Interjú

Jeremy Irons: „Diktátor vagyok”

Mikrofilm

Titokzatos szerepében délcegen üli meg a lovát, és klónokat készít kilóra – New Yorkban beszélgettünk vele.

Alan Moore magyarul is megjelent híres képregényét viszi tovább az HBO új sorozata, a Watchmen.

Magyar Narancs: Miért van az, hogy Hollywood rendre klasszikusokon iskolázott brit színészekhez fordul, ha gonosz tudósra, elvetemült nácira vagy kifinomult nemesemberre van szüksége?

Jeremy Irons: Ha én azt tudnám! Pedig a sorozatban játszott figurám is, papíron legalábbis, német eredetű. De az ember nem tesz fel ilyen kérdéseket, csak hálás a melóért. Damon (Lindelof, a sorozat megalkotója – a szerk.) vagy másfél órán át magyarázta az elképzeléseit, hogy miről is lenne szó, csak beszélt és beszélt, én pedig csak ettem az ebédemet, és csodáltam a lelkesedését.

Azt gondoltam, a jóisten sem tudja, miről beszél, de az biztos, hogy valami izgalmas dolog van készülőben. Damon munkáiban egyszerre van jelen a politikai és a művészi aspektus. Lehet, hogy ez egy fantázia szülte világ, de a kérdései a körü­löttünk lévő világra vonatkoznak.

Jeremy Irons a Watchmen-ben

Jeremy Irons a Watchmen-ben

Fotó: imdb

MN: Ön hogy áll a politikával? Szokott például tüntetésre járni?

JI: Nem, azt nem szoktam. E téren a legutóbbi megnyilvánulásom az volt, hogy csináltam egy dokumentumfilmet Trashed címmel, mely talán többeket megismertetett az emberiség felhalmozta hulladékkal. A családban a feleségem a tüntetésre járó. Én húzom a számat. Néztem a Tienanmen téren történteket, néztem, ahogy Angliában hatalmas tömegek vonultak az iraki háború ellen, nézem, hogy mi történik most Hongkongban.

És nem hiszem, hogy a jelen helyzetben a tömegmegmozdulásokkal célt lehet érni, hacsak nem áll a tömegek mögött megfelelő szervezettség. De még nem találtuk meg a módját, hogy megfelelően szerveződjünk. Utcára vonulunk, kieresztjük a gőzt, olykor elfajulnak a dolgok, de kell, hogy valami konkrét célt szolgáljon a megmozdulás, máskülönben nem ér célt, amiért az utcára vonultál. A tiltakozás jó, de jelen formájában hatástalannak látom.

MN: A sorozat utópisztikus világában Robert Redford az USA elnöke. Ideális választásnak tartja Redfordot?

JI: Hát, biztosan jobb, mint a jelenlegi. Redford intelligens alak, nemcsak színész, de producer és rendező is. Ennél azért vannak rosszabb összeállítások.

MN: Sosem vonzotta a politikai karrier?

JI: Nem. Apám mondogatta, hogy sose menj a politika közelébe, mert az csak boldogtalanná tesz. Szerintem igaza volt. Ez nem idealistáknak való. Persze vannak jó példák, ilyen volt Václav Havel, aki úgy került a politikába, hogy sikerült megőriznie az idealizmusát. De Angliában mire odáig jutsz, hogy a hatalom közelébe kerülsz, már annyi kompromisszumot kellett megkötnöd… Ez nem nekem való. Természetemnél fogva én inkább diktátor vagyok. Ha így is lehetne, ha azt mondhatnám, na, elég a mellébeszélésből, végezzük a dolgunkat, oldjuk meg a kapitalizmus problémáit…

false

 

Fotó: HBO

MN: Tegyük fel, megadatik, hogy egy évre diktátor lehet. Első intézkedés diktátorként?

JI: Megváltoztatnám az adórendszert, a dúsgazdag, világméretű cégek pénzéből segíteném a szegényeket. Egy jótékony diktátor – ezt Adrian Veidt, a sorozatbeli figurám is szívesen elmondta volna magáról.

MN: Megkönnyíthette az azonosulást a szereppel, hogy nemcsak a sorozatban, de a valóságban is van egy kastélya.

JI: A saját kastélyom méretben azért elmarad a filmbélitől. De nem csak kisebb, jobban is mutat. Az én váram vonzóbb, ugyanakkor egyszerűbb építmény. Sokkal hívogatóbb látvány. A sorozatban egy viktoriánus kastélyom van, a korabeli építészeti túlzások szörnyeteg példánya. Borzalmas egy hely, szerintem el kéne bontani.

MN: Színészként máshogy viszonyul egy tévés felkéréshez, mint egy filmeshez?

JI: A régi időkben nem tartottam sokra a tévésorozatos munkákat, miért is lelkesedtem volna valami olyasmiért, amiről mindenki elkapcsol, ha foci megy a másik csatornán. Ma már persze más a helyzet, az elkapcsolás nem akkora fenyegetés, és a forgatókönyvek minősége is sokat javult.

MN: Ahhoz képest, hogy ennyire ódzkodott a médiumtól, egy tévésorozat volt az, amelyik sztárt faragott önből: Evelyn Waugh Utolsó látogatásának feldolgozása.

JI: Ez valóban fordulópontot jelentett. Mert egész szép pályafutást mondhattam magamnak a színházban, a nevemet már a cím felett tüntették fel, ami hízelgő, de tudtam, hogy csak az időmet vesztegetem, mert a kutya sem tudja, hogy a világon vagyok. Tudtam, hogy csinálnom kell valamit a tévében, tudatosan kerestem a lehetőséget.

Amikor szembejött a Brideshead Revisited (a Waugh-regény eredeti címe – a szerk.), rástartoltam. Ez és A francia hadnagy szeretője, amelyet ugyanakkor forgattam, megtette a magáét. Tudja, rengeteg nagyszerű színészünk van Angliában, de mintha valami mágneses erő visszahúzna minket. Nekem erre a két projektre volt szükségem, hogy kilőjek a nemzetközi sztratoszférába. Szerencsém volt.

MN: Utoljára mikor kellett meghallgatásra járnia?

JI: Talán 23 vagy 24 éves lehettem az utolsónál. Pocsék vagyok ilyen helyzetekben.

Az interjú eredetileg a Magyar Narancs 2019 / 43. számában jelent meg.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.