Legendás színésznő az első, aki ázsiai származásúként amerikai pénzre került

Mikrofilm

Anna May Wong történelmet írt: 300 millió negyeddollárosra került fel neve és arca.

„Bátor szószóló, aki az ázsiai amerikaiak képviseletéért és sokszínűbb szerepeiért küzdött” – nyilatkozta Ventris Gibson, az Egyesült Államok pénzverdéjének vezetője Anna May Wongról, aki első ázsiai származásúként kaphatott saját amerikai pénzérmét. A pályája és jelentősége előtti tisztelgés gyanánt ugyanis több mint 300 millió negyeddollárosra kerül fel neve és arca. Jelenlegi árfolyamon egy 25 centes pénzérme több mint 105 forintot ér.

Wong az 1920-as években vált ismertté, amikor még bevett szokás volt a fehéreket feketére, vagy épp ázsiaira maszkírozni – a black- és yellowface-jelenségről, na meg a klasszikus filmek rasszizmusáról ebben a cikkünkben írtunk. A színésznőt ráadásul nemcsak ez hátráltatta: ekkor még éltek azok a keveredést tiltó törvények, melyek tiltották például a különböző bőrszínűek közti kapcsolatot. Nem beszélve az 1882-ben hozott, a kínaiak bevándorlását és az onnan érkező vendégmunkásokat korlátozó Chinese Exclusion Actról. Wong azonban a xenofóbia és rasszizmus ellenére sikeres tudott lenni: kezdetben még olyan apró szerepeket kapott, mint mongol szolga a Douglas Fairbanks-féle 1924-es A bagdadi tolvajban, vagy Tigrisliliom az ugyanebben az évben készült Pán Péterben. Később azonban az 1929-es Piccadilly című krimit vagy 1937-es Shanghai leányát már ugyanúgy az ő arcával és nevével adták el, mint a Rabszolgavásár című 1934-es Ali Baba-feldolgozást.

Wong gyakran volt alulfizetett, és mint az említett filmekből is látszik, legtöbbször sztereotip szerepeket osztottak rá: jellemzően gonosz csábítót, szolgát vagy szobalányt alakított, eposzi jelzője pedig „a színésznő, aki ezer halált halt” volt, ugyanis karakterei általában nagyjelenetben lehelték ki lelküket. A színésznőnek magának is elege volt ebből: „Belefáradtam azokba a szerepekbe, amiket el kell játszanom. Miért van az, hogy a kínaiak szinte mindig gonoszt alakítanak a vásznon, ráadásul kegyetlen gonoszokat – gyilkosokat, árulókat, igazi kígyókat. Mi nem ilyenek vagyunk” – nyilatkozta 1933-ben. Karrierje későbbi részében el is hagyta Hollywoodot és inkább Angliában és Franciaországban készített filmeket. 1961-ben, 56 évesen halt meg. Alakjáról egy szakértő így nyilatkozott: Wong szerette volna ha valódi színésznőként, látomással és ambícióval rendelkező nőként és amerikaiként tekintenek rá, abban az időszakban az amerikai társadalom azonban nem tudott túllépni a sztereotípiákon, és végig egzotikusnak, külföldinek látták.

1960-ban a színésznő saját csillagot kapott a hollywoodi Hírességek sétányán – első ázsiai származású filmesként.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.