Ki az a Vince Staples?
Az elmúlt pár évben gombamód szaporodtak az általában főszereplőjük nevét viselő, kvázi-önéletrajzi ihletésű, személyes jellegű sorozatok. Ezeken belül lassan külön kategóriát érdemelnek a kifejezetten rapperekre fókuszáló műsorok. Vince Staples egyáltalán nem bánja, ha új műsorát ezekhez a sorozatokhoz mérik. „Az soha nem árt, ha valami hipersikeres dologhoz hasonlítják, amit csinálsz” – kommentálta. Mint elmondta, ma a hírnévhez hozzátartozik a gazdagság és a pénz is, ő pedig jól tudja, hogy kifejezetten sikeresnek és ismertnek számít. Az emberiség nagy részének viszont fogalma sincs arról, ki is az a Vince Staples.
A The Vince Staples Show pont erről szól: attól, hogy valaki ismert, nem biztos hogy gazdag; lehet úgy sikeres, hogy mégsincs kitömve pénzzel; vagy hogy előfordulhat, a rádiók játsszák a számait, de ha villan mögötte a rendőr szirénája, ugyanúgy beviszik, mint bármelyik, gyanús környéken lófráló feketét. De ki is az a Vince Staples, aki most saját magáról elnevezett műsort kapott a Netflixen, és mégis arról beszél, hogy csak egy közepesen ismert rapper?
Jó, de nem sztár
Staples a hiphop talán legikonikusabb városában, a kaliforniai Comptonban született, pont úgy, mint a N.W.A. tagjai, Kendrick Lamar, vagy épp The Game. Édesanyja azonban épp ebből a bűnözéssel és erőszakkal teli közegből akart elmenekülni, így Staples végül néhány mérfölddel arrébb, Long Beachen nőtt fel. Már ez is beszédes: Staples úgy számít a klasszikus, comptoni rap örökösének, hogy mégis mindig kilógott abból. Long Beach ugyan valóban egy fokkal biztonságosabbnak számít, de a bandaháborúk és a lövöldözések ugyanúgy az élete részei maradtak mint azoknak, akik Comptonban nőttek fel. Viszont a nagy elődökkel ellentétben ő inkább a gengszterélet árnyoldalaira igyekszik dalszövegeiben felhívni a figyelmet.
A zenével elsősorban az Odd Future nevű rapcsapaton keresztül ismerekedett meg, akik közé olyan, mára világhírűvé váló előadók tartoztak, mint Frank Ocean vagy Tyler the Creator. Staples elsősorban Syd the Kiddel, Mike G-vel, és főleg Earl Sweatshirttel barátkozott össze. Utóbbi ma már az absztrakt rap legismertebb alakja, azzal együtt is, hogy legendásan visszahúzódó és rejtélyes előadónak számít. Vele, valamint a 2018-ban elhunyt Mac Millerrel készítette első, nagyobb visszhangot kapott közös számait, de turnézott együtt Schoolboy Q-val is. Első önálló mixtape-je 2014-ben jelent meg. A Hell Can Waitről a Pitchfork úgy írt, hogy évekig tartó keresgélés és egy sor jó, de nem mindig remek mixtapes után Staples végre megtalálta a megfelelő producert zenéjéhez. A híresen szigorú zenei oldal a tízes skálán 8,5-re értékelte első mixtape-jét, de a következő önálló albumjai közül is mindössze egy akad, ami a 8-as alá csúszott: a 2021-es Vince Staples nevű lemeze pedig épp az egyik legjobbja.
Kevés előadó van, aki öt albumon keresztül képes megtartani a kritikusok elismerését, Staples azonban ilyen: mikor a hiphop legnagyobb alakjai sokszor évente jelentkeznek új lemezekkel, ő többé-kevésbé tartja a kétéves ritmust, és valóban nem adott még ki a kezéből gyenge albumot. Ráadásul képes folyamatosan megújulni: a kezdeti, minimalista hiphopos alapok után immár a garázsrocktól a jazzig ezer stílusból merít. Dalszövegei érettebbek és összetettebbek, miközben egyre inkább előtérbe kerül saját személyisége is, így hiába rappel egészen hasonló témákról, mint társai – erőszak, pénz, hírnév –, képes új színt vinni ezekbe.
