Az előző 21 rész tartalmából: az úgy volt, hogy… de hagyjuk is ezt, a ma születettek is ismerik a sztorit.
A Marvel Cinematic Universe (MCU) a popcorn feltalálása óta a legnagyobb üzleti húzást követte el azzal, hogy egy olyan, végeérhetetlen szuperhősfolyamot indított el, melyben minden content minden contenttel összefügg: a filmek, a tévésorozatok és az MCU-t birtokló Disney-t ügyvezető Bob Iger 65 millió dolláros fizuja.
| ||
De ne legyünk igazságtalanok, jó ideig izgalommal figyeltük a jobb-rosszabb, de a rivális stúdiók termékeinél mindenképpen átgondoltabb, a való világra és a tehetségekre sem teljesen vak MCU-filmeket.
És igen, a Végjáték egy korszak méltó lezárása, annyiban mindenképpen, hogy azok a sztárok, akik nem írtak alá további 10–20 folytatásra,
ünnepélyes keretek közt lettek kiírva a történetből.
Az, hogy a finálé vagy háromszor kezdődik el és ugyanennyiszer ér véget; hogy a rajongók meghatódottságánál (a szipogó férfiak száma vetítésenként jelentős) csak a szereplők meghatódottsága a nagyobb, és ezt lépten-nyomon (180 percük van rá) ki is fejezik; hogy 21 film és ugyanennyi Armageddon után picit tétnélkülinek tűnik egy újabb világvége egy rajongó szemében – nagyon helyesen – csak szánalmas okoskodás.
Az MCU hatása immár megkérdőjelezhetetlen. Erről sokat mesélhetnének azok a szülők, akiktől minden reggel, akár az ébredés pillanatában, de jóval a kakaó előtt a választ keresik utódaik a mindennél égetőbb kérdésre: most akkor Fekete Párduc vagy Thor ereje a nagyobb?
Forgalmazza a Fórum Hungary
(Kritikánk a Magyar Narancs 2019. május 2-i számában jelent meg.)
Rajongóknak:
Mindenki másnak:
