Egy képregény kedvéért újra összeáll a Forrest Gump csapata

  • narancs.hu
  • 2022. február 23.

Mikrofilm

Richard McGuire Here című, formabontó graphic noveljét adaptálják vászonra.

A Forrest Gump minden idők legkedveltebb filmje, amit egyedül talán a Ponyvaregény feketeöves rajongói gyűlölnek. Az 1995-ös Oscaron ugyanis minden jelentősebb díjat elvitt Tarantino opusza elől: 6 aranyszobrocskával ment haza, többek között győzött Tom Hanks a férfi főszereplők, Robert Zemeckis a rendezők és Eric Roth az adaptált forgatókönyvek között. A legendás trió a hírek szerint ismét összeáll: együtt adaptálják vászonra Richard McGuire forradalmi, 2014-es képregényét, a Here-t.

A művet sokan csak egy képregénynek álcázott művészkönyvnek nevezik, jelentsen a kifejezés bármit. A Here eredetileg egy hatoldalas képregényként indult a Raw magazinban 1989-ben. Az újságot a legendás holokauszt-egérmese, a Maus alkotója, Art Spiegelman szerkesztette Francoise Moulyval karöltve, és a műfaj underground vonulatának megkerülhetetlen darabjává vált.

McGuire alkotása lényegében egy interaktív képregény, amely egymásba illesztett panelek segítségével meséli el az egész bolygó történetét Kr. e. 500 000-től kezdve egészen a távoli jövőig. Így például láthatjuk, hogy ahol egykor egy dinoszaurusz pihent, pár ezer évvel később emberek ügyködnek, majd még egy ugrás, és egy tinédzser alszik a földön. A mű már megjelenésekor hatalmas sikert aratott; amellett ugyanis hogy a képregény műfaját is újrafogalmazza, azt is megkérdőjelezi, hogyan gondolkodunk térről és időről. „Szülinapok, halálok, dinók. Az univerzum harminchat képkockában” – fogalmazott a The Guardian kritikusa. „Állítólag a világ legunalmasabb dolga azt figyelni, hogyan szárad a festék a falon, de Richard McGuire képregénye sikeresen cáfolja ezt a közhelyet. Az egész csak azon múlik, hogy mettől meddig nézzük azt a falat, megvárhatom-e, amíg magától ledől, és a nézésbe beleszámítanak-e azok a falak, amelyek korábban itt álltak és később itt fognak állni ezen a szent helyen” – írtuk a Here-ről cikkünkben, amelyben többek között Terrence Malick Az élet fája című filmjéhez hasonlítottuk a képregényt.

Kérdés, mindebből mit és hogyan tud vászonra adaptálni a Forrest Gump mögött álló filmes csapat. Egy biztos: Robert Zemeckis folyamatosan feszegeti a filmes vizuális ábrázolásmód határait, még ha mindehhez sokszor nem is társul hasonlóan ambíciózus történet. Már a Forrest Gump is előremutató volt vizuális effektjei miatt, melyek a főhőst a történelem meghatározó jelenetei közé helyezték; de saját idejében a Polar Expressz és a Roger Nyúl a pácban is a leglátványosabb filmek közé tartoztak. Eric Roth épp tavaly bizonyította be a Dűnével, hogy megfilmesíthetetlennek hitt könyvek adaptációja is lehetséges – Tom Hanks pedig még mindig a világ legkedvesebb színésze, mindezek pedig némi reményre adnak okot.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.