Dolgozd ki a beled, kussolj és tűrd a sorsod

  • -ts-
  • 2020. november 14.

Mikrofilm

Rabszolgasors a mai verziós ajánlatunk.

Nagyon fenn kezd a francia Sung-A Yoon belga filmje, a Tengerentúl. Egy WC-tisztítás kellős közepébe csöppenünk, nem kell semmi különösebb szörnyűségre, mocsokra gondolni, a mérsékelten igényes objektum (szimpla fehér műanyagülőkével) már érkezésünkkor ragyog a tisztaságtól, mint ahogy a közvetlen környezete is. Az ajtón lesünk be, s látjuk, ahogy egy fiatal nő egyre csak súrolja, tisztogatja, el nem tudjuk képzelni, hogy mit, mikor már olyan az egész, mint a patyolat. Akkor is idegőrlő három-négy perc lenne, ha a fiatal nő nem sírna közben. De sír, először csak halkabban, aztán kicsit erősebben, de mégis óvatosan, tartózkodóan, nehogy meghallja, észrevegye valaki… holott a kamerán kívül nincs ott senki más.

A Fülöp-szigeteken járunk, hm, hogy is mondható, egy „iskolában”, mely gyakorlatilag rabszolgának képzi ki növendékeit, olyan fiatal nőket, akik ezen tanulmányaik befejeztével útnak indulnak valahová Ázsiába, hogy házvezetőnőként, gyerekfelvigyázóként vagy éppenséggel szakácsnőként (csupa eufemizmus, tulajdonképpen a cseléd szó is udvarias túlzás) keressék meg otthon maradott családjuk, gyerekeik kenyerét. Az iskola szerfelett alapos, tényleg az életre nevel, nem csak a helyes ágyazás, a pontos terítés és az egyéb házimunkák elsajátítására fektet nagy súlyt, de igyekszik felkészíteni növendékeit a várható traumákra: az érzéketlen, fillérjeikért emberfeletti munkát követelő munkáltatók könnyen megjósolható mocsokságairól. Látunk például egy helyzetgyakorlatot, melyben a ház angolul kommunikáló úrnője arra utasítja az alkalmazottat, hogy húzza el a szőnyeget, amikor a lány már harmadszor is megigazítja a szőnyeget, már ordítva mutat rá az ablakra, hogy húzza már el a szőnyeget. De asszonyom, az a függöny. Azt hiszed, én hülye vagyok, és nem tudok angolul…

false

Volt pár éve (pontosan 2012-ben) egy nagysikerű svéd televíziós sorozat, a Real Humans, talán emlékeznek rá, tán három évadot is megért, de készült belőle brit remake is. Ez az elég keserű utópia a közeli jövőben játszódott, amikor az ember olcsó pénzért emberkülsejű robotokkal könnyíti meg önmaga számára a házimunkát. Kutyasorsuk van ezeknek a robotoknak, tényleg embertelen, amit el kell viselniük. Sung-A Yoon egészen kiváló dokumentumfilmjében szórul szóra ugyanezt látjuk – két perdöntő különbséggel, amelyikből nem is az a szörnyűbbik, hogy itt élő, érző emberek vannak ugyanolyan kiszolgáltatott helyzetben, mint a fikciós műben a gépek. Hanem inkább az, hogy ott a robotok fellázadtak, az emberek fejében viszont még csak valami hasonló sem fordul meg. Hát, hogy is… Ők csak sírnak, és pucolják a klotyót.

Az idén online megrendezett 17. Verzió Emberi jogi Dokumentumfilm Fesztivál programja ide kattintva érhető el, a film pedig itt.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.