Látta-e már Nagy Ervint talpig barnítókrémben?

  • narancs.hu
  • 2017. szeptember 21.

Mikrofilm

Biztos, hogy látni akarja?

A vidéki társulat statisztáját azzal bízza meg az igazgató, hogy rendezze meg saját darabját, persze nem szívjóságból; a színház épületét ukrán maffiózók akarják megkaparintani, hogy wellnesshotelt nyissanak a polgármester áldásával. Csakhogy ehhez – indoklásképpen – előbb egy kapitális bukásra lenne szükség. A színházban a fásult direktoron kívül senki nem tud az ügymenetről, ami a Hetedik alabárdos című új magyar filmben a vígjátéki szituációk sora mellett azt is eredményezi, hogy a botcsinálta rendező, ahogy a beharangozóban is írják, „nemcsak saját álmaiért, hanem az egész társulatért is küzdeni kezd”.

false

Kinek ajánljuk?

Azoknak, akik még elhiszik, hogy egy rossz társulattal nemcsak a színpadon tehet csodákat egy lelkes rendező, illetve újszülötteknek, akiknek minden vidéki színházi büfé az újdonság erejével hat.

false

E heti nyomtatott számunkban egy hosszabb kritika mellett interjút is olvashatnak a film rendezőjével, Vékes Csabával. Íme egy részlet:

Magyar Narancs: A Hetedik alabárdos megnézésekor nem is annyira filmet látunk, hanem inkább színházat. Ez volt a cél?

Vékes Csaba: Az volt a cél, hogy amennyire csak lehet, az egészet járja át a színház, a színházi lét. Nagyon sok mindent ennek rendeltem alá. Például Kovács Mártont ezért kértem fel zeneszerzőnek, mert ő ízig-vérig színházi ember, de Bálint Dani operatőr felkérésében is nagy szerepet játszott, hogy a vérében van ez a valami.

MN: Mi indított arra, hogy az első film épp komédia legyen?

VCS: Nem számít a műfaj, bármilyen hihetetlen. Írok. Van egy stílusom és világnézetem, ami nem nélkülözi az iróniát. Ebből adódhat, hogy néha vicces lesz, amit írok. De sohasem az a cél, hogy nevettessek egyet. Persze szerencsés, ha mégis sikerül. Nézni sem bírok olyan filmet, amelyben nincs humor, szóljon bármiről.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.