban jelentek meg, mint a Life, az Esquire vagy a Wall Street Journal.

A mozi ötlete a bhutáni hegyekben történt túrázások során fogant meg benne: azt szerette volna megmutatni, hogy a sötétségben és árnyékban (Lunana eredeti jelentése ugyanis „sötét völgy”) is felfedezhetjük azt, amit a modernizáció fényében annyira keresünk. Bhutánt ugyanis legtöbben a világ egyik legboldogabb helyekén ismerik, miközben évről évre fiatalok ezrei hagyják el az országot, Ausztráliába vagy Amerikába vándorolva. (Az ország gazdasági mutatóit nem GDP-ben, hanem úgynevezett bruttó nemzeti boldogságban mérik. Ez az ENSZ által elismert mutató tulajdonképpen egy komplex gazdasági, környezetvédelmi és társadalompolitikai „program”, ami magában foglalja a kulturális, a társadalmi, a politikai és mentális jólétet is) „Rendkívül szürreális utazás volt, amely számomra a művészet és filmkészítés erejét bizonyította – és azt, hogy ha beleteszed a szíved és megosztod a világgal a történetedet, az a legtávolabbi iskolától kezdve a legnagyobb presztízsű vetítőhelyeiig mindenhova eljuthat” – mondta el a rendező film készítéséről.

A forgatás már-már dokumentumfilmszerű volt: a filmben látható módon valóban jaktrágyával fűtöttek; az iskolai jelenetek során csak letették a kamerát az osztályterembe, és hagyták a gyerekeket improvizálni; de az is valódi volt, amikor a gyerekek életükben először próbálták ki a fogkefével és fogkrémmel történő fogmosást. A stáb a felvett anyagokkal, azzal, hogy hogyan sikerültek a felvételek és mi a használható ezekből, csak akkor szembesült, amikor újabb túrával visszatértek a civilizációba. Dorji mentora – és buddhista tanára – az előző bhutáni versenyfilm, az Isteni játék rendezője, Khyentse Norbu volt.

A film egyik legnagyobb vonzereje kétségkívül amatőr bája, a szereplők természetessége, és persze a csodálatos, eredeti helyszínek.

A Lunana azonban jóval több ettől: Dorji egyszerűen, ám hatásosan állítja szembe a civilizáció által megrontott főhőst környezetével. A fial fiú csak szülei nyomására végezte el a tanítóképzőt, egyetlen vágya, hogy megkapja a vízumát és leléphessen Ausztráliába zenélni. Épp ezért nem fogadja túl jól, amikor a világ talán legeldugottabb helyére, egy Lunana nevű faluba küldik tanítani. Még a több mint egy hetes utazás nagy részében is telefonját bújja, vagy épp fülhallgatóval igyekszik kizárni a túlvilágot – egészen addig, míg minden kütyüje le nem merül. Szép lassan megbarátkozik a helyiekkel, majd saját helyzetével is. Nemcsak szerelmes lesz, de megtanulja az önfeláldozás erényét is. Csak később, a civilizációba visszatérve döbben rá, hogy ugyan látszólag ő volt a tanító, aki írást, számtant és idegen nyelvet oktatott a helyi gyerekeknek, valójában azonban a helyiek és az iskolások azok, akik emberségre, hazaszeretetre és a gyökerek tiszteletére tanították őt. A film a környezetéhez illően meditatív hangulatú és lassú folyású, ám egy percig sem unalmas.

A Lunana a BFI London Film Festicalon mutatkozott be 2019-ben, ahol el is nyerte a közönségdíjat. Ezt követően szintén sikerrel vetítették a tavalyi Palm Springs Film Festivalon. Az amerikai jogokat a Samuel Goldwyn Films vásárolta meg. Mivel viszonylag ritka, hogy egy bhutáni film ilyen nemzetközi sikert arat, az ország persze már tavaly nevezni szerette volna azt az Oscar-díjra. Mindezt azonban a bürokrácia megakadályozta: az Információs és Kommunikációs Minisztérium hiába választotta ki Dorji alkotását, a filmet végül diszkvalifikálták, mivel nem egy hivatalos, az Akadémia által jóváhagyott bizottság jelölte. Amint a rendező elmondta, amikor kitöltötte a hivatalos jelöléshez szükséges papírokat, azokon sem Bhután, sem annak hivatalos nyelve nem szerepelt a választható lehetőségek között.

A mostani nevezés előtt az ország már korrigálta a korábbi hibáját: létrehoztak egy nevező bizottságot, melybe természetesen az Isteni játék rendezője, Norbu is bekerült. Ez a testület választotta ki a Lunanát jelöltnek, amely nagy meglepetésre a rövidlistára is bejutott. Habár a végső ötbe kevés esélye van bekerülni, a film már így is egy csomó kisebb csodát hajtott végre. A következő az lehet, ha mégis beválasztják az öt jelölés közé.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

Az öntudat napjai

A a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.

Utat tört magának

Tasó Lászlót 2022-ben még szavazati rekorddal választották országgyűlési képviselővé, jövőre már csak listán indítja a Fidesz–KDNP. Nyíradonyban, ahol harminc éve lett polgármester, és ahová dőlt az uniós pénz, az új vezetés kifizetetlen közvilágítási számlával, büntetőeljárásokkal szembesült, továbbá azzal, mi minden függ a képviselőtől.