Biblia helyett az okostelefonjában kereste az igét a bűnözőből lett álpap
Corpus_Christi_top_story_lead.jpg
Corpus Christi

Biblia helyett az okostelefonjában kereste az igét a bűnözőből lett álpap

Mikrofilm

Hamis próféta, vagy pedig rablóból válik a legjobb pandúr?

A Corpus Christi viszonylag rövid időn belül a második film, ami egy pap drámáján keresztül igyekszik a bűnről és megbánásról beszélni. Tavaly jelölték Oscarra a "Legjobb forgatókönyv" kategóriában Paul Schrader (Taxisofőr) A hitehagyott című moziját, míg a Corpus Christi az idei díjátadón versenyzett a "Legjobb nemzetközi film" kategóriájában. Mindkét alkotás a főszereplők magnetikus játékán alapszik, a hit kérdését boncolgatja és lassú történetvezetéssel, sötét tónusú képekkel operál – ám csak a külsőségeiket tekintve hasonlítanak egymásra. A hitehagyottban ugyanis Isten jelenlétének hiánya áll a dráma középpontjában, míg a Corpus Christiben épp ellenkezőleg:

mindent áthat a hit és a Teremtő mindenütt jelenlévősége – a kérdés csak az, mindez valódi-e.

A lengyel filmre a tavalyi díjszezonban az Élősködők diadalmenete miatt kevés fény vetült. A "Legjobb idegennyelvű film" kategóriájában gyakorlatilag semmi esélye nem volt a győzelemre, hiszen nemcsak a történelmet író dél-koreai film volt az ellenfele, hanem a dokumentumfilmeknél is jelölt macedón Méz – Királynő és Almodóvar egyik legjobbja, a szintén többszörösen jelölt Fájdalom és dicsőség. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a lengyel mozi nem futott jó szériát: otthonában blockbustereket megszégyenítő sikert ért el és számos országban forgalomba hozták – a tavaly szeptemberi Velencei Filmfesztiválon tartott premier után 10 hónappal hozzánk is eljutott.

A varsói gyors most előzi épp a budapesti személyt

Oscar-díj, rekordbevétel és egy fantasy-hős: dübörög a lengyel filmipar! A 2020-as év első popkulturális szernzációja a című Netflixes sorozat volt. A fantasy egy fiktív (közép)korban játszódik és egy magányos, hallgatag szörnyvadászról szó. A saját adatait féltve őrző, azokkal legfeljebb hencegő cég szerint közel 76 millióan voltak kíváncsiak a showra (vagyis néztek belőle legalább 2 percet) ,ez a teljes előfizetői bázisuk 45 százaléka.

A film valós történeten alapul: egy fiatal férfi papnak kiadva magát átveszi egy helyi vallási közösség irányítását. A sztori tálcán kínálja a magas labdákat: komédia esetén a félreértésekből és szereptévesztésből fakadó poénokat, dráma terén pedig a hamis prófétákról szóló súlyos mondanivalót. Jan Komasa rendező látszólag az utóbbi úton indul el, de nem mondott le a visszás helyzetben rejlő komikumról sem: az ál-pap a Biblia helyett az okostelefonjában keresi a választ, unorthodox megoldásai pedig felszabadítóan hatnak a konzervatív közösségre is. A film azonban nem elégszik meg ennyivel, újabb és újabb rétegeket pakol a főhős karakterére.

A 20 éves Daniel (Bartosz Bielenia zseniális alakítása) ugyanis a fiatalkorúak börtönében ülve találta meg Istent, és minden vágya, hogy pap legyen – az sem rettenti el, hogy az őt megtérítő atya figyelmezteti, erre előélete alapján semmi esély. Szabadulás után egy vidéki kisvárosba vetődik, melynek papja alkoholproblémái miatt elutazik – a két figura tehát pont ellentétes utat jár be, mint amire múltjuk alapján következtethetnénk.

Főhősünket először csak véletlenül gondolják papnak, ő azonban mindezt isteni jelnek véve beleáll a szerepbe.

Az új életre vágyó Danielnek azonban legalább annyira szüksége van a városkára, mint amennyire annak lakói ki vannak éhezve a bátor pap útmutatására: a közösség még mindig nem épült fel egy közelmúltban történt tragédiából. A hívek nem szeretnék, hogy a baleset okozóját is ott temessék el, ahol az áldozatokat; ennek érdekében pedig készek a papot is manipulálni, vagy éppen megfélemlíteni.

Egyszerre zajlik tehát egy Antigoné-szál és egy sajátos megváltástörténet is. A Corpus Christi ügyesen és érdekfeszítően egyensúlyozik Daniel figuráján; bár együttérzésünk egy percig sem kérdéses, a film végéig folyamatosan változik véleményünk arról, ki is ő: egy poklot megjárt, hitét kereső ember; egy tévelygő lélek, aki az őt körülvevők kétsége és kiút keresése emel a magasba; krisztusi figura vagy inkább az ő köntösét magára öltő Antikrisztus? Habár egyik lehetőséget sem szabad egyértelműen elvetnünk, Jan Komasa rendező azzal, hogy a gúnyáját levető figurát kálváriára küldi, meghozza a maga ítéletét Danielről és az őt körbevevőkről is.

A Corpus Christi július 2-től látható a magyar mozikban a Magyarhangya forgalmazásában.

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.