Díjnyertes alkotásokkal, új magyar filmekkel és Lynch klasszikusával jön az artmozik ünnepe

  • narancs.hu
  • 2022. október 24.

Mikrofilm

„Európa újra mozizni megy” – szól a 7. Európai Art Mozi Nap mottója, a felhozatal pedig valóban filmnézésre ingerlő: Stork Natasa új romkomja, Cannes és Berlin legizgalmasabb európai filmjei, meditatív olasz dráma és német családi western is látható lesz majd. David Lynch Az elefántemberét ráadásul digitálisa felújítva vetítik!

November 13. az egész kontinensen az artmozik ünnepe: 38 ország több száz művészmozija vesz részt az immár hetedik alkalommal megrendezett Európai Art Mozi Napon, mely az Art Mozik Nemzetközi Szövetsége (CICAE) és az Europa Cinemas hálózat kezdeményezésére született meg. Itthon 28 mozi vesz részt a programban az Art-Mozi Egyesület szervezésében, a Nemzeti Kulturális Alap és a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával.

Idén különösen erős a magyar felhozatal. Stork Natasa a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre után ismét orvost alakít, ezúttal ráadásul dupla szerepben tűnik fel. A Veszélyes lehet a fagyiban ő Adél, a radiológus, valamint egypetéjű ikerpárja is – bár megszólalásig hasonlítanak egymásra, de teljesen máshogy látják magukat és egymást is. Szilágyi Fanni filmjében egy férfi érkezése kelt zavart a testvérpár életében, az így keletkezett romantikus gubanc pedig egyszerre vicces és drámai.

Az idén nyáron bemutatott Együtt kezdtükben humoros formában láthattuk, miként alakulnak át a gimis barátságok az évek múlásával – ugyanennek a drámai oldalát láthatjuk a Jövő nyárban. Kárpáti György Mór filmjében egy szerelmi háromszög egyik tagja öngyilkosságot követ el, ez pedig egykori osztálytársai életét is örökre megpecsételi.

Érkezik Petrovics Eszter Kodály-filmtrilógiájának középső része, A mi Kodályunk 2. rész – Psalmus Hungaricus is. Ebben a zeneszerző életének az I. világháborútól a Psalmus Hungaricus 1923-as bemutatójáig terjedő időszakáét dolgozza fel, kitekintve Kodály irodalmi érzékenységére is.

A programsorozat elhozza hozzánk az elmúlt év A-listás filmfesztiváljainak európai krémjét is. Felix Van Groeningenre a 2012-es, Oscarra is jelölt Alabama és Monroe óta mindenképpen érdemes odafigyelni. A zseniális bluegrass filmzenével érkező románc sikere után már Hollywoodban is bemutatkozott a Csodálatos fiúval, legújabb filmjével azonban visszatért az öreg kontinensre: a Nyolc hegy Paolo Cognetti magyarul is megjelent regényének adaptációja, amely két gyermek évtizedeken átnyúlú barátságán keresztül vizsgálja, hogy mi a teljes és boldog élet titka. A film Cannes-ban elnyerte a zsűri nagydíját.

Ugyancsak Cannes-ban, az Un Certain Regard szekcióban mutatták be az Isten földje című északi történelmi drámát, amely egy dán papról szól, aki a 19. században Izlandra utazik hogy templomot építsen és fotókat készítsen az ott élő emberekről. A zord vidék azonban nemcsak elképzeléseit, de világképét, erkölcsét és vallását is próbára teszi. 

Nemcsak Cannes, de Berlin legjava is nézhető lesz majd. Az Alcarrás Arany Medvével tért haza a Berlinaléról: a film egy kis spanyol falu életét mutatja be, ahol a generációkra visszanyúló őszibarack-termesztés évről évre nehezebb megélhetést biztosít.

A Mennem kell ghánai főhősei Németországban terveztek új életet kezdeni, ám be kell érniük Szerbiával, ugyanis Belgrádba toloncolták őket vissza. Álmaikról azonban nem hajlandóak letenni: a férj egy helyi klubnál építi focista-karrierjét, a feleség pedig színésznő szeretne lenni. Egy karizmatikus szír menekült érkezése azonban mindent összekuszál, így nemcsak vágyott életükért, de egymásért is kénytelenek harcolni. Strahinja Banovic drámáját a 2021-es Karlovy Vary filmfesztivál legjobb filmjének választották.

A barlang egy megtörtént események alapján készült, meditatív hangulatú dráma festményszerű képekkel. Középpontjában egy barlangászalakulat áll, akik 1961-ben elindulnak a dél-olasz vidékre feltáratlan járatokat kutatni – tevékenységeket pedig egy agg pásztor követi gyanakvóan a calabriai hegyek bérceiről.

A kis Winnetou-ban Karl May indián hősének gyerekkorát ismerhetjük meg egy kalandos családi film formájában: a bivalycsorda nem érkezik meg, így a fiatal apacs nővére és egy hozzá hasonlóan ifjú tolvaj segítségével nekivág, hogy megkeresse a hiányzó állatokat – apja, Incsu Csunna rosszallása ellenére.

Az elefántember David Lynch egyik leghagyományosabb és közérthetőbb filmje, amelyet hatalmas sikerű bemutatkozása, a Radírfej után készített – sikerét mutatja, hogy 8 Oscarra, köztük a Legjobb rendező és a Legjobb film díjára is jelölték. Az érzelmeinkkel játszadozó, hátborzongató és megható film az elefántemberként ismertté vált John Merrickről szól, akinek arca és teste is súlyosan deformálódott, ezért torzszülött cirkuszi attrakcióként tengette életét. A film most digitálisan felújított változatban lesz látható.

A vetítésekre jegyeket a résztvevő mozik honlapján vagy személyesen a pénztáraknál lehet váltani.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.