Mindezek ellenére Staples mégse számít világsztárnak. Spotify-on valamivel több, mint 4 és fél millió havi hallgatója van, ami nem kevés, de a rapszíntéren egyáltalán nem mondható soknak. Ami a díjait illeti: egyszer nyert egy BET Hip Hop Awardsot, egyszer pedig jelölték Black Reel Awardra. Sehol sincs tehát Kendrick Lamar vagy Jay-Z elképesztő Grammy-sikereihez képest, nem vele van tele az internet, mint mondjuk Kanye Westtel, és nem bömbölnek a rádióból a slágerei sem. Kicsit olyan ő, mint egy jó tanuló, aki az osztályelsők mögött rendszeresen radar alatt marad, a nagyhangúak mellett pedig hiába kiabál, nem tudja észrevétetni magát.
Hogyan él egy közepesen ismert rapper?
Épp ebből az élményből táplálkozik a The Vince Staples Show, amely azonban nem előzmények nélkül született. Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy Staples jól mozog a kamera előtt és karizmája is megnyerő. Már Prima Donna albumához is készült egy kisfilm, de nagyot ment a neten, amikor mémeket magyarázott, vagy épp az online társkeresést próbálta értelmezni. Színészként a Kábszer című 2015-ös remek moziban debütált, de többször feltűnt napjaink egyik legfelkapottabb szitkomjában, az Abbott Általános Iskolában, valamint a Zsákolj, ha tudsz! tavalyi remake-jében is.
A The Vince Staples Show egyértelműen önéletrajzi ihletésű, ám természetesen fogalmunk sincs róla, mennyire valóságos, amit látunk. Csak sejteni lehet, hogy minden epizód alapja valami Staplesszel korábban megtörtént eset, ami aztán gunyorosan-szatirikusan jelenik meg a képernyőn. Az első részben például a rendőrök beviszik a sittre, ahol az egyik cellatársa folyamatosan azzal fárasztja, hogy vegye be egy számába, egy másik pedig azért akarja kinyírni, mert az egyik rivális környékről származik. Közben a rendőrök is felismerik, és azonnal vegzálni is kezdik: hogy is volt abban a számban, hogyan menekülsz te a rendőrök elől?
Jellemző, hogy Staplest szinte csak bűnözők és hasonló alakok ismerik fel. Az egyik epizódban például azért megy el a bankba, hogy kölcsönt vegyen fel egy vállalkozáshoz. A bankárnak fogalma sincs ki ő, rappernek lenni pedig nem jelent pénzügyileg túl nagy biztonságot. Várakozás közben találkozik egy másik, nála jóval ismertebb előadóval, Rick Ross-szal, akinek persze nem jelent gondot a foglalkozása; majd amikor hirtelen bankrablás kezdődik, kiderül hogy a rablók Vince kölyökkori cimborái, így a túszhelyzet hamar baráti csevejbe vált át.
A The Vince Staples Show tele van hasonló ötletekkel és remek poénokkal is, ugyanakkor legalább ennyi benne a nem túl jól kimunkált helyzet, amelyekkel még kellett volna dolgozni. Az első két rész egyértelműen a csúcs, aztán kicsit leül a sorozat, míg az évadzáróra ismét emelkedik a színvonal. Ebben Staples épp arról tartana előadást egykori iskolájában, hogy a gengszterek és rapperek élete egyáltalán nem olyan felemelő, mint a dalokban, ám felbukkan egy arc a múltjából, aki egy régi sérelem miatt ki akarja nyírni. Mivel azonban az egész első évad mindössze öt rész, egy rész pedig félórás sincs, az egészet le lehet darálni két és fél óra alatt.
Ennyi időre épp elég szórakozást és kikapcsolódást is nyújt a műsor. Akik ismerik Staples zenéjét, azoknak több dalszövege, illetve humora, és az egész személyiségére jellemző ironikus fapofaság visszaköszön. Azoknak is bejöhet azonban a műsor, akiknek fogalmuk sincs, ki a főszereplő: a legtöbb poén ugyanis pont arra épül, hogy az emberek nem ismerik őt. A The Vince Staples Show egyszerűen bemutat egy szimpatikus fazont, aki állítólag rappel, és azt mondják róla, hogy ismert, de a vidámparkban mégsem engedik előre a sorban, és hiába mutogatja, milyen jól teljesítettek a lemezei, még hitelt sem kap. Az viszont, hogy menekülnie kell egy fegyveres őrült elől, vagy épp tévesen lecsukják, olyan mindennapos számára, hogy még a barátnőjének se számol be ezekről.
The Vince Staples Show elérhető a Netflixen.
