Egy képregény kedvéért újra összeáll a Forrest Gump csapata

  • narancs.hu
  • 2022. február 23.

Mikrofilm

Richard McGuire Here című, formabontó graphic noveljét adaptálják vászonra.

A Forrest Gump minden idők legkedveltebb filmje, amit egyedül talán a Ponyvaregény feketeöves rajongói gyűlölnek. Az 1995-ös Oscaron ugyanis minden jelentősebb díjat elvitt Tarantino opusza elől: 6 aranyszobrocskával ment haza, többek között győzött Tom Hanks a férfi főszereplők, Robert Zemeckis a rendezők és Eric Roth az adaptált forgatókönyvek között. A legendás trió a hírek szerint ismét összeáll: együtt adaptálják vászonra Richard McGuire forradalmi, 2014-es képregényét, a Here-t.

A művet sokan csak egy képregénynek álcázott művészkönyvnek nevezik, jelentsen a kifejezés bármit. A Here eredetileg egy hatoldalas képregényként indult a Raw magazinban 1989-ben. Az újságot a legendás holokauszt-egérmese, a Maus alkotója, Art Spiegelman szerkesztette Francoise Moulyval karöltve, és a műfaj underground vonulatának megkerülhetetlen darabjává vált.

McGuire alkotása lényegében egy interaktív képregény, amely egymásba illesztett panelek segítségével meséli el az egész bolygó történetét Kr. e. 500 000-től kezdve egészen a távoli jövőig. Így például láthatjuk, hogy ahol egykor egy dinoszaurusz pihent, pár ezer évvel később emberek ügyködnek, majd még egy ugrás, és egy tinédzser alszik a földön. A mű már megjelenésekor hatalmas sikert aratott; amellett ugyanis hogy a képregény műfaját is újrafogalmazza, azt is megkérdőjelezi, hogyan gondolkodunk térről és időről. „Szülinapok, halálok, dinók. Az univerzum harminchat képkockában” – fogalmazott a The Guardian kritikusa. „Állítólag a világ legunalmasabb dolga azt figyelni, hogyan szárad a festék a falon, de Richard McGuire képregénye sikeresen cáfolja ezt a közhelyet. Az egész csak azon múlik, hogy mettől meddig nézzük azt a falat, megvárhatom-e, amíg magától ledől, és a nézésbe beleszámítanak-e azok a falak, amelyek korábban itt álltak és később itt fognak állni ezen a szent helyen” – írtuk a Here-ről cikkünkben, amelyben többek között Terrence Malick Az élet fája című filmjéhez hasonlítottuk a képregényt.

Kérdés, mindebből mit és hogyan tud vászonra adaptálni a Forrest Gump mögött álló filmes csapat. Egy biztos: Robert Zemeckis folyamatosan feszegeti a filmes vizuális ábrázolásmód határait, még ha mindehhez sokszor nem is társul hasonlóan ambíciózus történet. Már a Forrest Gump is előremutató volt vizuális effektjei miatt, melyek a főhőst a történelem meghatározó jelenetei közé helyezték; de saját idejében a Polar Expressz és a Roger Nyúl a pácban is a leglátványosabb filmek közé tartoztak. Eric Roth épp tavaly bizonyította be a Dűnével, hogy megfilmesíthetetlennek hitt könyvek adaptációja is lehetséges – Tom Hanks pedig még mindig a világ legkedvesebb színésze, mindezek pedig némi reményre adnak okot.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.