Biblia helyett az okostelefonjában kereste az igét a bűnözőből lett álpap
Corpus_Christi_top_story_lead.jpg
Corpus Christi

Biblia helyett az okostelefonjában kereste az igét a bűnözőből lett álpap

Mikrofilm

Hamis próféta, vagy pedig rablóból válik a legjobb pandúr?

A Corpus Christi viszonylag rövid időn belül a második film, ami egy pap drámáján keresztül igyekszik a bűnről és megbánásról beszélni. Tavaly jelölték Oscarra a "Legjobb forgatókönyv" kategóriában Paul Schrader (Taxisofőr) A hitehagyott című moziját, míg a Corpus Christi az idei díjátadón versenyzett a "Legjobb nemzetközi film" kategóriájában. Mindkét alkotás a főszereplők magnetikus játékán alapszik, a hit kérdését boncolgatja és lassú történetvezetéssel, sötét tónusú képekkel operál – ám csak a külsőségeiket tekintve hasonlítanak egymásra. A hitehagyottban ugyanis Isten jelenlétének hiánya áll a dráma középpontjában, míg a Corpus Christiben épp ellenkezőleg:

mindent áthat a hit és a Teremtő mindenütt jelenlévősége – a kérdés csak az, mindez valódi-e.

A lengyel filmre a tavalyi díjszezonban az Élősködők diadalmenete miatt kevés fény vetült. A "Legjobb idegennyelvű film" kategóriájában gyakorlatilag semmi esélye nem volt a győzelemre, hiszen nemcsak a történelmet író dél-koreai film volt az ellenfele, hanem a dokumentumfilmeknél is jelölt macedón Méz – Királynő és Almodóvar egyik legjobbja, a szintén többszörösen jelölt Fájdalom és dicsőség. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a lengyel mozi nem futott jó szériát: otthonában blockbustereket megszégyenítő sikert ért el és számos országban forgalomba hozták – a tavaly szeptemberi Velencei Filmfesztiválon tartott premier után 10 hónappal hozzánk is eljutott.

A varsói gyors most előzi épp a budapesti személyt

Oscar-díj, rekordbevétel és egy fantasy-hős: dübörög a lengyel filmipar! A 2020-as év első popkulturális szernzációja a című Netflixes sorozat volt. A fantasy egy fiktív (közép)korban játszódik és egy magányos, hallgatag szörnyvadászról szó. A saját adatait féltve őrző, azokkal legfeljebb hencegő cég szerint közel 76 millióan voltak kíváncsiak a showra (vagyis néztek belőle legalább 2 percet) ,ez a teljes előfizetői bázisuk 45 százaléka.

A film valós történeten alapul: egy fiatal férfi papnak kiadva magát átveszi egy helyi vallási közösség irányítását. A sztori tálcán kínálja a magas labdákat: komédia esetén a félreértésekből és szereptévesztésből fakadó poénokat, dráma terén pedig a hamis prófétákról szóló súlyos mondanivalót. Jan Komasa rendező látszólag az utóbbi úton indul el, de nem mondott le a visszás helyzetben rejlő komikumról sem: az ál-pap a Biblia helyett az okostelefonjában keresi a választ, unorthodox megoldásai pedig felszabadítóan hatnak a konzervatív közösségre is. A film azonban nem elégszik meg ennyivel, újabb és újabb rétegeket pakol a főhős karakterére.

A 20 éves Daniel (Bartosz Bielenia zseniális alakítása) ugyanis a fiatalkorúak börtönében ülve találta meg Istent, és minden vágya, hogy pap legyen – az sem rettenti el, hogy az őt megtérítő atya figyelmezteti, erre előélete alapján semmi esély. Szabadulás után egy vidéki kisvárosba vetődik, melynek papja alkoholproblémái miatt elutazik – a két figura tehát pont ellentétes utat jár be, mint amire múltjuk alapján következtethetnénk.

Főhősünket először csak véletlenül gondolják papnak, ő azonban mindezt isteni jelnek véve beleáll a szerepbe.

Az új életre vágyó Danielnek azonban legalább annyira szüksége van a városkára, mint amennyire annak lakói ki vannak éhezve a bátor pap útmutatására: a közösség még mindig nem épült fel egy közelmúltban történt tragédiából. A hívek nem szeretnék, hogy a baleset okozóját is ott temessék el, ahol az áldozatokat; ennek érdekében pedig készek a papot is manipulálni, vagy éppen megfélemlíteni.

Egyszerre zajlik tehát egy Antigoné-szál és egy sajátos megváltástörténet is. A Corpus Christi ügyesen és érdekfeszítően egyensúlyozik Daniel figuráján; bár együttérzésünk egy percig sem kérdéses, a film végéig folyamatosan változik véleményünk arról, ki is ő: egy poklot megjárt, hitét kereső ember; egy tévelygő lélek, aki az őt körülvevők kétsége és kiút keresése emel a magasba; krisztusi figura vagy inkább az ő köntösét magára öltő Antikrisztus? Habár egyik lehetőséget sem szabad egyértelműen elvetnünk, Jan Komasa rendező azzal, hogy a gúnyáját levető figurát kálváriára küldi, meghozza a maga ítéletét Danielről és az őt körbevevőkről is.

A Corpus Christi július 2-től látható a magyar mozikban a Magyarhangya forgalmazásában.

Figyelmébe ajánljuk

Mit jelent számunkra az új uniós médiatörvény?

  • Polyák Gábor
Március 13-án az Európai Parlament is rábólintott, és így uniós jogszabállyá lett az európai mé­dia­szabadságról szóló törvény. A rendelet végleges szövegét hamarosan ki is hirdetik az európai közlönyben. Mit jelent ez az új szabályozás a magyarországi sajtóviszonyokra, és mit az európaiakra nézve?