Interjú

Jeremy Irons: „Diktátor vagyok”

Mikrofilm

Titokzatos szerepében délcegen üli meg a lovát, és klónokat készít kilóra – New Yorkban beszélgettünk vele.

Alan Moore magyarul is megjelent híres képregényét viszi tovább az HBO új sorozata, a Watchmen.

Magyar Narancs: Miért van az, hogy Hollywood rendre klasszikusokon iskolázott brit színészekhez fordul, ha gonosz tudósra, elvetemült nácira vagy kifinomult nemesemberre van szüksége?

Jeremy Irons: Ha én azt tudnám! Pedig a sorozatban játszott figurám is, papíron legalábbis, német eredetű. De az ember nem tesz fel ilyen kérdéseket, csak hálás a melóért. Damon (Lindelof, a sorozat megalkotója – a szerk.) vagy másfél órán át magyarázta az elképzeléseit, hogy miről is lenne szó, csak beszélt és beszélt, én pedig csak ettem az ebédemet, és csodáltam a lelkesedését.

Azt gondoltam, a jóisten sem tudja, miről beszél, de az biztos, hogy valami izgalmas dolog van készülőben. Damon munkáiban egyszerre van jelen a politikai és a művészi aspektus. Lehet, hogy ez egy fantázia szülte világ, de a kérdései a körü­löttünk lévő világra vonatkoznak.

Jeremy Irons a Watchmen-ben

Jeremy Irons a Watchmen-ben

Fotó: imdb

MN: Ön hogy áll a politikával? Szokott például tüntetésre járni?

JI: Nem, azt nem szoktam. E téren a legutóbbi megnyilvánulásom az volt, hogy csináltam egy dokumentumfilmet Trashed címmel, mely talán többeket megismertetett az emberiség felhalmozta hulladékkal. A családban a feleségem a tüntetésre járó. Én húzom a számat. Néztem a Tienanmen téren történteket, néztem, ahogy Angliában hatalmas tömegek vonultak az iraki háború ellen, nézem, hogy mi történik most Hongkongban.

És nem hiszem, hogy a jelen helyzetben a tömegmegmozdulásokkal célt lehet érni, hacsak nem áll a tömegek mögött megfelelő szervezettség. De még nem találtuk meg a módját, hogy megfelelően szerveződjünk. Utcára vonulunk, kieresztjük a gőzt, olykor elfajulnak a dolgok, de kell, hogy valami konkrét célt szolgáljon a megmozdulás, máskülönben nem ér célt, amiért az utcára vonultál. A tiltakozás jó, de jelen formájában hatástalannak látom.

MN: A sorozat utópisztikus világában Robert Redford az USA elnöke. Ideális választásnak tartja Redfordot?

JI: Hát, biztosan jobb, mint a jelenlegi. Redford intelligens alak, nemcsak színész, de producer és rendező is. Ennél azért vannak rosszabb összeállítások.

MN: Sosem vonzotta a politikai karrier?

JI: Nem. Apám mondogatta, hogy sose menj a politika közelébe, mert az csak boldogtalanná tesz. Szerintem igaza volt. Ez nem idealistáknak való. Persze vannak jó példák, ilyen volt Václav Havel, aki úgy került a politikába, hogy sikerült megőriznie az idealizmusát. De Angliában mire odáig jutsz, hogy a hatalom közelébe kerülsz, már annyi kompromisszumot kellett megkötnöd… Ez nem nekem való. Természetemnél fogva én inkább diktátor vagyok. Ha így is lehetne, ha azt mondhatnám, na, elég a mellébeszélésből, végezzük a dolgunkat, oldjuk meg a kapitalizmus problémáit…

false

 

Fotó: HBO

MN: Tegyük fel, megadatik, hogy egy évre diktátor lehet. Első intézkedés diktátorként?

JI: Megváltoztatnám az adórendszert, a dúsgazdag, világméretű cégek pénzéből segíteném a szegényeket. Egy jótékony diktátor – ezt Adrian Veidt, a sorozatbeli figurám is szívesen elmondta volna magáról.

MN: Megkönnyíthette az azonosulást a szereppel, hogy nemcsak a sorozatban, de a valóságban is van egy kastélya.

JI: A saját kastélyom méretben azért elmarad a filmbélitől. De nem csak kisebb, jobban is mutat. Az én váram vonzóbb, ugyanakkor egyszerűbb építmény. Sokkal hívogatóbb látvány. A sorozatban egy viktoriánus kastélyom van, a korabeli építészeti túlzások szörnyeteg példánya. Borzalmas egy hely, szerintem el kéne bontani.

MN: Színészként máshogy viszonyul egy tévés felkéréshez, mint egy filmeshez?

JI: A régi időkben nem tartottam sokra a tévésorozatos munkákat, miért is lelkesedtem volna valami olyasmiért, amiről mindenki elkapcsol, ha foci megy a másik csatornán. Ma már persze más a helyzet, az elkapcsolás nem akkora fenyegetés, és a forgatókönyvek minősége is sokat javult.

MN: Ahhoz képest, hogy ennyire ódzkodott a médiumtól, egy tévésorozat volt az, amelyik sztárt faragott önből: Evelyn Waugh Utolsó látogatásának feldolgozása.

JI: Ez valóban fordulópontot jelentett. Mert egész szép pályafutást mondhattam magamnak a színházban, a nevemet már a cím felett tüntették fel, ami hízelgő, de tudtam, hogy csak az időmet vesztegetem, mert a kutya sem tudja, hogy a világon vagyok. Tudtam, hogy csinálnom kell valamit a tévében, tudatosan kerestem a lehetőséget.

Amikor szembejött a Brideshead Revisited (a Waugh-regény eredeti címe – a szerk.), rástartoltam. Ez és A francia hadnagy szeretője, amelyet ugyanakkor forgattam, megtette a magáét. Tudja, rengeteg nagyszerű színészünk van Angliában, de mintha valami mágneses erő visszahúzna minket. Nekem erre a két projektre volt szükségem, hogy kilőjek a nemzetközi sztratoszférába. Szerencsém volt.

MN: Utoljára mikor kellett meghallgatásra járnia?

JI: Talán 23 vagy 24 éves lehettem az utolsónál. Pocsék vagyok ilyen helyzetekben.

Az interjú eredetileg a Magyar Narancs 2019 / 43. számában jelent meg.

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.