Cannes-ban mutatják be Godard utolsó munkáját

  • narancs.hu
  • 2023. május 8.

Mikrofilm

Egy 20 perces előzetest a be nem fejezett filmjéhez.

A május 16-án startoló Cannes-i Filmfesztivál talán a legnagyobb presztízsű filmes seregszemle, amelynek idei felvonása különösen izgalmasnak ígérkezik: itt mutatják be Martin Scorsese legújabb epikus drámáját, valamint Wes Anderson, Todd Haynes, Aki Kaurismaki, Hirokazu Kore-Eda és Ken Loach új alkotását is. Az idei zsűrit, melynek élén a kétszeres Aranypálma-díjas Ruben Östlund áll, ebben a cikkünkben mutattuk be.

Nemcsak a versenyprogram tartogat azonban érdekességeket: a fesztivál külön programban tiszteleg majd Jean-Luc Godard rendezőzseni előtt. A Cannes Classic keretében műsorra tűzik 1963-as A megvetés című klasszikusát, a Godard by Godard című dokumentumfilmet, valamint egy speciális vetítésen mutatják be Drôles de Guerres (Phoney Wars) című utolsó munkáját – ez nem más, mint egy 20 perces előzetes a filmről, amit már nem volt alkalma befejezni.

„Jean-Luc Godard szinopszisát gyakran esztétikai műsorokká alakította át. A Phoney Wars ezt a tradíciót követi és a mozi végső gesztusaként marad fenn” – fogalmazott a fesztivál közleményében. „Hogy többé ne bízz az ábécé milliárdnyi diktátumában, hogy visszaadják a szabadságot az igaz nyelv szüntelen metamorfózisainak és metaforáinak azáltal, hogy visszatér a múlt forgatásainak helyeire, miközben figyelembe veszi a jelen történeteit is” – olvasható a film leírásában.

Godard 2022 szeptemberében hunyt el, 2018-ban pedig speciális Aranypálmát vehetett át a Cate Blanchett elnökölte akkori zsűritől The Image Book című filmjéért. Ezen kívül a Godard: Búcsú a nyelvtől, A szerelem dicsérete, a Nouvelle vague, az Ária, a Détective, a Passiójáték és a Mentse, aki tudja (az életét) című alkotását is jelölték a fesztivál legrangosabb díjára.

Godardról, a filmtörténet egyik legnagyobb alakjáról halála után ebben a cikkünkben emlékeztünk meg:

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.