Sir Elton John szétrúgta néhány idióta fejét

  • Gera Márton
  • 2017. szeptember 21.

Mikrofilm

Annyira beteg, hogy nem lehet nem szeretni: Colin Firthék James Bond-paródiája továbbra is észveszejtően jó.

Visszatér Töki (angolosoknak: Eggsy), aki már vagány titkos ügynökként csapatja a Kingsman kötelékében, és most éppen egy kellő komolysággal ábrázolt pszichopata nővel veszi fel a harcot, aki elárasztja a világot a fertőzött drogjával. Erről szól a 2015-ös Kingsman folytatása, és ebből nagyjából ki is található, mit kapunk: kevés komolyságot, annál több akciót, meg olyan jeleneteket, amelyekben a zongorázó Elton John feláll a hangszerétől, majd két pörgő rúgással ártalmatlanítja a gonoszt. S ilyen végig az egész: szerethetően őrült, és közben megint mutat egy nagy fityiszt a kémfilmeknek.

Kingsman: Az Aranykör (16) – hivatalos, szinkronizált előzetes #2

A modor mutatja, mit érsz! A Kingsman ügynökei visszatérnek – a kirobbanó folytatás szeptember 21-től a mozikban!

Kinek érdemes beülni rá? Akit ezredjére is rabul ejt az ezerarcú, lövöldözős esernyővel mászkáló Colin Firth, és nem az Austin Powerst vagy a Johnny Englisht tartja a kémfilmparódiák csúcsának.

via GIPHY

Bár voltak fenntartásaink, a Kingsman első részét azért eléggé kedveltük, a recept pedig a második részre is maradt ugyanaz: az akció+humor kombó kimaxolása kicsit több mint két órán keresztül. Az érdekesség az, hogy eredetileg nem volt tervben semmiféle folytatás, csak hát a nyitány elég nagy siker lett, így nem volt kérdés, hogy kell egy második rész. Ami meglepő, hogy a rendező maradt ugyanaz, pedig a rendkívül stílusos mozikat (Torta, HA/VER) összehozó Matthew Vaughn eddig soha nem készített folytatást egyetlen filmjéhez sem, és kezdetben most is húzódozott. Mindenesetre már ott tartunk, hogy a rendező egy esetleges harmadik részről beszél, idén tavasszal legalábbis emlegette, hogy van is egy remek ötletük a következő epizódhoz. Nem akarjuk elkiabálni, de simán trilógia lesz ebből.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.