Látta-e már Nagy Ervint talpig barnítókrémben?

  • narancs.hu
  • 2017. szeptember 21.

Mikrofilm

Biztos, hogy látni akarja?

A vidéki társulat statisztáját azzal bízza meg az igazgató, hogy rendezze meg saját darabját, persze nem szívjóságból; a színház épületét ukrán maffiózók akarják megkaparintani, hogy wellnesshotelt nyissanak a polgármester áldásával. Csakhogy ehhez – indoklásképpen – előbb egy kapitális bukásra lenne szükség. A színházban a fásult direktoron kívül senki nem tud az ügymenetről, ami a Hetedik alabárdos című új magyar filmben a vígjátéki szituációk sora mellett azt is eredményezi, hogy a botcsinálta rendező, ahogy a beharangozóban is írják, „nemcsak saját álmaiért, hanem az egész társulatért is küzdeni kezd”.

false

Kinek ajánljuk?

Azoknak, akik még elhiszik, hogy egy rossz társulattal nemcsak a színpadon tehet csodákat egy lelkes rendező, illetve újszülötteknek, akiknek minden vidéki színházi büfé az újdonság erejével hat.

false

E heti nyomtatott számunkban egy hosszabb kritika mellett interjút is olvashatnak a film rendezőjével, Vékes Csabával. Íme egy részlet:

Magyar Narancs: A Hetedik alabárdos megnézésekor nem is annyira filmet látunk, hanem inkább színházat. Ez volt a cél?

Vékes Csaba: Az volt a cél, hogy amennyire csak lehet, az egészet járja át a színház, a színházi lét. Nagyon sok mindent ennek rendeltem alá. Például Kovács Mártont ezért kértem fel zeneszerzőnek, mert ő ízig-vérig színházi ember, de Bálint Dani operatőr felkérésében is nagy szerepet játszott, hogy a vérében van ez a valami.

MN: Mi indított arra, hogy az első film épp komédia legyen?

VCS: Nem számít a műfaj, bármilyen hihetetlen. Írok. Van egy stílusom és világnézetem, ami nem nélkülözi az iróniát. Ebből adódhat, hogy néha vicces lesz, amit írok. De sohasem az a cél, hogy nevettessek egyet. Persze szerencsés, ha mégis sikerül. Nézni sem bírok olyan filmet, amelyben nincs humor, szóljon bármiről.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.