Dolgozd ki a beled, kussolj és tűrd a sorsod

  • -ts-
  • 2020. november 14.

Mikrofilm

Rabszolgasors a mai verziós ajánlatunk.

Nagyon fenn kezd a francia Sung-A Yoon belga filmje, a Tengerentúl. Egy WC-tisztítás kellős közepébe csöppenünk, nem kell semmi különösebb szörnyűségre, mocsokra gondolni, a mérsékelten igényes objektum (szimpla fehér műanyagülőkével) már érkezésünkkor ragyog a tisztaságtól, mint ahogy a közvetlen környezete is. Az ajtón lesünk be, s látjuk, ahogy egy fiatal nő egyre csak súrolja, tisztogatja, el nem tudjuk képzelni, hogy mit, mikor már olyan az egész, mint a patyolat. Akkor is idegőrlő három-négy perc lenne, ha a fiatal nő nem sírna közben. De sír, először csak halkabban, aztán kicsit erősebben, de mégis óvatosan, tartózkodóan, nehogy meghallja, észrevegye valaki… holott a kamerán kívül nincs ott senki más.

A Fülöp-szigeteken járunk, hm, hogy is mondható, egy „iskolában”, mely gyakorlatilag rabszolgának képzi ki növendékeit, olyan fiatal nőket, akik ezen tanulmányaik befejeztével útnak indulnak valahová Ázsiába, hogy házvezetőnőként, gyerekfelvigyázóként vagy éppenséggel szakácsnőként (csupa eufemizmus, tulajdonképpen a cseléd szó is udvarias túlzás) keressék meg otthon maradott családjuk, gyerekeik kenyerét. Az iskola szerfelett alapos, tényleg az életre nevel, nem csak a helyes ágyazás, a pontos terítés és az egyéb házimunkák elsajátítására fektet nagy súlyt, de igyekszik felkészíteni növendékeit a várható traumákra: az érzéketlen, fillérjeikért emberfeletti munkát követelő munkáltatók könnyen megjósolható mocsokságairól. Látunk például egy helyzetgyakorlatot, melyben a ház angolul kommunikáló úrnője arra utasítja az alkalmazottat, hogy húzza el a szőnyeget, amikor a lány már harmadszor is megigazítja a szőnyeget, már ordítva mutat rá az ablakra, hogy húzza már el a szőnyeget. De asszonyom, az a függöny. Azt hiszed, én hülye vagyok, és nem tudok angolul…

false

Volt pár éve (pontosan 2012-ben) egy nagysikerű svéd televíziós sorozat, a Real Humans, talán emlékeznek rá, tán három évadot is megért, de készült belőle brit remake is. Ez az elég keserű utópia a közeli jövőben játszódott, amikor az ember olcsó pénzért emberkülsejű robotokkal könnyíti meg önmaga számára a házimunkát. Kutyasorsuk van ezeknek a robotoknak, tényleg embertelen, amit el kell viselniük. Sung-A Yoon egészen kiváló dokumentumfilmjében szórul szóra ugyanezt látjuk – két perdöntő különbséggel, amelyikből nem is az a szörnyűbbik, hogy itt élő, érző emberek vannak ugyanolyan kiszolgáltatott helyzetben, mint a fikciós műben a gépek. Hanem inkább az, hogy ott a robotok fellázadtak, az emberek fejében viszont még csak valami hasonló sem fordul meg. Hát, hogy is… Ők csak sírnak, és pucolják a klotyót.

Az idén online megrendezett 17. Verzió Emberi jogi Dokumentumfilm Fesztivál programja ide kattintva érhető el, a film pedig itt.

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”