Ahogy ezekből a címekből is kitűnik, a magyar filmalkotók szerint egy tini elképzelhetetlen internet nélkül – meglehet, nem is tévednek nagyot. A RLSM a bullying témáját dolgozta fel ízlésesen és stílusosan, összetett figurái és látásmódjának érzékenysége révén bőven a kioktató jellegű drámák fölé nőve. A FOMO a Schwechtje taposta úton lépdel, de tovább is merészkedik annál. A téma a manapság egymástól egyre ritkábban elválasztható szexuális és internetes zaklatás, Hartung Attila filmjében viszont nincsenek hősök és antihősök, jól ismert és előre kijelölt érzelmi ösvények. Ez egyrészt örömteli, hiszen azt bizonyítja, hogy a zsáner immár nálunk sem egy helyben toporog, másrészt viszont nemegyszer úgy érezhetjük, hogy saját kérdéseikre sincs egyértelmű válaszuk az alkotóknak – lehet, hogy a kérdések súlyát sem tudják felmérni.
FOMO, azaz Fear of Missing Out, vagyis a félelem, hogy lemaradunk valamiről – e para bűvkörében élik életüket a Falka tagjai. A társaság tagjai mind egy budai elit gimnáziumba járnak, ahova a forgatókönyvírói szeszély szerencsére nem álmodott pomponcsapatot vagy gothokból, geekekből és cicababákból álló menzacsoportosulásokat. Itt minden valóságszagú a fegyelmezni képtelen, rosszul szabott ingben járó töritanártól kezdve a tehetős szülőkig, akikkel – mindenki tudja ezt – nem jó ujjat húzni. A Falka tagjai YouTube-videókkal üldözik a tizenöt perces hírnevet: kihívások, viccesnek szánt baromkodások, polgárpukkasztás és egymás sértegetése a fő profiljuk. A fiúk első ránézésre ugyanolyanok, van ugyan bandavezér, nagy dumás és szájhős is köztük, de mind ugyanarra hajtanak: olcsó hírnévre, bulira és szexre. Egyikük, Gergő azonban a gyáva nyúl játék egy pontján nem bírja elviselni barátai és a közeg nyomását, és túl messzire megy.
A mindezt bemutató első húsz perc bravúros, szinte hibátlan: nem nagyon akad magyar film, mely képileg és nyelvileg is ilyen tökéletesen mutatja be a mai tizenéveseket. A YouTube-videók esztétikája találkozik egy rakás kreatív ötlettel és poénnal, alig győzzük kapkodni a fejünket. Majd következnek a házibuli jelenetei, ahol nemcsak az iram nem hagy alább, de az alkotó megmutatja, hogy nemcsak az megy séróból, hogy mire pörögnek a tinik, de tisztában van azzal is, hogyan éreznek: elkapott pillantások, szégyenlős pohársimítások és egymásba kapaszkodó szemek bizonyítják, milyen könnyű két fiatalnak egymásba habarodni. És milyen könnyű elvetni a sulykot: még pár kávés vodka, füves cigi, huzira sör, és Gergő és Lilla találkozása máris nem arról szól, hogy összejönnek-e, hanem arról, hogy ki csinál nagyobb hülyeséget. Lilla ugyanis a töritanár lánya, aki ezt a kétes bélyeget úgy igyekszik levakarni, hogy minden hülyeségbe belemegy – ő sem akar lemaradni semmiről. Miután öntudatlanra itta magát, a fiúk elkezdik cukkolni Gergőt: használja ki a helyzetet és a magatehetetlen lányt, mindezt pedig vegye is videóra. Gergő, mivel érzékenyebb a többieknél, és ezért a szokásosnál is több szívatást kell elviselnie, belemegy a dologba. A videó kikerül az internetre, az esetnek híre megy, az így kipattanó botrány pedig egyszerre fenyegeti az iskola hírnevét és Gergő továbbtanulását. A legnagyobbat mégis Lilla bukja, akinek az egész élete felborul; mint tudjuk, a részegség a fiúknál dicsőség, a lányoknál pedig stigma.
A FOMO a játékidő nagy részében Gergő sorsát követi, aki először mentegetőzik, majd menekül, mielőtt eljut a Canossáig.
Zaklatások áldozatairól számtalan film készült már, a bűnösökből viszont ritkán lesznek főszereplők – a film ebben is rendhagyónak számít. Sokszor úgy tűnik, nem is tud mit kezdeni a helyzettel: jelenetek sorával igyekszik leválasztani Gergőt a bandáról, bemutatva, hogy az ordító látszatok ellenére mennyire különbözik tőlük. Miközben a fiúk Lillát keresve keresztül-kasul átszelik Budapestet, egy hevenyészett társadalmi tablót is kapunk, amely szerint nemcsak a Falkával van baj, de mindenkivel: az ország rasszistákkal, sovinisztákkal és futóbolondokkal van tele – sajnos ennek ellenkezőjére sincs bizonyítékunk, de minden rosszat a környezetünk számlájára írni semmivel sem érettebb, mint betiltani az internetet, mert azon úgyis csak cicás videók vannak. A film humora e második játékrészben már fogyatkozóban van, a dráma viszont már feltűnően biceg: Yorgos Goletsas mindent megtesz, hogy Gergő ne csak menő gyerekként, de vezeklő bűnösként is hihető és valósághű legyen, de a bűn és bűnhődés egyszerűen nincsenek egyensúlyban egymással.
Ennek ellenére a FOMO-tól nem lehet elvitatni, hogy a megkérdőjelezhető dramaturgia ellenére – vagy talán épp azért – kérdéseket, remélhetőleg társadalmi vitát is generál; egy ilyen filmnek nem is lehet fontosabb célja.
Forgalmazza a Mozinet
