Film

Creed II

  • - kg -
  • 2019. február 17.

Mikrofilm

Addig még várni kell egy kicsit, míg Dolph Lundgren másik klasszikus, nyolcvanas évekbeli figurája, He-Man is feltámad, de a nemzetközi helyzetet elnézve már nagyon érik egy új Masters of the Universe-feldolgozás. Míg a kortárs kritikák nem láttak túl a felszíni primitívségen, az utókor igazat adott a sokoldalú svédnek, amiért He-Mant műanyag bábuként ábrázolta, hiszen valóban ez volt a figura eredete. A tüzesen üres tekintet ekkorra már kipróbált fegyvere volt az előadóművésznek, hiszen mögötte volt Ivan Drago, a Rocky IV. szovjet vasökle, Apollo Creed agyon­­ütője – ha Rockyt is lenyomja, még ma is áll a Szovjetunió.
A soha véget nem érő Rocky-szériától szép húzás volt, amikor Stallone, közel a 70-hez inkább Apollo fiát küldte ringbe – sikerült is egy tisztességes bokszfilmet összehozni, ami persze egy fabatkát sem ért volna Rocky téblábolása nélkül. Az ifjabb Creed elől másodszorra már nem is csak ő lopja el a show-t, hanem a naftalinból előhúzott öreg Drago is, aki az elmúlt évtizedeket számkivetettségben és az ifjabb Drago edzéstervének (sok-sok futás Ukrajna kies utcáin) kidolgozásával töltötte. Többen látni vélték, hogy közben tudományos munkát is végzett, a hollywoodi filmek oroszábrázolásából (végkövetkeztetés: javíthatatlanul béna) írta a disszertációját. Az új Creed-film egyetlen kuriózuma, hogy írtak egy kis megérdemelt szomorúságot a szarkalábas számkivetettnek. Shakespeare talán tudott volna még finomítani az arcélen, de így is popkulturális pluszpont jár minden alkalomért, amikor Dolph ábrázatán érzelmeket láthatunk kifejlődni.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.